156360. lajstromszámú szabadalom • Színezék-készítmények vízben oldhatatlan színezékekből

3 oxietilcellulóz és a imetil-íhidroxipropilcellulóz. Továbbá megjegyzendő, bogy „hidroxialkil-csoportok" alatt itt hidroxialMl-monooxialkilén- és hidroxialkil-polioxialkilén-icsoportok is értendők. A különféle hidroxialkilcellulózok helyettesítettségük fokától és módjától függően különböző oldhatósági tulajdonságokat mutatnak vizes közegekben, folyékony szerves közegekben és szerves anyagok olvadékaiban; amellett különbözőek a hőrelágyulási tulajdonságaik is. A színezék-készítmények adalékanyagaként ezért olyan hidroxialkilcellulózokat választunk, amelyek a szándékolt alkalmazási közegben oldódnak, ill. azzal összeférnek és nem zavarják a szándékolt alkalmazási műveletet. így az oly színezék-készítmények esetében, amelyeket vizes közegekben, felemelt hőmérsékleten kívánunk alkalmazni, adalékanyagként elsősorban a hidroxietilcellulóz jöhet tekintetbe, minthogy ez az anyag pl. a hidroxipropilcellulózzal ellentétben, a hőmérséklet emelése esetén is vízben oldható marad. Másrészről a hidroxiproipilcellulóz, hidroxietil^hidroxiipropilcelluloz, valamint az etil-hidroxietileellulóz vízben nem oldódó fajtái elsősorban olyankor kerülhetnek adalékanyagként alkalmazásra, amikor a szmezékkészítiményt bizonyos folyékony szerves közegekben, mint alkoholokbán vagy dimetilfonmamidban, vagy pedig hőrelágyuló iműanyagok olvadékaiban kívánjuk alkalmazni. Ez utóbb említett alkalmazási mód esetében különleges előnyt jelent az is, hogy az említett cellulózéterek maguk is hőrelágyuló tulajdonságúak. A színezéknek a cellulózéterhez viszonyított mennyiségi aránya széles határok között változhat a színezékkészítményekben, előnyösen azonban ez az arány 9 : 1 és 1 :4 között, elsősoriban pedig 4:1 és 1:4 között lehet. Ezek a színezék-készítmények por alakban vagy tésztaszerű vizes masszák alakjában készíthetők el; ez utóbbi alak olyankor lehet kívánatos, amikor a készítményt vizes közegben kívánjuk alkalmazni Ez utóbbi elkészítési mód számos más víztartalmú színezék-készítményekkel szemben azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy fagyálló, vagyis minősége megfagyás és újbóli felengedés esetén nem szenved hátrányos változást. A színezék-készítményeknek a víziben oldhatatlan színezékekből és a fent említett cellulózéterekből való elkészítése önmagukban ismert módszerek szerint történhet; a vízben oldódó hidroxialkilcellulózok alkalmazásának előnye, hogy a készítmények elkészítése vizes rendszerben történhet, így pl. eljárhatunk oly módon, hogy a készítmény alkotórészeit szánaz alakban vagy különösen valamely folyékony közegben egyszerűen összekeverjük, vagy pedig száraz alakban vagy valamely folyékony közegben öszszeőröljük őket, pl. golyós-, attritor- vagy homokmalom segítségével, vagy oly módon is, hogy a készítmény alkotórészeit valamely, az alkalmazott hidrioxialkilcellulózt az adott körülmények között oldani képes folyadékkal együtt 4 összegyúrjuk; vízben nem oldódó hidroxialkilcellulóz alkalmazása esetén ez utóbbi módszert valamely aprítási segédanyag, pl. finotman porított nátriumiklorid jelenlétében végezhetjük, pl. 5 Werner—Ffleiderer-rendszerű gyúrógépíben. Lehetséges továbbá oly módon is eljárni, hogy előbb a színezéket valamely folyékony közegben a kívánt finomságra őröljük, majd azután adjuk csak hozzá az alkalmazott folyékony közegiben l0 oldódó hidroxialkilcellulózt. A fent leírt eljárások bármelyike szerint kapott folyékony vagy tésztaszerű terméket kívánt esetben pl. bepárlás, porlasztószárítás vagy fagyasztószárítás útján száraz alakba is hozhatjuk. Száraz 15 színezék-készítmények oly módon is előállíthatók, hogy a vízben nem oldódó színezéket valamely a cellulózétert oldva tartalmazó folyékony közegben őrlés útján szuszpenzióvá alakítjuk, majd egy másik, az előbbi folyékony 2o közeggel legalább részben elegyedő, de az alkalmazott cellulózéiért nem oldó folyadékot adunk hozzá. Ezáltal a cellulózéter kicsapódik és rárakódik a szuszpendált színezék részecskéire; ezután a termék leszűrhető és megszárítható. 25 A találmány szerinti színezék-készítmények a szándékolt felhasználási célnak megfelelően a víziben nem oldódó színezék és a hidroxialkilcellulózéter mellett még további adalékokat, pl. lágyítószereket, fungicid anyagokat, valamint 30 különösen felületaktív anyagokat (tenzideket) is tartalmazhatnak. Ezeket az adalékokat a célszerűségnek megfelelően a készítmény előállítási folyamatának tetszőleges szakaszában, tehát a hidroxialkiloellulóznak a színezékhez való hoz-35 zaadását megelőzően, azzal egyidejűleg vagy akár utólag adhatjuk a készítményhez. Vízben nem oldható színezékként a szándékolt felhasználási célnak megfelelően a legkülönfé-40 lébb vegyületek jöhetnek tekintetbe; az ilyen, hidroxialkilcellulózt adalékként tartalmazó színezék-készítmények alább felsorolt alkalmazási lehetőségeiből ez jó ki fog tűnni. Így pl. megemlíthetők a találmány szerinti készítmények-45 ben alkalmazható pigmentek példáiként a különféle természetes és mesterséges anorganikus pigmentek, elsősorban pedig a szintetikusan előállított szerves pigmentek, mint a nitro-, azo-, ftalocianin-, tioindigo-, antrakinon-, perinon-, 50 perilén-, dioxazin- és kinakridon-pigimentszínezékek csoportjaiba tartozó termékek. A felhasználható csávaszínezékek példáiként elsősorban azok említendők meg, amelyek az antrakinonból 'és más poíiciklusos vagy heterociklusos ki-55 nonokból vezethetők le, továbbá az indigó-sorbeli és a periléntetrakarbonsavdiimid-sorbeli csávaszínezékek, valamint a naftalintetrakarbonsavak származékai. Diszperziós színezékként pl. a nitroarilamin-, sztiril-, továbbá különösen az 60 azo- és antrakmon-sorbeli diszperziós színezékek jönnek tekintetbe. Az említett színezék- és pigment-típusok számos képviselőjét említi pl. a Colour Index 2. kiadása, 1956, 1. kötet, 1955— 1742. old., 2. kötet 2419—2564. 4. és 2697—2814. 65 old. 2