156275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-dihidrobenzodiazepinek előállítására

156275 gyát képező eljárás különösen előnyös fogana­tosítási módja szerint dehídratáló szerként lé­nyegében fcezforoxiklorídiból és foszforpent­oxidból álló elegyet alkalmazunk. Az elegy előnyösen ,50 mól %~nál több foszforoxiklori- 5 dot és további részében lényegében foszfor­penitoxidot tartalmlaz. A (II) általános képletű vegyületek a megfelelő, (I) általános képletű vegyületekhez vezető déhidratálását előnyösen magasabb hőmérsékleten, például kb. 50 C° és 10 kb. 120 C° közötti hőrnérsékleteken hajíthatjuk végre. Azok a (II) általános képletű vegyületeik, melyékben Rí nem hidrogénatomot képvisel, új anyagok, és az (I) általános képletű gyó- 15 gyászatilag értékes vegyületek előállításánál felhasználható hasznos közbenső termékek és ily módon eljárásunknál alkalmazhatók. E ve­gyültetek előállítása oly .módon történhet, hogy az első lépésben valamely (III) általános kép- 20 létű N-kis sziéniatlomszámú alkil-helyettesített­-amlinsizármiaziékot (mely képletben R jelenítése a fent megadott és R'i jelentése klóratoim, brómatom, nitro- vagy trifluoirmetH-csoport) valamely aprötiikus Lewís-«av (pl. bórtrifluorid, 25 titántétraklorid, 'előnyösen alumíniiumiklorid, stb.) és valamely szerves oldószer (pl. valamely szénhidrogén, mint benzol, toluol, stb.) jelen­létében etilénlminníel kezelünk, mikoris vala­mely (IV) általános képletű vegyületet kapunk 30 (mely képletben R és R'i jelentése a fent meg­adott). E reaikciólépésniél a hőmérséklet nem döntő jelentőségű tényező, azonban a (III) képletű vegyület és az etilénimin reakcióját előnyösen 35 magasabb hőmérsékleten hajthatjuk végre. Az eljárás különösen előnyös foganatosítási módja szerint a reakeióelegyet visszafolyató hűtő al­kalmazása mellett forraljuk. A (IV) általános képletű vegyületek új anyagok és a taiálmá- 40 nyunk tárgyát képező eljárás hasznos közbenső termékei; ennek értelmében e vegyületeket ta­lálmányunk részének tekintjük. A (II) általános képletű vegyületek előáUítá­sának további lépésében a (IV) általános kép- . 45 létű vegyületet valamely inert szerves oldó­szer jelenlétében valamely (V) általános kép­letű benzoil-származékkal (mely képletben R2 jelentése az (I) általános képletnél megadott és X jelenítése bármely alkalmas kilépő-cso- 50 port) reagáltatva a megfelelő (II) képletű ve­gyületté alakítjuk. X jelentése bármely olyan kilépő csoport lehet, mely a találmányunk tárgyát képező eljárás végrehajtása során alkalmas. Eljárá- 55 sunk különösen előnyös foganatosítási módja szerint a kilépő-csoport bróm vagy klór; ilyen­kor X jelentése klór- vagy brómiatom. A (V) képletű vegyületben azoriban bármely alkal­mas Mlépő-icsoport (pl. más ihalogéniatom vagy va- 60 lamely acil-gyök, stb.) is jelen lehet. (Az ilyen reakcióképes vegyületek a megfelelő savból in satu állíthatók elő pl. oly módon, hogy az X helyén hidroxi-csopartat tartalmazó (V) képletű vegyületet pl. dialkil-karbodiimid- 65 del, valamely pitoluölszulfonsavhalogenididel, stb. reagáltatjuk). A fent elmondottaikból kitű­nik, hogy a kilépő-csoport feladata csupán a (II) képletű vegyületek képződésének biztosítá­sa. Eljárásunk együk foganatosítási módja szer­rint a (IV) képletű vegyületek (II) képletű ve­gyületekké alakítását savmiegkötőszier jelenlé­tében hajtjuk végre. A savmegkötőszer feles­legben is alkalmazható, mikoris egyidejűleg a reakcióközeg szerepét is betölti. Ennél az egy­szerű munkamódszernél egyetlen anyag két­féle funkciót lát el: egyrészt savmegkötőszer és másrészt reakiciáközeg. Találmányunk sze­rint e célra bármely alkalmas protonakceptor felhasználható. Különösen előnyösen tercier aminokat (pl. piridinit, stb.) alkalmazhatunk. A reakciót azonban előnyösen inert szerves oldó­szerben, savmiegkötőszer hozzáadása nélkül hajíthatjuk végre. Inert szerves oldószerként előnyösen szénhidrogénekét (pl. benzol, toluol stb.), halogénezett aromás szénhídrogénelket (pl. klórbenzol, stb.) vagy más alkalmas inert szer­ves oldószerékét alkalmazhatunk. E reiakciólé­pésnél a hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező, azonban előnyösen szoba­hőimérsékleten dolgozhatunk. A fentiek során a „halogén" kifejezésen mind a négy hialogénatom, azaz klór, bróm, jód és fluor értendő — kivéve ha ennek el­lenkezőjét közöljük. A „kis saéniatomszámú al­kil-csoport" kifejezés egyenes- vagy elágazó­-láncú szénhidrogén-gyökökre vonatkozik (pl. metil, etil, propil, izopropil, butái- izobutil, stb.) A kis szénaitomszárnú alkil-csoportok elő­nyösen 1—4 szénatomot tartalmaznak. A (II)— (V) képletű vegyületekkel kapcsolatban közölt „pára" megjelölés a fenil-csoporthoz kapcso­lódó nitrogénatomhoz viszonyított para-hely­zetre vonatkozik. A találmányunk tárgyát képező eljárás ipari méretekben különösen jól hajtható végre, minthogy nagy tisztaságú (I) általános képletű vegyületek jó kitermelésekkel történő előállí­tását teszi lehetővé. Eljárásunk további előnye, hogy a félhasznált különböző reagensek a ke­reskedelemben könnyen és olcsón hozzéférhe­tők, vagy a kereskedelemben kapható anya­gokból a legegyszerűbb móds zier ékkel előállít­hatók. Eljárásunk végtermékei tehát egyszerű és olcsó módszerekkel előállíthatók és ezért a találmányunk tárgyát képező eljárás mind gaz­dasági, mind 'műszaki szempontból különösen előnyösnek tekinthető. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa: N-fp-klór-feni'^-N^meitiil-N'^benzoil-etiléndi­amint (288 mg, 1 miUimól) 1,42 g (10 milli­mól) foszforpenítoxidot és 4 ml (43 millimól) foszforoxikloridot 110 C°-on Í7 órán át keve­rünk. A reakeióelegyet lehűtjük és 25 g jég­gel, majd 25 ml 4 n sósavval elegyítjük. Az f

Next

/
Oldalképek
Tartalom