156517. lajstromszámú szabadalom • Kettős emissziós rétegű izzókatód és eljárás annak előállítására

3 156517 4 anyagot, majd a bevonatot 1500—1750 C°-on rá­zsugorítjuk a magfém felületére anéll ül, hogy a pórusokban elhelyezkedett emisszióaktív anyag számbaj övő része elpárologna. Ezután az aktív anyagot tartalmazó zsugorí­tott fémbevonattal ellátott volfrámspirálra ugyancsak mártással felvisszük hevítve oxiddá alakuló bárium-, kalcium- és stronciumvegyüle­teknek kötőanyagként nem szenesedő műgyan­tát tartalmazó szerves oldószeres szuszpenzióját. Ezt a réteget utóbb, a fénycsőkészítés során vá­kuumban izzítva a megfelelő oxidokká alakít­juk át. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy ha az emisz­szióaktív vegyületet tartalmazó zsugorított fém­bevonattal ellátott volfrámspirálra sokkal véko­nyabb aktív oxidbevonatot alkalmazunk, mint az egyréteges fénycsőkatódok oxidrétege — V:)—V4 olyan vastagságút — akkor a találmány szerinti kettősrétegű fénycsőkatódok élettartama nemcsak hogy nem csökken, mint a vékonyabb emittáló réteg miatt várható lenne, hanem lé­nyegesen megnő az eddig használatos egyréteges fénycsőkatódok élettartamához képest. Tapasztalatunk szerint a találmány szerinti kettősrétegű fénycsőkatód vékony külső oxidré­tegével emissziós tulajdonságok tekintetében fe­lülmúlja a vastag oxidréteges egyréteges fény­csőkatódokat, ami feltehetően a belső réteg ér­dessége okozta felületnövekedésnek tulajdonít­ható. Az pedig, hogy a találmány szerinti ket­tősrétegű fény csőkatód élettartama meghaladja az egyrétegűek élettartamát, egyrészt annak kö­szönhető, hogy a külső oxidréteg különösen jól köt a volfrámszál egyenetlen, érdes felületű zsu­gorított fémbevonatán, behatolva annak póru­saiba, és ezért nem pattogzik, porlik le, másrészt annak, hogy a belső zsugorított fémréteg haránt­ellenállása szinte elhanyagolhatóan csekély, a vékony oxidrétegé pedig igen lényegesen kisebb az egyréteges fénycsőkatódok harántellenállásá­nál, s ennélfogva az egyenletesen kis haránt­ellenállású bevont wolfrámspirálon a gázkisülés talppontja nem koncentrálódik egyes kis haránt­ellenállású pontokra, hanem elterül, úgyhogy az oxidréteg nem hevül helyileg túl, nem megy gyorsan tönkre. A zsugorított fémrétegben a fémpor szemcséi egymással és a magfémmel kohéziós kötésben vannak. Ez a szivacsos réteg kevésbé rideg, mint a tömör fém, ennélfogva sokkal jobban, elpor­ladás nélkül tűri a be- és kikapcsoláskor elő­álló nagy hőmérsékletváltozásokat. A belső réteg anyagául volfrám és molibdén ötvözete bizonyult legalkalmasabbnak, 10—40, előnyösen 20—30% volfrámtartalommal, emisz­szióaktív vegyületként pedig báriumaluminát vagy előnyösebben báriumkalciumaluminát, a' réteg teljes súlyára számítva 10—60, előnyösen 25—40% mennyiségben és 1 mól alumínium­oxidra számítva 1—6, előnyösen 1,5—3 mól bá­riumoxid és 0,0—0,3 mól kalciumoxid tartalom­mal. A külső oxidréteg bárium-, kalcium- és stron­ciumoxid keveréke, előnyösen 1,5—2,5 mól bá­riumoxid, 1,5—2,5 mól kalciumoxid és 0,5—1,5 mól stronciumoxid arányban. A találmány szerinti kettős rétegű fénycsőka­tódok a szokványos fénycsőelőtéttel és gyújtóval 5 kifogástalanul gyújtanak, és a spirálra felvitt emittáló anyag elosztásának a felviteli egyenet­lenségek okozta szórása nem okoz gyújtási ne­hézséget. összehasonlító mérésekkel megállapítottuk, 10 hogy a zsugorított báriumaluminátos alapréteg elektronkilépési munkája a tiszta volfráménak V'2-e, optimális működési hőmérséklete 1300— 1400 K°. A kettős emittáló réteg elektronkilépé­si munkája pedig a volfráménak 73-a, tehát a J5 szokványos oxidkatódokra jellemző érték, opti­mális hőmérséklete pedig 1000—1200 K°. A találmány szerinti kettős emittáló rétegű izzókatóddal készült fénycsövek élettartamának meghatározására és az azonos szerkezetű és mé-20 retű szokványos egyrétegű izzókatódos fénycsö­vek élettartamával való összehasonlítására 1:4 arányban gyorsított élettartam-vizsgálatokat vé­geztünk oly módon, hogy az általánosan alkal­mazott 3,5 torr argonnyomású fénycsövek he-2^ lyett 0,5 torr argonnyomással töltött fénycsöve­ket hasonlítottuk össze. Ilyen fénycsövekben az argon fékező hatásának csökkenése következté­ben oly mértékben fokozódik a higanyionok be­csapódása az izzókatódra, hogy annak élettarta­ma tapasztalat szerint Ví-ére csökken (lásd E. F. Lowry: Illuminating Engineer. 1948 február, 141—154. oldal.)..' A gyorsított vizsgálatok során a találmány szerinti izzókatóddal készült nyolc fénycső közül hat 2300, 3380, 3400, 3480, 3640, ill. 4200 üzem­c óra alatt éget ki, kettő pedig még 5130, ill. 5200 órai üzem után is működött, tehát a találmány szerinti izzókatódok átlagos élettartama megha­ladta a 3840 üzemórát. Viszont az összehasonlí­tásképpen azonos körülmények között vizsgált Egyesült Izzó gyártmányú kilenc „Tungsram" fénycső 380, 850, 1290, 1580, 1710, 1910, 2160," 2660, ül: 3800 óra alatt kiégett, ami 1820 átlagos üzemóra élettartamnak felel meg. Eszerint a ta­lálmány szerinti kettősrétegű izzókatóddal ké-45 szült fénycsövek élettartama az 1:4 arányban gyorsított vizsgálat során több mint kétszerese volt a szokványos izzókatóddal készült fénycsö­vek élettartamának. Minthogy a fénycső hosszabb élettartama el-50 sősorban az izzókatód nagyobb ellenállóképessé­gének a következménye, az üzemi paraméterek kellő megválasztásával az élettartamban mutat­kozó nyereség átváltható nagyobb felületi fé­nyességre, nagyobb összes fényáramra és jobb 55 fényhatásfokra, például a töltőgáz összetételének megváltoztatásával és nyomásának csökkentésé­vel. Ily módon ugyanis megnövelhető a fénycső fluoreszkáló bevonatában látható, fényt gerjesztő ultraibolya higanyszínképvonalak intenzitása. 60 Ha tehát a szokványos 3,5 torr gáznyomású fénycsövek névleges 7000 üzemóra élettartamára állítjuk be a találmány szerinti izzókatódal ké­szült fénycsövek élettartamát, akkor csökkent­hetjük az adott megvilágítás létrehozására szük­gg. séges fénycsövek számát, illetve a szokványos 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom