156391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonamid-potenciátor-oldatok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I 156391 Bejelentés napja: 1967. V. 09. (HO—1021) Svájci elsőbbsége: 1966. V. 09. (6716/1966). Közzététel napja: 1969. III. 24. Megjelent: 1970. IV. 15. V^ tu« Szabadalmi oáztaiy: 30 fa 1—8 Nemzetközi osztály: A 61 k Decimái osztályozás: Feltalálók: Kläui Heinrich vegyész, Rehm Walter állatorvos, Riehen, Svájc Tulajdonos: F. Haffrnann-L.a Roche & CO. Aktiengesellschaft, Basel, Svájc Eljárás szulfonamid-potenciátor-oldatok előállítására Több, egyetlen kombinált készítménnyé nem egyesíthető hatóanyag-komponenst tartalmazó gyógyszerek szimultán befecskendezése komoly nehézségéket okoz. Eltekintve attól, hogy a beteg igen kellemetlen módon egy injekció helyett két vagy több injekciót kap és ez technikai többletráfordítást is okoz, jelentős hátrányt jelent az a tény, hogy az egyes komponensek optimális dózis-aránya gyakran nem tartható be kellő pontossággal. Ezek a megfontolások nemcsak magukra az injekciókra, hanem infúziókra (pl. intravénás tartós csepp infúziókra) is vonatkoznak. Potenciált szulfonamidok beadagolásánál a definiált szulfonamid-potenciátor arány betartása hatástani és toxikológiai okoból különösen nagy jelentőségű, ezért a szulfonamid-szulfonamid-potenciátor kombinációik egyetlen injekcióban történő beadása a gyógyászati gyakorlat sürgető követelménye. Az embergyógyászatban a kemoterápiás szereket igen gyakran orálisan alkalmazzák és injekciós kezelésre csak ott kerül sor, ahol különösen gyors hatás elérése a oél. Ezzel szemben az állatgyógyászatban — legalábbis kezdeti kezeléseknél — a gyógyszereket orális felhasználás helyett inkább injekciós formában alkalmazzák. A vázolt feladat tehát az állatgyógyászat különösen akut problémája. Egyetlen készítményben szulfonamidokat és bázikusan reagáló szulfonamid-potenciátorokat tartalmazó injekciós oldatok előállítása a két komponens különleges oldódási tulajdonságai 5 miatt mindezideig nem sikerült. A szulfonamidok csak bázisokkal képeznek megfelelő oldékonyságú sókat, míg a bázikusan reagáló szulfonamid-potenciátorok kellő oldhatósággal rendelkező sókat csak savakkal alkotnak. A 10 két komponens oldatainak elegyítésékor kiválások észlelhetők, melyek az injekciós oldatok előállítását megakadályozzák. Azt találtuk, hogy megfelelő injiciálható kombinált készítmények készíthetők oly módon, 15 hogy valamely szulfonamid vízoldható sóját vízben oldjuk, valamely bázikusan reagáló szulíonamid-potenciátort a gyógyászatban felhasználható, vízzel elegyedő szerves oldószerben oldunk és a kapott két oldatot átlátszó ol-20 dattá egyesítjük. Találmányunk alapja az a meglepő felismerés, hogy vizes szulfonamid-oldatok a fenti szerves oldószerek viszonylag nagy mennyisé-25 geivel szulfonamid kiválása nélkül hígíthatok. Ez a hatás tág koncentráció-határokon belül még akkor is fennáll, ha az oldószer vízben nehezen oldódó vagy oldhatatlan hatóanyagot tartalmaz. A határkoncentrációk egyszerű kí-20 serietekkel könnyen megállapíthatók. 156391
