156327. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses átkapcsoló relé

5 gyobb vezető-keresztmetszet áll rendelkezésre, miáltal megfelelőképpen nagyabb áramot vezethetünk, mint amilyet az ismert védőcsöves érintkezőiknél alkalmazunk. A 2 érintkezőnyelv rugózására szolgáló elvékonyítással a h rugóvastagság a rugalmassági tulaj donság dk szempontjából nagyobb tűréssel készíthető, amint ahogyan az a szabályozórugó nélküli védőcsöves érintkezőknél lehetséges volt. A 4 és 5 állandó mágnesek között található a 2 érintkezőnyelvhez tartozó érintkező 2a rész, amelyen előnyösen rész van kialakítva, hogy az a két érintkező részével biztos villamos érintkezést hozzon létre. A 2a érintkezőirész nemes fémréteggel, pl. Rh vagy Au anyaggal van bevonva. A 6 és 7 csatlakozó érintkezők 6a és 7a felső végei szög alakban vannak sarkítva, hogy azok az állandó mágneskört biztosan zárják. A g távolság, amely az 1. ábrán látható, a két 6 és 7 csatlakozó érintkező villamos elválasztására szolgál. A kiviteli példánál látható 11 tekercs két 12 és 13 teikeircscsaltlakozóval van ellátva, amelyek az 1 teker'cstest metallizált le és ld felületein forrasztással vannak rögzítve. Két további csatlakozás részére a metallizált la és lb felületek szolgálnak. A 6 és 7 csatlakozó érintkezők ugyanúgy, mint a 12 és 13 tekercscsatlakozók az 1 tekercstiest felé néző oldalukon, forrasztással vannak ellátva, úgy hogy a forrasztás olvadási hőmérsékletén az érintkezők megnyomása az 1 tekercstest e célból kialakított felületén légmentes leforrasztást biztosít. A 3, 6 és 7 csatlakozó érintkezőknek az 1 tekerestesttel való forrasztása után a 14 érintíkezőtérneik légtelenitését és védőgáz-töltését önmagában isimert módon végezzük. Ezt követően helyezzük be a 9 és 10 szalbályozócsavarokat, hogy a védőgáz ne tudjon túl hamar elillanni. A relé beszabályozása után a 9 és 10 szabályozócsavaroikat és a 2 érintkezőnyelvnek a 3 csatlakozó érintkezővel való öszszeköttetési helyét tömören forrasztjuk meg. Egy további kiviteli példát a 6—10. ábrák szemléltetnek. Itt palarizálatlan relét ábrázolunk, amelynél a 2 érintikezőnyelv nyugalmi érintkező ereje, valamint az érintkezők távolsága és ezzíél a relék megszólalási és elengedési értékei is beállíthatók. A 6. ábra a 7. ábrának X irány szerinti néete, a 7 ábra a 10. ábrának W irány szerinti nézete 15 beágyazás nélkül, a 8. ábra a 9. ábrának F—F' vonal mentén vett keresztmietszéti képe, a 9. ábra a 10. ábrának D—D' vonalaik szerinti metszetét ábrázolja, a 10. ábra a 9. ábrának E—E' vonalak szerinti metszetének képe1. Az 5. ábrán bemutatott 4 és 5 állandó mágnesek helyett a 10. ábrán 16 lágyvasat ábrázolunk, amely a villamos érintkezés részére alkalmas felületen, pl. Rh vagy Au réteget hordoz. A 17 ellenérintkező ezüstből vagy ródiumozott rézből álló olyan csavar, amelynek ellenmenete a 18 csatlakozó érintkezőben van. A 7 csatlakozó érintkező a 18 érintkezővel szorosan, forrasztás útján van összekötve. A 19 6 csatlakozó érintkező a 2 érintlkezőnyelvet hordozza és egyúttal járóimként is szolgál. A 20 szigetelő fólia választja el a 19a járomvállafcat a 7 csatlakozó érintkezőtől. A 6. ábrán 5 látható 24 lyuk és az 1 tekercs testiben levő 25 kivágás teszi lehetővé a tekercs kezdetének kivezetését a 12 és 13 tekercs érintkezőkhöz. A 21 érintkezőrugó szabályozása két 22 és 23 csavarral történik, amely utóbbiak előnyösen 10 a 19a és 19b járomvállakban ellenmenettel rendelkeznek. A 21 szabályozórugó áthidalja h vastagságra vékonyított 2 érintkezőnyelv szakaszát. Ha a 16 lágyvasból és 17 ellenérintkezőből álló érintkezőiket az 5. ábrán ábrázolt 15 45 állandó mágnessel kicseréljük, úgy polarizált relét kapunk. Emellett a 21 szabályozó rugó előfeszítésénelk megfelelően nemcsak az ábrán ábrázolt középső állást, hanem a 2 érintkezőnyelv egyoldalú vagy kétoldalú nyugalmi 20 helyzetét mindén további intézkedés nélkül megvalósíthatjuk. A 6—10. ábrák szerinti kivitelek mindkét 19a és 19b "vállak útján oldalirányú mágneses árnyékolást biztosítanak és lényegesen jobb mágneses hatásfokot eredmié-25 nyeznek, mint' amilyenek az 1—5. ábrákon ábrázolt rendszerék. Természetesen ez a fluxus mindkét 19a és 19b járomvállon keresztül az 1—5. ábrák szerinti kiviteli példákon látható módon vezethető. A 15 beágyazás, amely mű-30 gyantából célszerűen terimoplasztikus anyagból áll, a tekercset mechanikai károk ellen védi és azonkívül pótlólagos vagy pedig Kizárólagos tömítésként szolgálhat a relé számára, ha pl. gazdasági okokból az 1 tefoerestest alkalmas ^ műanyagból van kialakítva. Ilyen esetben a csatlakozó érintkezőket szegecselhetjük, ragaszthatjuk, vagy pedig a tekercstest orrán keresztül hajlítva a tekercs csatlak ozásokat bepréselhetjük. Végül a tökercstest részére aktivált getteranyagat is alkalmazhatunk, hogy az érintkezőtérben levő teret az ív által okozott ionizációval szemben hosszú időre védjük. A hőmérsékleti befolyások kompenzálására egy további kiviteli példát ábrázolnak a 11., 45 12. és 13. álbrák. A 12. ábra a 11. ábrának F—F' vonal menti metszete, a 13. ábra pedig a 11. ábrának G—G' vonal mentén vett metszete. Mint ismeretes, a relétekercs ellenálláisa és 50 ezzel a szükséges megszólalási teljesítmény hőmérsékletfüggősége C°-ként körülbelül 0,39%. Egy relé, amelyet —65 C°-tól +12,5 C° környezetű hőmérsékleittart'Ományban alkalmaznak és 100%-os bekapcsolás időtartaim mellett 60 C° önmelegedésű — a számára megengedett legkisebb hőmérsékleten kétszer olyan nagy gerjesztő teljesítménnyel működik, mint a legnagyobb megengedhető hőmérséklet értéke. Ilyen módon — nem kívánatosan •—• gyakran 60 kényszerűen változnak a megszólalási és elengedési idők. A gerjesztőtekercset költséges módon illeszteni kell ezekhez az adottságokhoz. Ilyen módon majdcsak olyan mágneses rendszert kell alkotni, amely képes a relé tefcer-65 csenek hőmérsékleti függőségét kompenzálni. 3