156126. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő- és kiemelő szerkezet

3 mindössze egyetlen kisméretű nyomógomb le­gyen látható. A találmány szerinti szerkezet a keret vázszerkezetére illeszkedik, és ezért a be­tétegységek hasznos térfogatából egyáltalán nem vesz: el helyet. További követelmény az, hogy a találmány szerinti szerkezet olyan la­pos méretű legyen, hogy az a keret vezetősín­jei közé beilleszthető legyen, és alkalmazása ne igényelje a keret osztás-távolságának növelését, A találmány szerinti szerkezet nagy előnye az, hogy valamennyi, fent részletezett célkitűzést 1C egyszerű, könnyen gyártható eszközökkel telje­síti. A találmány rögzítő- és kiemelő szerkezet, célszerűen villamos-keretek betétegységei ré­szére, a betétegységek rögzítésére, a rögzítés kioldására és végül a betétegység kiemelésére. A találmány abban van, hogy a szerkezetnek erőtárolóval összekötött, egymáshoz kapcsolódó két kimunkált idomdarabja van. Az egyik idom­darab fogantyúkaron fogantyút hordoz. A fo­gantyúkaron ütközőnyelv van rögzítve. A fo­gantyúkar kiszélesedő toldattal rendelkezik, amelynek vége S^alakú hajlított résszel rendel­kezik. A kiszélesedő toldat síkjára merőleges felhajlításíban oldalirányban hornyok vannak ki­munkálva. A kiszélesedő toldat egyik oldalán fül van kialakítva, amely a toldat síkjára me­rőlegesen van lehajlítva. Ez a lebajlítás szolgál az erőtároló egyik végének rögzítésére. A másik idomdarab a fogantyúkarral párhuzamos toló­karral rendelkezik, amelynek ugyancsak kiszé­lesedő toldata van, és e toldat vége két villa­szerű szárral van ellátva; ezen szárak az első idomdarab S-alakú felhajlításának hornyaiba illeszkednek. A tolókaron, annak síkjára merő­legesen lefelé U alakú szeglet van rögzítve, amely szeglet egyrészt az erőtároló másik vé­gét rögzíti, másrészt pedig az első idoimdarab fogantyúkarjának és kiszélesedő toldatának ta­lálkoz-ási síkjában ütköző felületként szolgál. A másik idomdarab toldata a vázszerkezetben elhelyezett vezetősinek hornyaiban van elhe­lyezve. A találmány szerinti rögzítő- és kiemelő- . szerkezet egyik igen nagy előnye az, hogy a vázszerkezetbe beillesztendő betétegysé* hom­loklapjának hasznos felületéből nem foglal el helyet, Szemben az ismert záró és rögzítő szer­kezetekkel, nem kell kivezető és könnyen el- 5Q vesz'thető kulcsot vagy más szerszámot alkal­mazni. Egy további előny esztétikailag jelentkezik az­által, hogy a szerelvények homloklapján nincse­nek furatok kialakítva a záró- és rögzítőszefke- 55 zeit részére. Előnyös még, hogy a betétegységet kiemelési színdék esetén a homloklapon levő kisméretű fogantyúval nemcsak kireteszelni tud­juk, hanem a fogantyú a betétegységet egyben üzemi helyzetéből ki is mozdítja. " go Végül, de nem utolsósorban előnyös az is, hogy ha a betótegység kiemelt helyzetben van, ill., ha azt a keretből eltávolítottuk, és a talál­mány szerinti rögzítő- és kiemelőszerfcezetet vé­letlenségből reteszelő helyzetbe állítjuk, a betét- 65 4 egység ennek ellenére is behelyezhető a helyére, mert a rögzítő- és reteszelőszerkezet fogantyúja olyan síkkal van ellátva, amely a betétegység fedéllapjával való érintkezés, ill. létrejövő nyo­más következtében a zárszerkezetet a rögzített helyzetéből kioldja. A találmány példakénti kiviteli alakját rajz alapján magyarázzuk meg részletesebben. A raj­zon az 1. ábra a találmány szerinti rögzítő- és ki­emelőszerkezet két kimunkált idomdarabjának vázlatos képét ábrázolja perspektivikus nézet­ben, a 2. ábra a találmány szerinti rögzítő- és ki­emelőszerikezetet a vázszerelvónybe beépítve áb­rázolja betétegységgel együtt, a betétegységet reteszelő helyzetben oldalnézetben, vázlatosan, a 3. ábra a 2. ábrának megfelelő ábrázolási mód azzal a különbséggel, hogy a találmány szerinti rögzítő- és kiemelőszerkezet kioldott állapotban van, a 4. ábra pedig a 2. ábra szerinti ábrázolási módnak: megfelelő olyan változat, amikor a betétegység kimozdított helyzetben van. Az 1. ábrán a találmány szerinti rögzítő- és kiemelőszerkezet egymással kapcsolódó két ki­munkált idomdarabját ábrázoljuk perspektivikus nézetben. Az egyik idomdarab — az ábrán ábrá­zolt alsó. idomdarab — 2 fogantyúkaron 1 fo­gantyút hordoz. A 2 fogantyúkaron 7 ütköző­nyelv van felerősítve, amelynek az 1 fogantyú­val ellentétes vége felhajlítással van ellátva. A 2 fogantyúkar kiszélesedő 3 toldatban végző­dik, amely 3 toldat vége S alakú felhajlítással rendelkezik. Az S alakú feihajlításnak a 3 tol­dat síkjára merőleges része 4 hornyokkal van ellátva. A 3 toldat oldalán 6 fül van kialakítva, amely a 3 toldat síkjára merőlegesen van le­hajlítva. A 6 fül 5 erőtároló egyik végének rögzítésére szolgál. A másik kimunkált idom­darab 8 tolófcarja párhuzamosan helyezkedik el a 2 fogantyúkarral. A 8 tolókar kiszélesedő 9 toldatban végződik. A 9 toldat villaszerű 10 szárakban végződik. Összeszerelt helyzetben a 10 szárak a 4 hornyokban mozgathatók. A 8 tolókar U alakú 11 szeglettel van ellátva, .mely­nek szárai a 8 tolóikarra merőlegesek, A 11 szeg­let egyik szárán 12 fül van kialakítva, amely az 5 erőtároló másik végének rögzítésére szol­gál. Összeszerelt helyzetben a 1:1 szeglet a 2 fogantyúkar 3 kiszélesedő toldatának 13 élére ütközik. A 2. ábrán a találmány szerinti rögzítő- és kiemelőszerkiezetet a vázszerkezet sínrendszeré­be beépítve ábrázoltuk a betétegységgel együtt, a betétegységet reteszelő helyzetben. A 15 váz­rész 19 és 20 nyílásokkal van ellátva. A 2 fo­gantyúikar a 19 és 20 nyílásokon van átvezetve oly módon, hogy a 7 ütközőnyelv a 19 nyílásban reteszelődik. A kiszélesedő 9 toldat hosszanti tengelyirányú élei a 15 vázszerkezetre rögzített 17 vezetősínek 18 hornyaiban vannak meg­vezetve. A betétegység 16 előlapját az 1 fo­gantyú rögzíti. Az 5 erőtároló feszített állapotban van. A 13 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom