156515. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyagrendszer hidegen flexibilis, kiváltképpen pánt- és szalagalakú csillámfólia szigetelőanyagok előimpregnálásához

156515 lámfólia-üvegszövet-szalagokat állítsanak elő, amelyeknél az utólagos impregnálás nem szükséges. Az ilyen szalagoknak a feldolgozási állapotban bizonyos flexibilitással kell rendelkezniük, hogy jól tekercselhetők legyenek, vagyis sem túl lágyak sem túl merevek nem lehetnek, mivel mindkettő feldolgozási nehézségekhez és a szigetelés minőségének csökkenéséhez vezet, kiváltképpen ha a tekercselést automatával végzik. A poliészterrel impregnált szalagokban a megfelelő flexibilitás megtartásához még kb. 2% maradék oldószerre szükség van. Ezenkívül 20 C°-on könnyen ragadnak, úgy, hogy ezeket polietilénnel vagy más szigetelő betéttel kell feltekercselni. Ez a tekercselést megnehezíti és tekercselő automatákat gyakorlatilag nem lehet alkalmazni. Ezenkívül dielektromos értékei 100—120 C° felett erősen romlanak. Ugyanezek érvényesek a poliészter-epoxigyanta kombinációkra is. Az ismert epoxigyanta-üvegszövet szigetelőrétegeknél, melyeket epoxigyantával állítanak elő és amelyet 1-ciano-guanidinnel keményítenek ki, mindig 1000 feletti molekulasúlyú epoxigyantákat alkalmaznak (ami 500 feletti epoxigyantaekvivalensnek felel meg). Ezeket a közép és nagymolekulasúlyú epoxigyantákat főképpen metil- és etilglikolban, vagy ezek egyikében oldva alkalmazzák. Ennek során a közepes molekulasúlyú epoxigyantát 1-cianoguanidinnel metil- és/vagy etilglikolban nagymolekulasúlyú termékké előkondenzálják, s ez a kondenzátum már szobahőmérsékletű levegőn szárítva is durva, törékeny filmet ill. szalagot ad. Emellett a felhasznált oldószerek olyan magas forráspontúak, hogy igen magas szárítási hőmérsékletet és/vagy hosszú szárítási időt kell alkalmazni. Ez viszont a film további romlását idézi elő. Ismeretes továbbá, hogy elektromos vezetőket epoxigyanta kötőanyagú csillámpánttal vagy csillámfóliával látnak el, és a kötőanyagot szerves savanhidridekkel, savas poliésztergyantákkal vagy diciándiamiddal kikeményítik. Más célokra az epoxigyantákhoz más keményítőket használnak. így például difenolepoxigyantához bázisos keményítőket alkalmaznak. (Német közzétételi irat 1 249 369 sz.) Az epoxigyantáknak fenti célokra, előimpregnáláshoz történő felhasználása során a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a szalagoknak a feldolgozáshoz szükséges flexibilitását, alacsony illó alkatrész-tartalmát, szobahőmérsékleten való jó tárolhatóságát s a kikeményített szigetelés előnyös dielektromos és mechanikai tulajdonságait elérjék. A találmány célja kötőanyagrendszér előállítása hidegen flexibilis, kiváltképpen pánt- és szalagalakú csillámfólia szigetelőanyagok előimpregnálására, amely szobahőmérsékleten legalább 3—6 hónapig tárolható és a szigetelési hő szempontjából a ,,B" csoportnak (tartós hőállóság 130 C°) megfelel, továbbá nagy igénybevételnek (20—25 kV/mm) ellenáll és pl. 4 m vagy ennél hosszabb generátorrudak szigeteléseknél elcsúszás („creeping-effekt") ne lépjen fel. 5 A találmány feladata gyantából és valamely, a gyantával szobahőmérsékleten nem reagáló látens keményítőanyagból kötőanyagrendszér előállítása, hidegen flexibilis, kiváltképpen pánt-és szalagalakú csillámfólia szigetelőanyagok előli) impregnálására, miáltal a szalagok ä feldolgozáshoz optimális flexibilitással és alacsony illó alkatrésztartalommal rendelkeznek, a szigetelés üregek nélkül előállítható és a kikeményített szigetelésnek előnyös dielektromos és mechani-15 kai tulajdonságai vannak. A találmány szerint ezt a feladatot úgy oldjuk meg, hogy az előimpregnált, hidegen flexibilis csillámfólia szigetelőpántok vagy szalagok elkészítéséhez alacsony vagy közepes molekulasúlyú 20 epoxigyantákat vagy ezek keverékeit és 1-cianoguanidin-t alacsony forráspontú, könnyen illó, főképpen poláros oldószerek keverékében — melyek közül egyik komponens az epoxigyantát, a másik komponens pedig az 1-ciano-guanidint 25 oldja — feloldunk. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti kötőanyagrendszer alkalmazása során a dielektromos tulajdonságok és az alaktartósság hő hatására .Q megjavulnak. A találmány szerinti kötőanyaggal előállított szigetelés az ismert rendszerekkel öszehasonlítva kisebb dielektromos veszteséget és 130 C° hőmérsékletig különösen jó tg ő lefutást mutat. Mivel a tg ö a találmány szerinti kötőanyagrendszernél a hőmérséklettől függően 130—150 C°-on maximumot és magasabb, kb. 150—160 C° hőmérsékleten ismét esést mutat, egyedül a dielektromos veszteség következtében a hőmérséklet nem lépi túl a 130—140 C°-ot. Ez a hőokozta átütést akadályozza. A találmány szerinti kötőanyagrendszerrel készült szigetelés alaktartóssága hő hatására Martens szerint 130—140 C°. A találmány szerinti kötőanyag alkalmazását 45 az alábbi példa közelebbről szemlélteti: Példa: A szárítási körülményektől függően 550—700, 50 előnyösen 620—670 molekulasúlyú epoxigyantát illetve epoxigyantakeverékeket alkalmazunk. Különösen megfelelőnek bizonyult az alacsony (molekulasúly 340—380) és közepes (molekulasúly 700—750), molekulasúlyú epoxigyanták al-55 kalmazása, mivel a keverési arányok változtatásával gyakorlatilag tetszőleges flexibilitási fok állítható be. így pl. 20 rész kb. 360 molekulasúlyú és 80 rész kb. 720 molekulasúlyú epoxigyanta keve-60 réke igen megfelelőnek bizonyult. Az epoxigyanták oldószereként elsősorban alacsony forráspontú ketonok és észterek, mint pl. aceton vagy etilacetát jönnek számításba, 65 míg az l-ciano-guanidin oldószereként kivált-35 40 2