156208. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus jelfogó vezérlő kapcsolási elrendezés

156208 9 10 potába kerül vissza és ezáltal a C2

kontaktor gerjesztése megszűnik. Ennek következtében a B2

relaxációs kapcsolás nyugalmi R kimenőkapcsán feszültség jelenik meg. Ezt a feszültséget 68 vezeték az E2

2 ÉS-jelfogó egyilk bemenetére vezeti, míg ezen jelfogó másik bemenetére az a feszültség jut, amely a 10 kapcson van jelen és a 69 vezetéken át jut oda. Ennek következtében E22

ÉS-jelfogó kimenő feszültséget szolgáltat, amely 70 vezeték útján Erj ÉS-jelfogóra jut. Minthogy az utóbbi a 71 vezetéken keresztül S. BR relaxációs 'kapcsolás T kimenő munka kapcsáról feszültséget kap, az Er2 ÉS-jelfogó kimenő feszültséget szolgáltat, amelyet a 72 vezeték segítségével a monostabil B3 relaxációs kapcsolásra vezetünk, amely állapotát megváltoztatja és a C3 kontaktért az A3 erősítőn át gerjeszti. Egyidejűleg a B3 relaxációs kapcsolás T munkakimenetén levő feszültséget a 73 vezetéken át az E32 ÉS-jelfogó egyik bemenetiére vezetjük, amelynek másik bemenetén az E22 jelfogó kimenő feszültsége a 74 vezetéken keresztül már jelen van. Ilyen módon a B3 relaxáciás kapcsolás és a C;j kontaktor számára a 32 jelfogó és a 75 vezeték útján tartóáraimlkör épül föl és a kontaktor mindaddig gerjesztve marad, amíg az E22

ÉS-jelfogó kimenő feszültséget szolgáltat, azaz mindaddig, amíg a B2

relaxációs kapcsolás nyugalmi állapotban van és az Ar érintkező zárva marad. Miután a B3 relaxációs íbaposolás munfcaálláisiba került, az E

3i ÉS^jielfogó bemeneti oldalán most már nem lesz feszültség, amelyeit eddig az 51 vezeték szolgáltatott. Ennek következtében neim szolgáltat továibfb kimenő feszültséget és a Bi relaxációs kapcsolás nyugalmi állapotba kerül. Ennek következtében az Én és E2i ÉS-jelfogók egyik bemenő feszültsége megszűnik. Az E31 ÉS-jelfogó és ennek következtéiben az E2

i .ÉS-jelfogó sem vezet tovább és a BR relaxációs kapcsolás nyugalmi állapotaiba kerül. Ezek után tehát már csak a C3

kontaktor van gerjesztve mindaddig, amíg az Ar érintkezőt nem nyitjuk. Látható tehát, hogy a 3. ábra szerinti kapcsolás pontosan ugyanazon munkalépés-sorozatot szolgáltatja, mint a 2. ábra szerinti elrendezés, vagyis a Ci és C2 kontaktórák zárását, majd biznyos idő után a C2

kontaktor nyitását, ehhez csatlakozóan a C3 kontaktor zárását, amit azután a Q kontaktor nyitása követ. Ha a 2. és 3. álbra szerinti kapcsolási elrendezéseket összehasonlítjuk, azonnal megállapíthatjuk, hogy a 2. ábra szerinti kapcsolás minden egyes érintkezőjének megvan a pontos megfelelője a 3. ábra egy ÉS-jelfogója alakjában és hogy gyakorlatilag mindkét kapcsolási elrendezés azonos felépítésű. A 2. ábrán eredíméinyvonallal ábrázolt mechanikus összeköttetéseket, amelyek az egyes kontaktórákat az általuk működtetett érintkezőkkel kötik össze, a 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezésben villamos összeköttetések helyettesítik és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 ezeket a 3. ábrán vastag vonalak jelölik, amelyeik mindenkor egy relaxációs kapcsolás egy R vagy T kimenőkapcsát 'kötik össze a hozzátartozó ÉS-jelfogóval. Azáltal, hogy a mechanikus összefcötltetéseket (a 2. ábrán az ereámiényvonallakat) villamos összeköttetésékkel (a 3. ábrán vastagon kihúzott vonaliak) helyetitlesítettitük, lényegesen nagyobb szabadság adódik a 3. ábra szerinti kapcsolásnak konstrukciós kialakítására a 2. ábra szerinti kapcsoláshoz képest. Ha figyelembe vesszük, hogy a 2. ábra szerinti mechanikus érintkezők helyzete és viszonylagos hozzárendeltsége megegyezik a 3. ábra szerinti ÉS-jelfogókével, akkor azonnal látható, hogy most már lehetőség van arra, hogy a 3. ábra szerinti elektronikus kapcsolási elrendezést a 2. ábra szerinti elektromágneses kapcsolási elrendezésiből fejlesszük ki. Ezenkívül kézenfekvő, hogy a 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezésnél az ellenőrzés és a hibák kiküszöbölése analóg és gyakorlatilag azonos amódon történhet, imint a 2. ábra sze^ rinti kapcsolási elrendezésnél, amely elektromágneses kontaktor okiból! és jelfogókból áll. Ezért a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnél is minden egyes ÉS-jelfogó (3. ábra) két könnyen hozzáférhető vizsgálókapoccsal rendelkezik. A 30 vizsgálákiapocs az ÉS-jelfogó kimenetével van összekötve, míg a 31 vizsgálókapocs az ÉS-jeílfogó azon bemienieitléveíl van összekötve, amely qgy másik ÉS-jelfqgó kinnenetével, vagy közvetlenül a vezórlőfeszültséggel van összekötve, azaz azzal a bemenettel, amiely nincs összekötve a relaxációs kapcsolás valiaimelyilk T vagy R kimenőkapcsával. Minthogy a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnél minden egyes ÉS-jelfogó úgy viselkedik, mint egy valóságos mechanikus érintkező, amely az ÉS-jelfqgó egyik bemenete és kimenete között kapcsolatot létesít, vagy azt megszakítja, természetesen -minden egyes ÉS-jelfogó szabályszerű működését ugyanúgy lehet vizsgálni, mint egy mechanikus érintkezőnél. Ehhez csak a két ellenőrző kapcsot kell rövidre zárni, hogy megállapíthassuk, hogy az ÉS-jellfogó elektronikus úton helyesen tölti-e be szerepét. Természetesen a feszültséget is mérhetjük műszerrel minden egyes ÉS-jelfogó két ellenőrző kapcsa között. Minthogy a 3. ábra szerinti ÉS-jelfogók ugyanazt a szerepet töltik be, mint a 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezésnél a mechanikus érintkezők, ezért mindazok a vezérlési programok, amelyek elektromágneses kontaktorok segítségével megvalósíthatók, megvalósíthaták a találmány szerinti elektronikus kapcsolási elrendezéssel is. Előnyösen valamennyi ÉS-jelfogót, amely meghatározza a hozzárendelt relaxációs kapcsolás állapotát, lánc alakban rendezzük el. Ez azt jelenti, hogy a 2. ábrán az egy-egy kontaktorhoz vagy jelfogóhoz vezető folytonos vonal mentén elhelyezkedő érintkezőket elek-