156470. lajstromszámú szabadalom • Önhordó szerkezeti anyag vegyi berendezések, különösen elektrolízis-berendezések korrózióveszélynek kitett részei számára
3 156470 4 ves oldószerekben, különösen acetonban oldódó, magasabb 'hőmérsékleten csekély alaktartósággal rendelkező klórozott termiéket kapunk. A találmányunk szeriinti klórtartalmú polimerek alkalmazásának előnye azok jó törésállósága, vegyi behatásokkal szemben mutatott kitűnő ellenállása és nagyobb hőmérsékleten mutatott jó alaktartósága. A fenti tulajdonságok .a leírt klórtartalmú polimerek vegyi berendezéseknél, különösen elektrolízis-berendezéseknél önhordó szerkezeti anyagként történő messzemenő .alkalmazhatóságát teszik lehetővé. A leírt anyagokból többek között csővezetékek, tartályok, ventillátorok, reaktorok, stb. készíthetők. A találmányunk szerinti ötn-10 15 hordó szerkezeti anyagként felhasznált termékek további előnye, hqgy jól hegeszthetők, ragaszthatók és forgácsolással utólag is könnyen megmunkálhatok. A találmányunk szerinti szerkezeti anyag a műanyagfeldolgozásnál szokásos (megmunkálási segédanyagokat tartalmazhat. Az önhordó szerkezeti anyagként felhasznált félgyártmányok a műanyagfeldolgozás önmagukban ismert eljárásaival állíthatók elő. Az alábbi példákban találmányunk szerint felhasznált klórtartalmú nagypolimerű anyagok néhány jellemző adatát és" a hozzájuk adott feldolgozási adalékanyagokat az alábbi táblázatban ismertetjük: 1. táblázat Anyag Alapanyag Klórtartalom % Relatív viszkozitás (0,5 súly%-os o-diklór-benzolos oldatban 85 C°-on mérve) Alaktartóság Vicát szerint (C°) 1.2-diklóretilén-egységek (%) magrezonanciamérés Stabilizátor adalékanyag (Ba-Ca-laurát, súly%) Síkosítp. adalékanyag (Ca-sztearát, súly%) (E-viasz*, súly%) Feldolgozási hőmérséklet C° vizes szuszpenzióban klórozott PVC 66,6 67,2 65,5 66,8 67,4 2,56 2,29 2,43 1,98 2,02 122 124 120 118 120 66 69 72 70 67 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 2 2 2 0.5 0,5 15 195 195 185 210 *E-viasz (kereskedelimi név) = a Gersthof en cég terméke; 1,3-butilénglik óllal észterezett montánsav. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa: Vizes szuszpenzióban utánklóroeott polivmilkloridból (az 1. táblázat a) anyaga) készített 40x3,4 mm-es csövet 80 C-om 6 hónapon ke-i észtül nedves klór és klórral telített nátriumklorid oldat hatásának teszünk ki. A csőméret ellenőrzése mérhető változást nem mutatott. A csődarab vegyi igénybevételnek kitett felületét továbbá szakaszosan, 0,1 mm vastagságú rétegekben lefejtettük és az egyes rétiegek klórtartalmát meghatároztuk. Az alábbiakban ismertetett analízis-hadatok azt mutatták, hogy a legkülső réteg meglepő módon vegyi változás miatt bekövetkező klórtartalom-emelkedést nem mutatott.. 1. réteg 0,0—0.1 mm 66,3% Cl 2. réteg 0,1—0.2 mm 66,2% Cl 3. réteg 0,2—0,3 mm 66,6% Cl 4. réteg 0,3—0,4 mm 66,6%, Cl 40 45 50 55 eo" 65 2. példa: Klór alkáli-elektrolízisnél egy, nedves klórt és klórral telített nátriumklorid-oldatot kb. 80 C°~ on szállító 250-es névleges átmérőjű gumírozott vascsővezetéket, különböző műanyagcsövekfcel helyettesítünk. A nedves, klórtartalmú közegek szállításánál általában alkalmazott gumírozott vascsövek hátránya, hogy a gumifoevonat vegyi behatásokkal szemben nem ellenálló és a fémalapról leoldódhat. A vascsövek ezenkívül a korrózióa vascsöveket pl vegyi berendezéseknél jelentős külső v > veszélynek vannak kitéve és a vascsöveket pl. a klórarkáli-elektrolízisnél szakaszonként egymással szemben elektromosan szigetelni kell. E hátrányok a műanyagcsövek téliesen kiküszöbölődnek. alkalm ázásakor Az ismert hőre lágyuló műanyagok közül ilyen célokra a polietilén és a polivinilklorid magasabb hőmérsékleten mutatott csekély alaktartóságuk miatt, nem alkalmazhatók, összehasonlításként utánklórozott polivinükloridíból (az I. táblázat b. anyaga) és a 'kereskedelemben kapható polipropilén-csőanyagból készített 250 X X6,5 mm-es csöveket próbáltunk ki. 5 hónapos megszakítás nélküli üzemelés után a 2. táblázatban feltüntetett eredményeket kaptuk:
