156181. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csővezeték bitumennel való hideg szigetelésére

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. I. 04. (NE—388) Közzététel napja: 1969. I. 25. Megjelent: 1970. I. 10. 156181 C • -' Szabadalmi osztály: 47 f 27 Nemzetközi osztály: F 06 1 Decimái osztályozás: Feltalálók: Lukács Zoltán tudományos munkatárs, 90%. Dr. Király György oki. gépészmérnök, 10% Tulajdonos: Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém Berendezés csővezeték bitumennel való hideg szigetelésére 1 A jelenleg ismert, bitumen alapú csővezeték szigetelő bevonatok nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Koirroaív talajok esetében védőhatiásíuk mindössze néhány év. A kőolaj lepárlása során keletkező bitumenek minő- 5 sége igen tág határok között változik. A desiztil-Mlcitás bitumenek lágyuláspontja 40—00 C°. Fúvatással a minőség javulj a láigyüliás|pont emelhető. Tapasztalataink szerint csővezeték bevonat számára a 80—90 C° lágyuláspontú biiitumien a JQ legalkalmasabb. Ezek a bitumenféleségek melegben nem túlságosam folynak, hidegben kevésibé tornak, mint a magasiaíbb lágyuláspointűak. A csővezetékre mártással felvitt hibátlan bitu- 15 mienirétiegniak igen jó a védőhatása. Vízfelvétele nagyobb mértékű Ugyan, mint a fcőiszénkátrányé, ez azonban a védőhatást nem. befolyásoiljja számottevően. A 0„2—0,4 mm vastag hibátlan bitumenréteg — radioaktív izotóppal való ellen- 20 őrzés szerint — még 4000 óra múltán sem engedi át a híg elektrolitok ionjait. Csődarabra felvitt 1,0—1,2 mm rétegvastagságú, egyrjétegű, laboratóriumban készített hibátlan bevonat 5% nátrilumsziulfátot tartalmazó 2

5 talajban naponta 8 órán át 18 V egyenfeszültséggel terhelve, hosszú időn át kifogástalan védelmet nyújt. A mártott bitumen bevonatok előnye a jó védőhatás mellett a bitumen alacsony ára is. , 30 Nem kieléglítőek azonban a bitumen mechanikai sajátságai s ezént a kizárólag bitumenből álló réteggel ellátott cső bármilyen gondos kezelés esetén sein karülnie hibátlanul a talajba. Kis bevonathiiba esetén is a rosszul1 szellőző korrözív talajokban a hibahely anódos karakterűvé alakul, a fém oldatba megy és lyukkorrózió lép fel. A meichaináikai sajátságok jayítása érdekében több megoldás isimert. Ezek egyike a papíritekercseléssel kombinált bevonat. Az ilyen,, nagyrészt gépi úton felvitt bevonat rendszerint három, vagy ötrétegű. Ennek a bevonatnak a mielohaniilklaii tulajdonságai jók, de védőhatása mégsem kielégítő. A csőre jutó bitumen hőimérsékletie a technológia következtében bizonytatalan. Túl meleg, hígan folyó1

, vagy mem. kellően meleg bitumen eloszlása' a cső felületén egyenetlen). A bevonat készítése során alig vehető figyeleimibe, hogy a rossz hővezető tulajdonságú papírtekereselésre alacsonyabb hőmiárséklietű hi^ tumerat kell felvinni, miinjt magára a csőre, az adatt rétegvastagság eléréséhez. A papírtefcercsieléstre felvitt bitumen védőhatása elhainyagolható, mert a durva rostos szerkezetű papír belsejét kitöltő levegő a papírra löicsolt ÍOÍITÓ bitumen hatására kitágul és a bitumen rétegen áit távozik, minek következtéiben ez pórusossá válik. A tényleges védőréteget tehát a 0,2—2 mim vastag bitumenréteg képezi, amely levagőbubo-156181