156509. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet és eljárás vízfolyások medereróziójának meggátlására
3 156509 4 pedig gondosan megválasztott szemszerkezettel, vagyis' kizárólag olyan frakciók alkalmazásával, hogy a legkisebb előforduló szemnagyság is nagyobb legyen, mint az előregyártott lapok hasítékainak, perforációjának, illetve a beépített lapok közötti fúgáknak legnagyobb szélességi mérete. Kedvezőtlen e kialakításnál az a körülmény is, hogy az összefüggő sík lapok egyrészt igen nagy, felhasználandó anyagmennyiséget követelnek, a lapok pedig merevségük folytán nem képesek idomulni az őket alátámasztó felület egyenetlenségeihez. Hátrányos továbbá, hogy az egyes elemek egymáshoz való kapcsolata megnyugtató módon nem megoldott, az egész rendszer pedig az irodalmi utalások szerint csupán vízparti rézsűk burkolására alkalmazható célszerűen és mint ilyen csak kis víz esetén, szárazon helyezhető el. Egy másik hasonló jellegű módszer abban áll, hogy monolit vasbetonból nagyméretű lapokat állítanak elő, ezeket a lapokat belőlük kiálló acélbetétekkel látják el, a kiálló acélbetéteket kötőhuzalok segítségével egymáshoz képest rögzítik, majd pedig az egyes lapok közötti fúgákat helyszínen csömöszölt betonnal öntik ki. Az előbbi megoldáshoz hasonlóan ez az eljárás is csupán vízparti rézsűburkolásra, illetve rézsűbiztosításra használható, de nem alkalmas mederfenékre történő beépítésre, és így természetesen mederer.ózió meggátlására sem. Ez a megoldás is összefüggő borítóréteg előállítását kívánja meg, s mint ilyen ugyancsak rendkívül anyagos munkaigényes, tehát gazdaságtalan. Különösen hátrányos az a körülmény, hogy a burkolt felületnek mintegy Vs—i / l része helyszíni betonozással készül. Ez pedig célszerűen száraz és nem víz alatti beépítési helyet kíván. Itt az előbbi módszerhez képest még fokozatosabban jelentkezik az elkészült burkolat merevségéből származó hátrány, hisz az összebetonozott lapok még sokkal kisebb idomulóképességgel rendelkeznek, mint a más módon összekapcsolt szőnyeg. Ebből kifolyólag gondosan kivitelezett tükör-előkészítésre, valamint szűrőágyazat beépítésére van szükség. Mindkét tényező rendkívül kedvezőtlen költségkihatással jár. Hátrányos az is, hogy a szerikezet természetéből és építéstechnológiájának jellegéből kifolyóan nagyobb szakképzettséget kíván az előállítása, amellett pedig magasabb szintű technikai apparátust, így pl. nagy-karkinyúlású emelőberendezés alkalmazását igényli. Végül nem közömbös az sem, hogy a nagyméretű burkolólapok egymással való kapcsolata nem oldható, és így nincs lehetőség a lapok felszedésére' és más helyütt való ismételt felhasználására. A beton illetve vasbeton burkolatok említett hibái miatt ismételten történtek kísérletek rőzse-műveknek más kivitelben való alkalmazására, így pl. megpróbálták olyan rőzserácsok kialakítását, amelynél rőzsekötegekből valamilyen nagykiterjedésű hálózatot hoztak létre, a rőzsekötegek között kialakuló szabad felületet pedig terméskővel töltötték ki. E megoldás ugyancsak rendelkezik mindazon hiányosságokkal,, amelyekkel a hagyományos rőzse-művek, ugyanúgy fennállnak az anyag beszerzésének és szállításának már részletezett nehézségei, ez a burkolat csak száraz körülmények között készíthető, ez is teljes felület lefedését jelenti és végül ugyanúgy előkészítő földmunka elvégzését kívánja, mint a betonlap-burkolatok. Költségessége miatt ez az eljárás sem várható, hogy általánosan elterjed. A találmány célja az ismert fentiekben elmondott hiányosságainak kiküszöbölése, és olyan — medereróziót meggátló — szerkezet létrehozása, amely nem kívánja meg a más területen jobban értékesíthető rőzseanyag alkalmazását, nem kell hozzá kő kitermelésről és esetleg kedvezőtlenül nagy távolságból való szállításáról gondoskodni, nem kívánja a beépítési tükör előkészítését, építése a vízállási és időjárási adottságoktól független, amellett pedig anyagköltség és munkaráfordítás tekintetében egyaránt gazdaságos. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a vízfolyás irányát metsző, ahhoz képe'st lényegileg keresztirányú, a mederfenéken véletlenjelleggel elhelyezkedő akadályok vagy szándékosan odatelepített művek a vízfolyás sebességének nem állandó volta miatt a lebegtetett hordalék egy részét lerakodásra késztetik, és ez által eliszapodást hoznak létre. Az elgondolt hipotézis alapján végrehajtott kísérleteink a feltevést igazolták, és bebizonyították, hogy a mederfenékre lesüllyesztett keresztirányú bordák valóban alkalmasak a medererózió meggátlására. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti szerkezet vízfolyások meder eróziójának meggátlására oly módon van — kapcsolóelemek segítségével egymáshoz erősített előregyártott elemek segítségével — megoldva, hogy előregyártott elemekként korlátozottan korrózióálló és a víznél nehezebb fajsúlyú anyagból készült, egymással hálószerű gerendarácsot alkotó bordái, a bordákat hosszirányban határoló véglapoknál a gerendarács csomópontjaiban egymással találkozó bordák összekapcsolására szolgáló fülei, továbbá e fülekhez csatlakoztatható és elhelyezése után a gerendarács csomópontjaiban az ott találkozó bordák számára egymáshoz képest tetszőleges irányú és értelmű relatív szögeifordulást biztosító kapcsolóelemei vannak. A találmányunk szerinti szerkezet célszerű kiviteli alakjának további ismérvei, hogy a bordák előnyösen derékszögű _ négyszög keresztmetszetűek, és egymással közel párhuzamossorokból, valamint ezen sorokkal szöget bezáró, célszerűen azokra közel merőleges sorokból álló hálózatot alkotnak, a bordák pedig a mederfenéken felfekvő szélességüknek legalább négyszeres távolságára vannak egymástól. A kapcsolóelemek a gerendarács csomópontjaiban találkozó bordák füleibe becsavarható spirálok betonacélból, alumíniumból, vagy nagy szilárdságú műanyagból készülnek, és legalább kétsoros menetet alkotó módon vannak meghajlítva. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
