156314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textil-gumi rendszerek tapadási tulajdonságának fokozására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. II. 04. (OA—334) Közzététel napja: 1969. II. 22. Megjelent: 1970. II. 28. 156314 * / Szabadalmi osztály: 39 b 1—11 Nemzetközi osztály: B 29 b Decimái osztályozás: Feltalálók: Horváth László vegyészmérnök, 40%, Sprung János vegyészmérnök, 30%, Palányi Kornélia vegyészmérnök, 30%, Budapest Tulajdonos: Országos Gumiipari Vállalat, Budapest Eljárás textil-gumi rendszerek tapadási tulajdonságának fokozására Jelen találmány tárgya eljárás textil-gurni rendszerek tapadási tulajdonságának fokozására. A textil-gumi rendszeriben használt textil vagy textilia kifejezésen itt és a következőkben a természetes vagy mesterséges alapanyagú 5 szálasanyagoklat, valamint az ezekből készített lánc-vetülék vagy vetülékgyenge szerkezetű szövetéket és vetülékmentes pályákat értjük. Ismeretes, hogy a gumiipari textiliáknak, no így elsősorban a regenerált cellulóz alapanyagú viszkóz műselyemnek, vtalamint a szintetikus alapanyagú poliamid-poliészteir-textiliáknak olyannyira gyenge a gumihoz való tapadóképessége, hogy azokat a gumizást ímegelőzően ita- 15 tásnak kell alávetni, amit úgy valósítanak meg, hogy a textíliákat itatóoldaton vezetik keresztül. Ezen itatási műveletnek kétféle fő típusa ismeretes: a szerves oldószeres és a vizes itatás. 20 A szerves oldószeres, elsősorban benzines itatásnál a textiliát olyan kaucsukkeverék kb. 15%-os benzines oldatán vezetik keresztül, amely kaucsuklkeverék a szokásos vulkanizáló kemikáliák mellett balkelit típusú kötőanyago- 25 kát, mint rezoreint és hexametiléntetramint tartalmaz. Ezen itatási módszer előnye, hogy a benzin a textíliák anyagát nem duzzasztja, így szárításkor zsugorodás nem lép fel, s a textilia kiindulási hosszának megtartásához elegendő 30 a textilia továbbításához alkalmazott húzóerő. Nagy hátránya viszont egyrészt a — még benziravisszanyerés esetén is — magas benzinköltségből eredő rossz gazdaságosság, másrészt az ezen módszerrel elérhető igen mérsékelt tapadási érték (nemzetközi H-taipadási módszerrel mérve 3—16 kg/szál). E hátrányok miatt ez az itatási módszer ma már elavultnak minősül. A jelenleg világszerte alkalmazott vizes fázisban történő itatás során a textiliát olyan 10—15, maximálisan 2i0%-os össz^szárazanyagtartalommal bíró itatóoldaton vezetik keresztül, amelynek komponensei egyrészt latex és/vagy műlatex (butadienstirol-latex, vinilpiridinlatex), másrészt bakelittípusú kötőanyagok (rezorcin, formaldehid). Az ilyen itatóoldat alkalmazása előnyösen egyrészt igen jó tapadást biztosít, (10— 12 kg/szál H-Jtapadás), másrészt igen gazdaságos, mert az oldószer, a víz, költsége gyakorlatilag elhanyagolható. Ennél az itatásnál azonban a gumiipari textiliák tetemes mennyiségű vizet szívnak fel — a műselyem vízfelvétele az oldatból önsúlyának mintegy 50—70%-a —, miértis a textiliákat az itatás utáni szárítás folyamán a zsugorodás kiküszöbölése végett egyidejű nyújtónfeszítésnek kell alávetni. Az ehhez szükséges berendezés közismerten a gumiipar egyik legköltségesebb és legbonyolultabb, nagy beruházást igénylő gépegysége. 156314