156120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-aril-2-piperidil-tetrahidrofuránok előállítására
11 nátriumhidroxid oldatot adóink. A képződött olajszeiű terméket éterrel if elvesszük, az éteres oldatot szárítjuk,, majd az étert elpárologtatjuk. A kapott maradékot vákuumban kétszer desztilláljuk; az így kapott ;2-fenil^2-i(4-ipi;ridil)-tetrahidrofurán 0,03 mm Hg-oszlop nyomás alatt 139—il41°-on forr. 2. példa: 14,i7 g 2-lfenil-i2-i(4-jpiperidil)-tet:rahidrafuránt 100 nil 80%"OS hangyasav és 20 ml 40%-os vizes formaldehid oldat elegyében 15 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet ezután vákuumban bepároljuk, a maradékot 100 ml vízzel felvesszük, az oldathoz 100 ml 10 n nátriumhidroxid oldatot adunk és a- vizes elegyet éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot szárítjuk, majd az étert ledesztilláljuk és a maradékot vákuumban desztilláljuk; ily módon a (III) képletű 2-fenil-2^ -J('1 -metil j4-piperidil)-tetrahiidrof uránt kapjuk, amely 0,02 :mm Hg-oszlop nyomás alatt 122— 123°-on forr. A bázist etilacetátban oldva és az oldatot etanolos sósavoldattal reagáltatva kapjuk a 2--fenil-2H(l-metil-4-piperidil)-tetraihidrofurán-hidrokloridot. 3. példa: 22,5 g 2-feml-2^(2-piridil)-,tetrahidrofuránt 200 ml jégecetben, 0,8 g platinaoxid hozzáadásával, 50° hőmérsékleten hidrogénezünk. A hidrogénfelvétel 6,70 liter ifelvett hidrogénmennyiség után megszűnik. A katalizátort kiszűrjük, a szűredéket vákuumban bepároljuk, a maradékot 100 ml vízben oldjuk, 150 ml 10 n nátriumhidroxid oldatot adunk hozzá, az elegyet éterrel kirázzuk, az éteres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A kapott maradék desztillálása útján a (IV) képletű 2-fenil-i2-(2--piperidil)-tetrahidirofuránhoz jutunk, amely 0,01 mm Hg-oszlop nyomás alatt 88—91°-on forr. 15 g fenti bázist etilacetátban oldunk és az oldathoz, 3;3 ml 2,6 n etanolos sósav oldatot adunk. Az így kapott 2-fen:il-2-<2-ipipei ridil)-tetrahidrofurán-ihidroklorid 240—2415 °-on olvad. A fenti eljárás, során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő 2ifenil^2-H(2Hpiridil)-tetrahidrofurán az alábbi módon állítható elő: 7,2 g magnéziumból és 36,6 g y^dimatilaminopropilkloridból tetráhidroiiuránban a szokásos módon Grignard-reagenst állítunk elő és ehhez hozzáadjuk 45,8 g 2-benzoil-piridin 12S ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. A kapott addíciós terméket vizes ammóniumklorid oldattal elbontjuk, az elegyet éterrel kirázzuk és az éteres oldatot bepároljuk; maradékként 4-(dimetilamino)-l-fenil-1 -(2-^piridil)-i 1 -butanolt kapunk. 54,1 g fenti vegyületet 2,00 ml xilolban oldunk és 11,0 g porított nátriumamidot adunk hozzá, majd az elegyet visszafolyató hűtő alatt 3 óra hosszat forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük és 30 g (0,21 mól) mietiljodid 100 ml xilollal készí-12 tett oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a reakcióelegy belső hőmérsékletét enyhe hűtéssel 20—<2i5°-on tartjuk. Az elegyet azután lassan, 1 óra, alatt forrásig hevítjük, majd 2 óra hosszat 5 forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után 100 ml vizet adunk erős hűtés közben a reakcióelegyhez, majd éterrel hígítjuk, a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk és öszszesen 300 ml 2 n sósav oldattal extraháljuk. A 10 sósavas kivonathoz 100 ml 10 n nátriumhidroxid oldatot adunk. A képződött olajszerű terméket éterrel felvesszük, az éteres oldatot elkülönítjük, szárítjuk és az oldószert elpárologtatjuk. A maradékból kétszeri desztilláció útján 15 kapjuk a l2^fenil-2-i(2-piridil)^tet,rahidriO!furánt, amely 57°-on zsugorodik és 65°-on olvad. 4. példa: 20 16,2 g 2-fenil-2-i(2-piperidil)-tetrahidrofuránhoz 100 ml 8'5%-os hangyasavat és 20 ml 40%os vizes formaldehid oldatot adunk, majd az elegyet 15 óra hosszat forraljuk visszaifolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet azután vákuumban 25 bepároljuk, a maradékhoz 100 ml vizet adunk, majd erősen lúgos reakcióig 10 n nátriumhidroxid oldatot adunk hozzá. A vizes oldatot éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot elkülönítjük, vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A mara-30 dékot desztillálva kapjuk az (V) képletű 2-fenil-2-:(l-metil-2^piperidil)-tetráhidrofuránt, amely 0,04 :mm Hg-oszlop nyomás alatt 121—12,3°-on forr. A fenti bázist etilacetátban oldva és az olda-35 tot etanolos sósav oldattal reagáltatva kapjuk a 2-fenil-2H(l-metil-2^piip'eridil)-tetralhidroifurán-hidrokloridot. 5. példa: 40 I3Í3,I9 g 2-'(p-klórfenil)-2^(4^piridil)j tetraihiidrofuránt 300 ml jégecetben, 0,65 g platinaoxid hozzáadásával hidrogénezünk. A számított mennyiségű hidrogén felvétele után a katalizátort ki-45 szűrjük, az oldószert a szűredékből vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot ,100 ;ml vízben oldjuk és az oldathoz 100 ml 10 n nátriumhidroxid oldatot adunk. A levált bázist éterrel felvesszük. Az éteres oldatot elkülönítjük, szárítjuk és be-50 pároljuk. A •maradékibóül desztilláaió útján kapjuk a 2-(p-klárfienil)^2^(4-piperid;il)-tetrahid!rofuránt i(VT), amely 0,02 mm Hg-oszlop nyomás alatt 134—l:35°-on forr. 15 g fenti bázist 100 ml etilacetátban oldunk re " és az oldathoz 21 ml ,2,6 n etanolos sósav oldatot adunk. Ily módon kapjuk a 2-(p-klóirfenil)-2--(4-p:iperid:il)-: tietrahid;rofurán-hidrokloridot, amely 2140 -tól zsugorodik és 22ö°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként fel-60 használásra kerülő 2j(p-klónfenil)42-(4^piridil)-tetrahidrofurán az alábbi módon állítható elő: 2,7 g .magnéziumból és 36,6 g yndimetilaminopropilkloridból tetrahidrofuránban a szokásos móidon Grignard-reagenst állítunk elő, majd, eh-65 bez hozzáadjuk 54,í5 g 4-i(p-klórbenzoil)-pi:ridin 6
