156358. lajstromszámú szabadalom • Kérdésekre felelő gép
3 máció többi, vagyis ismeretlen része kiadódjon. Negyedik hátránya, hogy a gép kézi működtetésű, és a pereimlyukakba a tűket nehezen leihet bedugni, vagyis a kezelése kényelmetlen. Ötödik hátránya, hogy a rázógép az olvasó részére nem 5 képes az információs adatokról másolatot készíteni. Hatodik hátránya, hogy a rázógép a választ nem képes nagy távolságra továbbítani. Hetedik hátránya, hogy az információk tárolásának módja nem gazdaságos, mert az adatok 10 természetes nyelven vannak a kártyákra felvive. Nyolcadik hátránya, hogy a gép a kártyák információ szerinti rendezésére és jegyzékek készítésére alkalmatlan. Kilencedik hátránya, hogy a nagyobb állományú katalógusból a könyvtá- 15 rosnak kell kiválasztani azt a klb. 400 kártyát, amelyet a gépbe helyez, tehát ez a választás nincs gépesítve. Könyvtári többdimenziós katalógushoz ún. átvilágító (vizuális) lyukkártyákat is használnak. 20 Ennél a rendszernél a katalógus két részből áll. Az egyik blokkban az asszociatív válogatásra szolgáló, lyukasztásra kerülő kartonok (kártyák) vannak, a másik blokkiban pedig a könyvek címleírásait (szerző, cím, raktári szám stb.) tar- 25 talmazó kartonok. A válogató kartonok két mezőt tartalmaznak: az egyik mező az asszociatív címül szolgáló tárgykör rögzítésére, a másik mező a tárgykörhöz rendelt címleírás sorszámának egydimenziós rögzítésére szolgál. A tárgykör. rögzítése írással, a címleírás sorszámának rögzítése pedig a sorszámnak megfelelő hely kilyukasztásával történik. A tárgykörök kartonjai a blokkban a tárgykörök betűrendjében helyezkednek el. A címleírások blokkjában levő kartonok szintén két mezőt tartalmazhatnak: az egyik mező a címleírások sorszámának, és a másik mező a címleírás rögzítésére szolgál. A címleírások blokkjában a címleírások a címleírások .. sorszáma szerint vannak elhelyezve. A könyv feldolgozásánál a könyvtáros kikeresi azoknak a tárgyköröknek a válogató kartonjait, amelyekről a könyv szól (ha ilyen nincs, akkor üres válogató kartonra a tárgyköri mezőben felírja -az új tárgykör nevét), majd a címleírás sorszámának megfelelő helyen a kartont kilyukasztja. A kérdésnek megfelelő több szempont (dimenzió) szerinti válogatás, információ visszakeresés három lépésben történik. Az első választásnál a =„ könyvtáros a válogató kartonok blokkjáról számcímek (a szavak is számcímek, .mert a betűk 32-es alapú számrendszer számjegyeinek tekinthetők) alapján (soros választással) kiválasztja a kért tárgyköröket. Ez a választás tehát nincs 5& gépesítve. A második választásnál a gép az első választásnál kiválasztott tárgyköröket, pontosabban a tárgykörökhöz rendelt címleírások sorszámait ,,és" művelettel kombinálja, vagyis asszociatív címek alapján (párhuzamos válasz- 60 tássál) kiválasztja a címleírások azon sorszámait, amelyek a kombinálandó tárgyköröket együttesen tartalmazzák. Ez a választás úgy történik, hogy az első választásnál kapott válogató kartonokat pontosan illesztve egymásra helyezzük, g5 4 majd a gép a kartonokra merőleges irányból ezeket megvilágítja. Azon könyvek, amelyek címleírásainak sorszámánál a fény a lyukakon átjut, a kartonok által jelzett tárgyköröket együttesen tartalmazzák. A harmadik választásnál a könyvtáros a címleírások blokkjából a második választásnál kapott címleírási sorszámok, mint számcímek alapján kiválasztja a kívánt címleírásokat, vagyis a kívánt információkat. Tehát ez a választás sincs gépesítve. Az átvilágító lyukkártya-rendszer egyik hátránya, hogy az asszociatív cím (tárgykörök) és az információ (címleírás) külön áll, így az információ sztatikus. Másik hátránya, hogy az első és harmadik választás nincs gépesítve. Harmadik hátránya, hogy a válogató kartonokon a címleírás sorszámának lyukasztására 12 500 keresztezési pont áll rendelkezésre, tehát maximum ennyi könyvet lehet nyilvántartani, emiatt csak kiskönyvtárak használhatják. Negyedik hátrány, hogy minden tárgykörhöz külön válogató karton készül, a tárgykörök száma százezres nagyságrendű, tehát mintegy százezer 148 x 210 mm-es nagyságú válogató karton kellene. Ez hatalmas súlyt és térfogatot jelent, ami a keresést megnehezíti. A többi hátrány megegyezik a peremlyukasztásos kártyáknál említettekkel. Többdimenziós informáeió^visszakeresésre olyan lyukkártyarendszereket (Hollerith, IBM, EIM stb.) is használnak, amelyek kártyáin a lehetséges lyukak helyét számoszlopok jelzik. Minden számoszlop egy-egy dimenziót jelent, tehát az egész kártya annyi dimenziós, amennyi a számoszlopok száma. Minden oszlop egy számjegyet vagy betűt fejez ki aszerint, hogy melyik helyen lyukasztjuk ki. Az információkat tehát lyukasztással visszük fel a kártyákra. Az információs mező ezen kártyáknál már dinamikus, mert az asszociatív cím ás a hozzá tartozó információ azonos, így a kérdésben az információ bármely része lehet ismert, a válaszban az információ ismeretlen részei kiadódnak. A kártyák lyukasztására, válogatására, rendezésére stb. különleges gépek szolgálnak. A régöbbi típusú rendező gépekkel többdimenziós válogatást, információ visszakeresést számcímrendszer szerint lehetett végrehajtani oly módon, hogy először a kérdésnek megfelelő egyik dimenzió szerint válogatta szét a gép a kártyákat, majd az így kapott kártyaicsornókból kiválasztva azt a csomót, amelyik a megadott értéknek megfelelt, ismét a válogatógépbe kellett tenni, hogy az most a második dimenzió szerint válogassa szét a kártyákat. Az így kapott csomókból a megfelelő értékű csomót ismét ki kellett emelni. A kérdés többi dimenziójánál is hasonlóan kellett eljárni. A korszerű válogatógépek között már olyanok is vanhak, amelyek egyetlen lépésben képesek több dimenziós válogatást végrehajtani. Ezek már asszociatív címek alapján válogatják ki a kérdésnek megfelelő kártyákat. A Hollerith és hasonló rendszerű lyukkártya-rendszerek egyik hátránya, hogy az információ tárolása nem gazdaságos. Másik hátránya, hogy a válaszokat nem képes villamos úton nagy távol-2
