156191. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék abszorbeáló anyagok mágneses cirkuláris dikroizmusának vizsgálatára

9 156191 10 A fotoelektronsdkszorozó tápfeszültségét be­állítható 28 áramforrással szabályozzuk, amely­nek vezérlését később magyarázzuk. A villamos jelet elsősorban 19 bontó erősí­tőben erősítjük. Ez a bomtó erősítő olyan ki­alakítású, hogy lényegileg egységnyi erősítési tényezőjíe van és ezen. jel komponensei ezen erősítő kimenetéin egymástól különváitan je­lennek meg. A váltakozó komponenst nagy ér­tékű G erősítési tényezőjű stalbilizált 20 vál­takozó feszültség erősítőre vezetjük. Ezen erő­sítő kimenete a 21 szinkirondetiefctorral van összekötve, amelynek szinkronizálását ugyanaz a feszültség végzi, amelyik az eLiektroimágnesit gerjesztő 10 tekercset táplálja, ez azonban be­állitiható 22 fázistoló kapcsolás útján történik. A 20 váltakozó feszültség erősítőből kilépő váltakozó jel ugyanis lényegileg fázisban van az eleiktroimágnes mágnesterével, tehát a 10 tekercsen átfolyó áraimmal, mindamellett en­nek a tekercsnek nagy meddő ellenállása van és ezáltal a mágnestér és a tápfeszültség kö­zött fáziseltolás keletkezik. Szinkrondeibsktor alkalmazása — ahol egyébként a szinkronde­tektor tetszőleges ismert kivitelű lehet — biz­tosítja lényegileg a zavaró ingadozásclk kikü­szöbölését, amelyek a 16 érzékelőátalakító hát­térzajaiban jelentkezhetnek. Továbbá a detek­tor és/vagy az eléje kapcsolt erősítő előnyösen tartalmaz szűrő kapcsolásokat, hogy az egyen­irányítoltt váltakozó jel olyan amplitúdójú le­gyen amely híven követi a 16 érzékelőátala­kító kimenő jele váltakozó komponensének a kívánt információból eredő ingadozásait. A 21 szinkrondetekitor kimenete önmagában ismert 23 regisztráló készülék íróeszközt ve­zérlő bemieineltével van összekötve, míg a fel­rajzolásra szolgáló papírt, amint azt már előbb említettük, 34 mojtor szinkron hajítja, amely a monokromátor fény-hullámhossz változását ve­zérlő hajtással szinkron fut. Az így előálló feljegyzés ponltossága nyilván­valóan feltételezi, hogy a regisztráló készülék íróeszközét csak a 14 próbadarabban a mág­neses cirkuláris dikroizimuB által előidézett abszorpció változások függvényében vezérel­jük. Ka most a fény hullámhosszainak egy spektrumait vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy a belső abszorpció a hullámhosszal változik. Nyilvánvaló továbbá, hogy a vevőáltalakító a fénynek neon minden hullámhosszára reagál azonos módon. Ezért szükséges,, hogy ezen té­nyezőket automatikusan korrigáljuk, vagy pontosabban, amint az előzőkben adott elem­zés mutatja, ezeknek szorzatait kell automati­kusan korrigálni. Ez a korrekció a 16 vevő­átalakító által adott jel egyénikoimpon ans ének alapján történik, amelyeit a 19 bonitó-erősítő megfelelő kimenetén veszünk le, hogy 24 dif­ferenciaerősítőben hibajelet képezzünk ezen egyenkoimponeins változó értékének és egy rög­zített referencia értéknek különbségéből. Az így képezett hibajelelt vagy a 26 szervamotor­ra, vagy 27 motorra vezetjük. Ha a jelet a 26 szervomotorra vezetjük, aiklkor az optikai rend­szer rés által képezett fiktív „fényforrása" ál­tal leadoitt fényáram intenzitását vezéreljük, hogy a próbadarab (és adott esetben maguli­nak az optikai részeiknek) abszorpció ingád o-5 zásait a fény hullámhosszának különböző érté­keinél kompenzáljuk és járulékosan kompen­záljuk az érzékelőátalakító megszólalási érzé­kenységének ingadozásaiit a vizsgált spektrum­ban. Ha a 27 motorra vezeitjüik a jelet, ez a 10 16 érzékelőátalakító áramellátó feszültségének vezérlésére hat, az adoitt esetben tehát a foíto­elektronsokszorozó dinódafeszülítségének vezér­lésére, azáltal, hogy a. 27 motor például a stabilizált 28 áramforrásban levő szabályozó 15 poteinciómáterre hat. A 25 kézikapesoló, atmely­lyel a kezelő személyzet megválasztja a leg­előnyösebb korrekciós lehetőségeit és emellett megvan az a lehetősége, hogy adott esetben egy művelet folyamán a másik módszerre tér-20 beit át. Itt megjegyezzük, hogy az ábrázolt kapcso­lásiban valamennyi villamos összeköttetést, amelynél nem ábrázolt testelő vezetéket téte­leztünk fel, egy vezetékkel ábrázoltuk. 25 Egy másik lehetőség azon pontatlanság ki­küszöbölésére, 'amely abból ered, hogy a pró­badarab, Valamint az opltikai berendezések és a fényelektromos érzékelőátalakító viselkedése függ a fény hullámhosszától, az lehet, hogy a 30 regisztráló készülék íróeszközét nem közvetle­nül a 21 szinkrondieitektor által adotit egyen­irányítóit komponenssel vezéreljük, hanem olyan jellel, amelyet azáltal kapunk, hogy ezen komponensnek és a 19 bontó-erősítő által 35 adott egyenkamponensnelk arányát képez­zük, amint aat a voinalkázojttan jelzett 35 ve­zeték multat ja, amely erősítőt tarltalmazhat. Ha például feltételezzük, hogy a regisztráló készülék ismert módon potoniciometerrel van 40 felszerelve, normális körülmények között, ezen potenciométer csúszkáját az íróeszközzel egy­idejűleg hajtjuk és ezen csúszkán levett fe­szültséget használjuk föl a 21 szinlkrondetek­tor által szolgáltatott feszültséggel történő ösz­rt szehasonlításra és ezzel a csúszkát és az író­eszközt hajtó szervomotort vezéreljük. Ahhoz, hogy az ilyen regisztráló készüléket arány­iregisztráló készülékké alakítsuk ált, csak az szükséges, hogy a korábbi rögzített referencia 50 feszültségét, amelyet a potenciométer kapcsai­ra vezetünk a 19 bon'tó^arőlsítő által adott és a 35 vezetéken ált vezetett egyenkomponens feszültséggel helyettesítsük és ezáltal az író szervoimechanizmus analóg osztó bérendezés-55 ként működik és ezáltal a Vr /v g arányt raj­zolja fel. Ebben az esetben, amikor arány regisztráló készüléket alkalmaznak, fölöslegesnek látszhat, hogy a fényáram intenzitását és/vagy érzékelő-60 átalakító érzékenységét korrigáljuk. Ez valóban előfordulhat, a gyakorlatban azonban előnyös, ha az egyenkomponenst lényegileg konstans értéken .tartjuk, hogy ezáltal a regisztráló ké­szülékkel magával és az eléje kötött elefctro-65 nikus kapcsolással szemben támasztott köve-S

Next

/
Oldalképek
Tartalom