156299. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminonitroalkánok és ilyen vegyületeket tartalmazó készítmények előállítására

156299 21 22 kedését viszonylag alacsony koncentrációk esetében is, pl. 5—100 ppm ikoncemtráciőihatárdk között hatékonyan gátolják, színtelen, szagtalan folyadékok, nem befolyásolják a bevonat tulajdonságait, gőznyomásuk és toxicitásuk alacsony. 5 A bevonatrendszerek tárolhatósága tehát jelentős módon megjavítható, ha a keverék összsúlyára számítva 0,05—0,5 súlyszázalék hatóanyagot alkalmazunk. A nitroaminokát finoman elporított állapot- 10 ban egyszerűen bekeverhetjük a bevonatrendszerekbe, vagy célszerűen a festékgyártás pigmentőrlési műveletében adagoljuk. Ez az eljárásmód vizes és olíajgyantás bevonatrendszereknél célszerű. Az antimikróbás hatóanyiagok gyakoris- !5 tilag az összes szokásosan használt festékalko'tórésszel összelférnek és a jelenleg használt fenilmenkuri-«ókkal összehasonlítva nem bomlanak el, továbbá nem lépnek reakcióba a szulfid-tartalmú pigmentekkel, mint pl. litoponnal. Ezen 20 túlmenően határozott előny mutatkozik atmoszférikus kénhidrogén behatások esetén, mivel a penészifolitosodással szemben nitroaminnal kezelt festékf iim kénhidrogén .behatására nem színeződik el, míg a használt markurinsók és más fém- 25 tartalmú szerek sötetszínű szulfidok képzésére hajlamosak. : A nitroaiminok további előnye atmoszférikus környezetben tanúsított viselkedésükben rejlik. Vizes bevonatrendszereknél a hatóanyag igen 30 jól összefér a többi komponenssel és a vegyületek maximális kolloidoldat-stabilitás érdekében alkalmazott mind savas, mind lúgos pH-értékltartamámyban hatékonyak maradnak. Ez a helyzet a homopolimer vagy kopolimer bázisú 35 polivinilacetát, bütadién-sztirol és akriles bevonatrendszereknél. Az antimikróbás hatóanyagok számos ismert külső és belső festékanyagba bekeverihetők. A bütadién-sztirol tartalmú bevonószereket általában csak belső védelemre 40 használják, így gombás foltosadás elleni antimikróbás szeréket nem tartalmaznak. Ezzel számiban tartályokban való tárolás esetén a fermentációs erjedés gátlására konzerváló szereket kell alkalmazni. 45 A következőkben tipikusan használt külsőleg alkalmazható festékanyag előállítását ismertétjük, melyet gombás foltosodással szembeni védelem céljából k!b. 0,5 súlyszázalék mennyiségben pl. N^(l-ifenil-i2-nitropropil)-ipiperazin,

nal, 1- 50 ^piperazinil-i2-nitrio-'l-'p-(tolilpropá:

nnal, N,N'-ibisz-(lifenü-2-niitroprapil)-etiléndiaminnal vagy N,N'-íbisz-[lH(o-klórfenil)-2-nitroprQpil]^piperazinnal kezelünk. Szokásos keveráberendezésben az alábbi komponenseket 3 percig keverés- 55 ben tartjuk: Súlyrész 60 titándioxid 250 cinkoxid 200 porított kalciumkarboinát 400 325 ímeslh finomságira porított csillám 50 alkálikusain finomított lenmagolaj 300 gyapotmagolaj 100 65 24%-os ólamnaftenát 10 6%-os mangánnaftenát 1,5 benzin (82 KU viszkozitási érték beállításaihoz) 106 kész festékanyag : pigment térfogatkonceritráció = 37,8%, 1,8 kg olaj/i3,78 1 térfogat, 4,05 kg pigment/3,78 1 térfogat. A fenti különböző nitroaminakát tartalmazó festékanyagiból készült filmeket szűrőpapírra felvisszük (3,7 cm2

felület, 30 No. Whatmann-fiéle szűrőipapír) és a szűrőpapír mintákat Sabouraud-féle maltóz-agar lemezek felületére helyezzük, amelyekre 1,25 ml Pullularia pullulans sipóraszuszpenziót rétegzünk. A szuszpenziót a szűrőpapír minta felületén eloszlatjuk, majd a lemezeket 28—30 C°-on 85—90% relatív légnedvességet tartalmazó térben infcufbáljuk. A kiválasztott gombafajta 4 hét eltelte utón sem fejlődik ki, az N-<(il--fenil-2-niltroprop;il)-piperazinlt tartalmazó festékanyag tehát a festett felületi zónában gátló hatást fejt ki. A nitraaiminok bekeverésére célszerű módszernek bizonyult az oidatfonma is. A nitroaminok többnyire szerves oldószerekben, mint xilolban, Stoddard-oldószerben (ásványolaj-finomítvány), .amelynek legalább 50%-« 177 C°-ig, egészen pedig 210 C°-ig átdesztillál) toluolban és terpentinben feloldódik, így 1—50% hatóanyagot tartalmazó oldatot egyszerűen bekeverhetünk az olajifestékekfoe olyan koncentrációértékben, hogy a teljes készítményben Végső koncentrációja 0,05—1,0 súlyszázalék legyen. Az adagolást úgy állítjuk be, hogy a kész film baktériumos foltosodas ellen ne legyen érzékeny. A nitroamint a festék felhasználni kívánt földrajzi területétől függően is különböző koncentrációra szabályozzuk. Így pl. magasabb nitröamm-koneeritrációt igényelnek a cinkoxidmentes, hólyagmentes alkidbevonatok, amelyeket meleg párás klímájú környezetben, pl. a Mexikói-öböl partján fekvő USA területeken alkalmazunk. Kisebb koncentráció szükséges olyan nagymennyiségű cinkoxidot tartalmazó olajfestékeknél, amelyek fényes kemény filmmel száradnak. Kevésbé párás földrajzi környezetben pl. a los-angelesi területen a nitroaimin kisebb koncentrációban is kifejti hatását. Az adagolás meghatározására célszerű módszert ismertet J. Ramp és N. Grier (Fungicides in paints. Official Digest, Journal of Paint Technology and Engineering, Volume 1961. szeptember). Az oldószeres oldatok vizes bázisú bevonatoknál is alkalmazhatók kisebb százalékban, rendszerint 2—5%-ban emulgálóiszereket, valamint kisebb mennyiségben kapcsoló oldószert, vagyis olaj és vízoldható oldószert, mint rövidszénláncú alkoholokat, glikolokat, giikolétereket, dioxánt és hasonló oldószereket adagolunk legfeljebb 10%-nyi mennyiségben az antimikróbás hatású oldat össztérfogatára száll