156335. lajstromszámú szabadalom • Fotoelektromos mérőfej
5 azzal a kikötéssel, hogy az osztások közül egy, amely a tengely 0° szöghelyzetének megfelelő jel, a többi jellel azonos szélességű legyen, de a fotodiódán kettős jelet (impulzust) hozzon létre. Ez utóbbi jelcsík biztosítja a kiértékeléshez szükséges, a tengely 10—10°-nyi elfordulására eső jelzést. A mérőberendezés, több önmagában ismert áramköri egységet tartalmaz: ilyenek a négyszögesítő áramkör, a differenciáló áramkör, a monostabil multivibrator, a vivőfrekvenciás erősítő és a kijelző áramkör. A berendezés áramköreivel konstans időállandójú, de változó frekvenciájú négyszögjelből az információ tartalmát — ami nem más, mint a változó frekvencia — átalakítjuk konstans frekvenciájú változó amplitúdójú vivőhulámmá úgy, hogy közben a konstans amplitúdójú és konstans időállandójú, de változó frekvenciájú négyszögjel információ-jszintjét 0 és 100i% szögsebesség íhatárok között választás szerint eltolhatjuk (0-szint eltolás). A találmány példakénti kiviteli alakját rajz alapján mutatjuk be részletesen. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti mérőfej vázlatos képe, a 2. ábra az ismert mérőiberendezés blokkvázlata. Az 1 mérőfej a szövőgép főtengelyével — az ábrán nem ábrázolt -— (rögzített kapcsolatban van (1. ábra). Az 1 mérőfej lényegében olyan plexihenger, amelyre 3 filmszalag van rögzítve. A filmszalagon a 2 plexihenger kerületére vonatkoztatva 300 db sinusos hangjel, valamint impulzusadó 36 db kettős, de a többi csíkkal azonos szélességű jelcsík van felyive, amelyek közül az egyik csík a szöghelyzet jelzésére szolgál. Az 1 mérőfej belsejében mindkét jelcsík alatt egy-egy fotodióda helyezkedik el. A fotodiódákkal szemben a 2 plexihenger külső oldalán 5 fényrés, valamint az átvilágítást szolgáló 6 izzólámpák helyezkednek el. A 6 izzólámpákat egyenárammal tápláljuk. A 2 plexihenger 7 mérőházban — a pontos futás következményének megfelelően — kettős csapágyazással van felfüggesztve. Az 1 mérőfej kimenete csatlakozik a 20 négyszögesítő áramkör bemenetéhez (1. 2. ábra). Ez az áramkör önmagában ismert kapcsolású. A 20 négyszögesítő áramkör kimenete 30 differenciáló áramkör bemenetéhez csatlakozik, amely szintén ismert megoldású. A 30 differenciáló áramkör úgy van kialakítva, hogy kimenetén csak negatív impulzusok jelentkeznek. Az említett kimenet csatlakozik a 40 — ismert megoldású — monostabil multivibrátorhoz, mely két tranzisztorból áll és rögzített időállandójú. A 40 monostabil multivibrator kimenete az állitható szintű vivőhullám frekvencia-amplitúdó 50 jelátalakító áramkör bemenetére csatlakozik. Az 50 jelátalakító áramkör kimenete ismert megoldású 60 vivőfrekvenciás erősítőre csatlakozik, amely ismert fázisdiszkriminátort, valamint a vivőhullámot előállító ismert oszcillátort tartalmaz. Ennek a 60 vivőfrekvenciás erősítőnek kimenete önmagában ismert 70 kijelző készü-6 lékekhez csatlakozik (pl. direktíró, mutatós műszer, hurkos oszcillográf). Az 1 mérőfej tengelye kényszerkapcsolatban van a szövőgép főtengelyével. Énnek kövétkez-5 ~té¥éh"'.a 2' plexihenger a> szögsebességgel forog. A kényszerkapcsolat egyúttal biztosítja, hogy a főtengelyen levő változások, melyek egy fordulaton belül is fellépnek, és valamilyen periodikus jelenséget mutatnak, a 2 plexihengeren 10 is megjelenjenek. A 2 plexihengeren levő filmcsík — a 6 izzólámpa, 5 fényrés, valamint a 4 fotodióda segítségével — a kimeneten sinusos vivőhullámot ad, amely vivőhullámnak közepes frekvenciamértéke arányos az <x> szögse-15 besség közepes értékével és A f frekvencia-változása úgyszintén arányos a Af változással. Következésképpen az 1 mérőfej kimenetén levő jelfrekvencia tartalma követi a főtengely szögsebesség változásait. Ez a sinusos információs 20 jel a 20 négyszögesítő áramkörbe kerül, amely három fokozatú. Az erősítés értéke úgy van megválasztva, hogy az az utolsó tranzisztor a „leültetett üzemmódja" következtében a kimeneten a sinusos jelből négyszögjelet képezzen. 25 A 20 négyszögesítő áramkör erősítése olyan, hogy a bemenő sinusos jel esetleges amplitudó-yáltozásait a kimenetén már nem veszi figyelembe. Ez a megoldás szükséges azért, hogy az üzemközben fellépő amplitudóváltozások, ame-30 lyek bekövetkezhetnek pl. a megvilágító 6 izzó öregedéséből, porosodásából, az 5 fényrés nyílásának kismérvű változásaiból, a 4 fotodióda hőmérséklet függéséből, stb., mérési hibát ne okozzanak. A 20 négyszögesítő erősítő-35 bői kikerülő négyszögjel a 30 differenciáló áramkörben negatív impulzusokká lesz átalakítva. A negatív impulzusok jelalakjával szemben különösebb követelmények nincsenek, csupán annyi, hogy üzembiztosan tudja indítani a 40 40 monostabil multivibrátort, amelynek alkal-•mázasa azért szükséges, mert a 30 differenciáló áramkörből nyert jelek amplitúdója kis értékű és a továbbiakban nem dolgozható fel kellőképpen. A 40 monostabil multivibrator idő-1 • 45 állandója úgy van megválasztva, hogy az a"fel-í; lépő maximális vivőhullám frekvenciájánál valamivel kisebb legyen. A 40 monostabil multivibrator kimenetén megjelenő négyszögfeszültség-jel amplitúdóban nagy és időállandóban" 50 konstans. A bemeneti információt a jel ismétlődési frekvenciája tartalmazza. Ezzel a megoldással tehát olyan információt kaptunk, amelyet kizárólag az 1 mérőfej 2 plexihengerének co szögsebessége állított elő, és amelyet az 50 55 állíthatószintű vivőhullám frekvencia-amplitúdó jelátalakító áramkörben önmagában ismert módon alakítunk át. Az 50 áramkör kimenetéről a vivőfrekvenciás jel — mely most már amplitúdóban tar-60 talmazza az információt — önmagában ismert 60 vivőfrekvenciás erősítőbe kerül, amely erősítő erősítése úgy van megválasztva, hogy az co 1%-os változásához tartozó vivőfrekvenciás bemenőjel az erősítő kimenetén a kijelzésekhez 65 szükséges szintet szolgáltassa. Az erősített jel 3
