156478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok előállítására szénhidrogének oxidációjával

7 156478 8 zes fázist elkülönítjük, és a szerves fázist a folyamatba visszavezetendő át nem alakult szénhidrogénnek a keletkezett alkohol és ke­ton keverékétől való elkülönítése céljából desz­tilláljuk; ezt a desztilláeiót úgy szabályozzuk, hogy az át nem ^alakult szénhidrogénnel együtt 0,05—1 siúly% (megfelelő alkohol és keton ke­veréke desztilláljon át, s hogy az így kapott desztillátuim az oxidáló térbe visszatáplálható legyem. A fenti eljárás során a hidrolízisnél kelet­kező szerves fázist a vizes (fázistól elkülönítve elszappanosítjuk és desztilláljuk, s így nyerjük ki az át nem alakult szénhidrogént, majd az alkoholt és ketont. Az át nem alakult szén­hidrogént visszavezetjük az oxidáló téribe. Mindeddig azt hitték, hogy a szénhidrogént az alkohol + keton keveréktől tökéletesen szét kell választani, hogy csak a szénhidrogén ke­rüljön vissza a folyamatba. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az oxidációs folyamatba az egyéb termékektől desztillációval csak durván elválasztott szén­hidrogént vezetjük vissza. Ez a szénhidrogén általában 0,05—il súly% megfelelő (azaz azo­nos szénatomszámú és azonos szénlánc szerke­zetű) alkoholt és ketont tartalmaz. Nemcsak a desztilláló egység mérete csök­kenthető jelentős mértékben, hanem a szelek­tivitás és a hozam is jelentékenyen javul. Az utóbbi hatás különösképpen váratlan, mert hiszen bizonyos mennyiségű szabad alko­hol, és mindenekfölött szabad keton a folya­matos iműködésű és állandó koncentrációban dolgozó reaktor oxidáló terében már eleve mindig jelen /van. Ennélfogva ez a hatás csak más, a szénhid­rogénnel együtt visszatáplált kísérőtermékék jelenlétével magyarázható. Az alkohol-f-keton keverék azonban 1%-nál nem lehet több, mert •különben kevésbé jó eredményéket kapunk. A találmány szerinti tökéletesítés foganato­sítására az oltalmi kör korlátozása nélkül a 23—25. példákat adjuk meg. A 23A, és i2í3B. példák összehasonlítás cél­jára szolgálnak és nem képezik a találmány részét. A találmány tárgyát -képező hetedik tökéle­tesítés abban áll, hogy oxidáló gázként oxigén, nitrogén és az oxidálandó szénihidrogén benső keverékét alkalmazzuk. Ennek a keveréknek célszerűen melegnek kell lennie, makor a reaktorba vezetjük, pl. 100—220 C°-«snak. A keverék elkészítése céljaiból tehát a nit­rogén és/vagy oxigén gázt a szénhidrogén gő­zével történő keverés előtt célszerű előmelegí­teni, pl. 140—1910 C°-ra. Az eljárás további tökéletesítését célzó cél­szerű tfoganatosítási (mód értelmében úgy já­runk el, hogy az oxidáló gázt csak részben te­lítjük az oxidálandó szénihidrogén gőzével: a telítési hányad előnyösen 20 és 90% közé esik, célszerűen 30—55%. Már az előzőekben ajánlottuk a levegő iners .gázzal — mint pl. egy előbbi oxidációból szár­mazó, csökkent oxigéntartalmú gázzal — való hígítását, amivel oxigéntartalmát 2—;l'5%-ra 5 állítjuk be. Ez az eljárásmód a folyamatba visszaveze­tendő gáz cirkuláltatása 'és komprimálása •miatt viszonylag energiaigényes. Ezen túlme­nően, ha nem fordítunk kellő gondot a folya-1.) • matba visszavezetendő gáz újra 'melegítésére és szénhidrogénnel történő telítésére, az oxidáló térben a szénhidrogén intenzív elgőzölgése kö­vetkezhet be, ami. az oxidáló reaktorba jelen­tős 'hőmennyiség betáplálását teszi szükségessé 15 és helyi túknélegedéseket okozhat, ez viszont a terméket és a hozamot illetően káros. A találmány tárgyát képező tökéletesítés, ami a fenti hibákat orvosolja abban ál, hogy oxigén, nitrogén és az oxidálandó szénhidro-20 gén gőzének bensőséges keverékéiből álló oxi­dáló gázt táplálunk be a reaktorba. így az előbb a levegőhöz kevert iners gázt legalább részben szénhidrogéngőz helyettesíti. Az oxidáló keveréket a fölyadékifázisba egy 25 vagy több injektor, elosztó segítségével vagy egyéb alkalmas -módon injektáljuk be. A találmány szerinti oxidáló keverékben elő­nyösen 0,5 és 10 közé eső szénMdrogéngőz/oxi­gén + nitrogén keverék térfogatarányt alkalma­zó zunk. Lényeges, hogy az oxigén, nitrogén és a szénihidrogéngőz keveréket a" lehető legtökéle­tesebben keverve vezessük a reaktorba. Más­részről viszont, ha külön vezetünk be levegőt 35 és szénihidrogéngőzt — amely megoldási lehe­tőség nem tartozik a találmány oltalmi körébe — nem érünk él olyan jó hozamot, mint a ta­lálmány szerinti eljárással. Úgy tűnik, hogy a találmány szerinti eljárás 40 esetében, a gázbuborékokban (mindig jelenlevő szénhidrogéngőz korlátozza a buborékok gáz­folyadék határfelülete irányálba történő oxi­gén-diffúzió sebességét, (miáltal a képződő al­kohol és keton molekulák folyadékfázisban foe-45 következő diszpergálódásának létrejöttéhez időt biztosít, mielőtt azok nemkívánatos mélyreható oxidációt szenvedhetnének. Le kell szögeznünk, hogy a találmány tár­gyát képező ezen tökéletesítés a telített szén-50 hidrogének oxidiálására szolgáló minden ismert és összeegyeztethető eljárással kombinálva al­kalmazható. Így — bár ez fceyésbfoé ajánlatos — a folyamat végrehajtásához szükséges leve­gőt magát, vagy célszerűen azt iners gázzal, 55 pl. a (folyamatba visszavezetendő gázzal tör­ténő hígítás után ismert módon bevezethetjük. De a találmány szerinti betáplálandó gázhoz — bár ez kevésbé célszerű — a folyamatba visszavezetendő gázból és keverhetünk ímeg-60 szabott mennyiséget. A találmány szerinti eljárás,' valamint az is­mert eljárások 'foganatosítására a 26—2(9. ill. a 26A. alatti összehasonlító példákat adjuk meg, mely utóbbiban a levegőt és a szénhid-65 rögén gőzöket külön vezetik be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom