156382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfátészterek előállítására

13 156382 14 A foszfát-észter bidrolizátumának elemzése oktdl-fenil jelenlétét egyáltalán nem mutatta ki, amit netm lehetett várni aktén alkilezőszer alkalmazásánál, s. ez a terc.butil analóg vegyületté történő teljes diszproporcionálódást bizonyítja. A találmány 14—16. példájával történő összehasonlítás oéljából ugyanezt az eljárást megkíséreltük két különálló lépésiben megvalósítani, kivéve, hogy a reaktorban levő fenol-alumíniumkloirid elegybe bevezetett di-ázoíbutilén mennyi-, sége 6, 8 rész, illetve 8,4 rész volt, ami a reaktorban levő fenol súlyára számítva 2,4%, illetve 3,0% alkilezőszert jelent (összehasonlításul: a 14., a 15. és a 18. példában 12,0%-ot, 15,0%-ot és 18,0%-ot használtunk) és ezért nem tartozik a jelen találmányhoz. Midőn elértük azt a reakciólépést, melynek segítségével. a toluolt és a víz nyomait távolítjuk el a foszforilezett termékből, szilárd trifenilfoszfát vált ki, úgy, hogy termékként homogén észtert nem sikerült előállítanunk. 17. .példa: Ez a példa a jelen találmány szerinti eljárással előállított foszfát-észterek cellulóz-triacetát filmek lágyítáaára történő 'használatát mutatja be. Cellulóz-triacetát oldatot készítettünk egy oldószerelegy segítségével, amely 90 térfogatrész metilénkloridból és 10 téífogatrész metanolból állt, oly módon, hogy 50 rész cellulóztriacetátot (aoetiltartalom 62,5% ecetsavban kifejezve) feloldottunk 3Í50 rész fenti oldószerelegyben. Ehhez hozzáadtunk 10 rész lágyítót és a tartályt egy erre alkalmas billegtető berendezésiben forgattuk 24 órán keresztül, a komponensek jó összekeverése oéljából. Az oldatot állni hagytuk mindaddig, amíg az összes légbuborék eltávozott, azután ráöntöttük egy vékony alumíniumlemezből kivágott csíkra és egy szabályozható késsel úgy egyenlítettük ki, hogy a film vastagsága száraz állapotban 0,05 mim volt. A filmeket száraz állapotban eltávolítottuk az alumíniumcsílkokról és állandó 23 G° hőmérsékleten és 50% relatív nedvességtartalom mellett 7 napig tároltuk a kísérletek előtt. Lágyítóként egy sorozat, izobutilénnel vagy propilénnel alkilezett fenolból az 1., 2. és 3. példában leírt módon készült foszfát-észtert használtunk (lásd a 3. táblázatot, amelyben a trifenilfoszfát is szerepel összehasonlító adatként). Valamennyi esetben száraz, tiszta, hajlékony filmeket kaptunk, melyek nem szenvedtek változást két hónapig tartó 23 C° hőmérsékleten és 50% relatív nedvességtartalom mellett történő tárolás során. A szakítási szilárdsági vizsgálatokat ezen filmek mintáin végeztük 23 C°-on és 50% relatív nedvességtartalom, mellett és kb. 8 cm (3 inch) hosszúságú súlyzóformájú darabokat vágtunk ki a filmből éles lyukasztószerszám segítségével. A vizsgálatokat kb. 0,625 cm/perc (0,25 inch/ perc) nyújtási sebességgel végeztük, a szakítási szilárdságot a feljegyzett maximális súlyból és a kezdeti keresztmetszet felületből számítjuk ki. Minden egyes filmből 11 mintadarabot vizsgáltunk meg és a 3. táblázatban levő értékek a megfelelő eredmények számtani középarányosai. 5 A lágyítószer-tartalom minden egyes esetben 20 súly% volt a cellulóz-triacetát súlyára számítva. 3. táblázat 10 szakítási • szilárdság kg/mm2 trifeniPfoszifát 5,45 alkilfenol-foszfát előállítva az 1. példa szerint 6,24 alkilfenol-foszfát előállítva a 20 2. ipélda szerint 6,29 alkilfenolMfoszfát előállítva a 3. példa szerint 6,50 Ezek az eredmények bizonyítják a jelen talál-. 25 mány szerinti eljárással előállított' foszfát-észterek jobb lágyító hatását a trifenilfoszfáthoz viszonyítva, amely szokásos lágyítószere a cellulóz--triaícetátinaík. 20 18. ipélda: A következő példában beimutatjuk a jelen találmány szerinti észterek alkalmazását hidraulika-folyadékokban, 55 Ügy találtuk, hogy a 2. és 3. példában leírt eljárással előállított foszfát-észterek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek alkalmassá teszik őket nem tűzveszélyes ipari hidiraulikafolyadékok értékes alapanyagaként történő fel-40 használásra, főleg azért, mert a, nevezett észterek lobbanáspontja, gyulladáspontja és öngyulladási hőmérséklete magas. A hidraulika-folyadékoktól megkövetelt más 45 tulajdonságokkal is rendelkeznek az észterek, beleértve a kiváló viszkozitási hőmérsékleti tulaj donságokat, az alacsony megömlési hőmérsékletet (pour point) és a kisimértéikű kristályosodási hajlamot alacsony hőmérsékleten. 50 Ezeket a tulajdonságokat a 4. táblázat mutatja be. A viszkozitást, a megömlési hőmérsékletet, a lobbanáspontot és a gyulladáspontot az „Institute <of Petroleum Standards for Petroleum 55 and its Products 1. Rész"-ben, az öngyulladási hőmérsékletet 'és a viszkozitási indexet pedig a „Book of ASTM Standards, 17. Rész"-ben leírt módszerekkel határoztuk meg. Az ASTM iránytangenst az ASTM viszkozitás-hőmérséklet gra-60 fikonokfoól vett táblázatok segítségével kaptuk. Az alacsony hőmérsékleti tárolási kísérletet úgy végeztük, hogy a folyadékmintákat leforrasztott üvegcsövekben valamennyi sorozatnál két napon át fokozatosan csökkenő hőmérsékleten tartot-65 'tuk. 7