156389. lajstromszámú szabadalom • Tetszés szerinti összetételű, homogén ötvözetet biztosító forraszanyag

156389 bet. Ez utóbbi eljárásnál alapvető problémát jelent az aktív anyagnak a felület közelébe való vitele, az anyagiban való egyenletes elosztása, és tárolás köziben az anyag aktivitásának megőrzése a felhasználásig. 5 Mindkét, az előzőekben vázolt eljárásnál alapvető követelmény, hogy a fémes partner és a namlfémes partner között létrejövő kapcsolat mechanikai tulajdonságai megfelelőek legyenek. A forrasztási helyek ne legyenek tólridegek, 10 vagy törékenyek és megfelelő hőmérsékletet károsodás nélkül bírjanak ki. Egyes esetekben szükséges a közel 1000 C°, vagy akár 1000 C° feletti hőmérséklet elviselése károsodás nélkül. Ilyen tulajdonságokat csak úgy lehet elérni, ha 15 a forrasztásra használt forraszanyagnak a sajátságait a technológia kézben tudja tartani. Már pedig a kémiailag aktív anyagok a forraszanyagokat képező ötvözőkkel általában nem csak ötvözetet, hanem intermetallikus vegyüle- 20 tekét is képeznek, melyek sajátságai rendszerint nem kedvezőek, így azok létrejöttét el kellene kerülni. Továbbmenően, megfigyeléseink szerint a forrasztás minősége lényegesen jobb, ha az aktív anyag és a forrasz közti ötvöződés nem 25 tégelyben előállítva, hanem magán a forrasztandó felületen jön létre. Ezen felismerést valósítja meg az ún. köpenydrót (Manteldraht) alkalmazása, amikor egy, az aktív fémiből készült magfémet veszi körül a 3° forrasztásira használt ötvözet. Ennek az eljárásnak hátránya azonban, hogy nagy koncentráció különbségek alakulnak ki a forrasz megömlése köziben a tiszta aktív fémet tartalmazó mag és a tiszta forraszifémet tartalmazó köpeny között, 35 ami egyúttal azt is jelenti, hogy a széles koncentráció-tartományban mindenféle lehetséges összetétel előfordul. Ezért a nem kívánatos, rossz sajátságokat mutató, esetleges intermetallikus vegyületeket létrehozó összetétele is 40 előfordulhatnak. Ezen .hátrányok elkerülésére ismeretes a 149 070 sz. magyar szabadalomban leírt eljárás, mely szerint az egyes forrasz komponenseket por alakban oly módon keverik egymássál, hogy 45 az azonos fájtaszemcsék lehetőleg ne érintkezhessenek, majd az így összekevert porból préselt forraszgyűrűket használják forrasztáshoz. Ezen eljárás, bár biztosítja a lényegesen egyenletesebb konloentráció elosztást, olyan hátrányokkal rendelkezik, melyek ennek továbbfejlesztését tették szükségessé. Hátrányként jelentkezik a férmporok aránylag nehézkes előállíthatósága, ill. friss állapotban való beszerezhetősége. Továbbá a fémporok rossz raktározási viszonyai, mivel azoknak a felülete idővel oxidálódik és %y forrasztás közben nagymennyiségű salak képződéssel kell számolni, ami a forrasztás minőségét nagymértékben rontja. To- g0 vábbá minden egyes forrasztásihoz külön szerszám készítendő, hogy a megfelelő gyűrű sajtolással kialakítható legyen. A sajtolt gyűrűk törékenyek, nehezen tárolhatók és nem mutatnak megfelelő ellenálláképessóget az időjárási g5 50 55 viszonttagságokkal, vagy klímaviszonyokkal szemben. Jelen találmányunk ezeken a nehézségeken segít, amennyiben a szükséges forrasztó ötvözetet úgy alakítja ki és úgy is készíti elő, hogy az — aránylag egyenletes elosztásban — de beötvöződés nélkül tartalmazza az aktív fémet és ugyanakkor az egyenletes elosztás mellett biztosítja a jó tárolhatóságot és a könnyű kezelhetőséget is. Az előzőekben említett köpenydrótos eljárásnál a magfém és a köpeny kialakítása, valamint 'méretre munkálása meglehetősen költséges és nehézkes technológia; ugyanakkor nem biztosít megfelelően szabad kezet az egyes ötvözetek beállítására, a komponensek számának a megválasztására. Jelen találmányunk ezen problémát is megoldja, mert segítségével néhány, jól tárolható és adagolható alapanyagból bármikor előállítható tetszés szerinti összeté^ telű forraszanyag. A ialálimány lényege, hogy fémpor helyett az egyes komponenseket olyan rendszerben viszi egymás mellé, és úgy választja el egymástól az egyes komponenseket a másik komponensektől, hogy a komponensek vékony huzalok formaijában állnak rendelkezésre. A vékony huzalszálakból kábelköteg-szerűén képezhetők ki olyan „forrasztókábelek", melyekben tetszés szerinti elosztásban szerepelhetnek a különböző ötvöző komponensek, mint pl.: ezüsthuzal — titánhuzal — rézhuzal; vagy pedig ezüsthuzal —aranyhuzal — titáníhuzal; vagy akár nikfcelhuzal — titánihuzal — zirkonlhuzal, stb. oly módon, hogy minden egyes buzialszálat egy másfaíjta anyagból készült huzalszál határol el a következő, az előző anyagával megegyező huzalszáltól. Az ilyen kábelkötegeknek megolvadás közben a porból préselt, anyagokéval azonos folyási sa- . játságaik vannak. A megfelelő vékonyra választott huzalok esetén ugyanis nem tud kialakulni helyi szigetképződés, sem intermetallikus vegyület nem jöhet létre, stb. úgy mint a köpenydrótos eljárásnál; hanem az igen rövid diffúziós utak miatt még a forrasztás során rövid idő alatt is homogén ötvözet alakul ki. A vékony huzalszálokból kialakított kötegnek a fajlagos felülete lényegesen kisebb mint a porból sajtolt forrasztógyűrűké. Az egyes ötvözőkomponensek egymástól való elhatárolása nam statisztikus valószínűséggel, hanem a geoimetriálból adódóan kényszerűen következik be. Az anyag raktározlhatósága lényegesen jobb; az olvadás közben keletkező salak mennyisége lényegesen kevesebb. Az egyes ötvöző komponensek huzal alakban jól ellenőrizhető mechanikai sajátságaiikra és tisztasági fokukra vonatkozóan. Nagy mértékben fokozható a huzalkötegeik, ill. a „forrasztókábelek" tárolhatósága azáltal, ha azokat utólagosan akár egy húzógépen áthúzva méretredukcióval, vagy két héngerpár között megnyomva némi deformációnak vetjük alá. Méretredukcíókor az egyes huzalok között — egyetlen duktilis anyag jelenlétében is —