156507. lajstromszámú szabadalom • Berendezés téglaipari termékek szárítására és égetésére az alagútkemencében felszabadított hőmennyiség továbbfelhasználásával, külső hőforrás igénybevétele nélkül
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. XII. 20. (KA—1098) Közzététel napja: 1968. XII. 23. Megjelent: 1970. V. 02. {„ Ka *) Szabadalmi osztály: 80 e 1—6 Nemzetközi osztály: C 04 c Decimái osztályozás: Feltalálók: Kania István vezériigazgató, Nagy Ernő oki. villamosmérnök, Sági Zoltán oki. vegyészmérnök, oki. mérnökközgazdász, Budapest Tulajdonos: Budai Tégla- és Gsarépipari Vállalat, mint az ÉM Tégla-Cserépipari Tröszt jogutódja Berendezés téglaipari termékek szárítására és égetésére az alagútkemencében felszabadított hőmennyiség továbbfelhasználásával, külső hőforrás igénybevétele nélkül A jelen gyakorlatban alkalmazott téglaipari technológia három fázisra különíthető, a nyerstégla gyártása, szárítása és a tégla kiégetése munkafolyamatokra. A legyártott tégla szárítása a korszerű üzemekben mesterséges szárítókon, ún. műszárítókon történik, külső hőforrás, álta- 5 Iában kazánüzem által szolgáltatott hőenergiával. A műszárítókban történik a nyerstégla kiszárítása a gyártás utáni 20—28% nedvességtartalomról 4—8% nedvességtartalomig. A szárítás hőigényes folyamat, irodalmi és gyakorlati ada- io tok szerint 1 to. agyag szárítása a műszárítókban 350—400 xlO3 kcal hőmennyiséget igényel. A száraztégla égetése történhet körkemencében, vagy alagútkemencében, az agyagfajtától függő 900—1100 C° közötti hőfokon. Az égetés hőszük- 15 ségletének biztosítása mindkét kemencerendszernél történhet szilárd, folyékony, vagy gáznemű energiahordozó elégetésével. Mind a külföldi, mind a hazai gyakorlatban egyre jobban kezd elterjedni az energiahordozó egy részének 20 a nyersgyártás során a nyerstéglába történő bekeverése. A nyersáruba bekevert éghető anyag (általában alacsony értékű, egyéb területen nem hasznosítható melléktermék, pl. mozdonypernye, lignitpor stb.) az égetőzónában elég, és hőtartal- 25 mát veszteség nélkül átadja az égetési folyamatnak. Az égetés hőszükséglete irodalmi és gyakorlati adatok szerint 300—350 ezer kcal/l to. agyag. Összegezve tehát a jelenleg korszerűnek 30 mondható, műszárítással üzemelő téglaipari technológiai hőszükségletét, ez 650—750X10:! kcal/l to. agyag értékre tehető. A jelenlegi korszerű téglaipari technológia tehát a nyerstégla szárítását zömében külső hőforrásból nyert hőmennyiséggel végzi, a kiszárított téglát kemencében kiégeti, s a hőfelhasználó folyamatok hőigénye 650—750X103 kcal/1 to. agyag értékek között van. Ezen technológia az alapvető termelő berendezéseken (szárító kemence) kívül kazánüzem, vagy más hőenergiát szolgáltató berendezés létesítését és üzemeltetését is feltételezi. A találmány tárgya szerinti berendezés kiküszöböli a szárításnál a külső hőforrás alkalmazását és így az új üzemek létesítésével kapcsolatos beruházási költség, valamint ezek üzemeltetése a fajlagos hőenergiaköltség visszaszorítása révén csökken. E célt a találmány az égetőkemencében felszabadítható — az eddigi módszereknél nagyrészt veszteségként jelentkező — hőmennyiség (füstgáz és hülőmeleg) jobb hasznosításával biztosítja. A találmány szerinti berendezés az égetőkemencében a légfelesleg beállításával felszabadítja azt a hőmennyiséget, amely — az áru kiégetésén kívül — az azonos mennyiség nyerstégla szárításának hőszükségletét is fedezi. E célra az égetési hőszükségleten felül kb. 20—40% többlethőmennyiség, tehát őszesen kb. 400—450X103 156507
