156118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazaheterociklusos vegyületek előállítására
jük, majd 1/2 óra hosszat szolbahőmérsékleten állni hagyjuk, végül vízfeleslegre öntjük. A gyengén sárga színű szilárd anyagot leszűrjük és aceton-etanol-elegyből átkristályosítjuk. Ily módon egy dinitro~2-nitro-ll-oxo~10,ll-dihidro-dibenzo[ib,f]![l,4]-oxazepint, valószínűleg a 2,7, 9-trinitro-ll-oxo-diibenzoí[b,f]![l,4]-oxazepint kapjuk, amelynek olvadáspontja 232—235 C° (bomlás közben). 10 12. példa: 10-(3-klórpiropil)-2-nitro-l l-oxo-10,11-dihidro-diibenzo[ib,f]i[l,4]-oxazepint, zárt reakcióedényben dimetilaminnal reagáltatunk. Ily módon 10-(3-dimetilaminopropil)-2-nitro-l l-oxo-10,11--dihidro-diibenzoi[b,ii] [l,4]-oxazepint kapunk, amelynek hidrogénkloridsója abszolút etanolból való átkristályosítás után 223—224 C°-on olvad. A fenti példában használt kiindulóanyagot a következő módon állítjuk elő: 10,3 g 2iTnit,roHlil^xoj lO,lil-dli!hi!dJroHdilbi0nzo-[b,f][l,4]-oxazepint és 21 g vízmentes káliumkarbonátot 350 ,ml forró acetonban szuszpendálunk. A szuszpenzióhoz keverés közben 14 g 3-brómpropanolt adunk. A keveréket 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt keverés közben forraljuk. Forralás után az elegyet lehűtjük, a szervetlen sókat kiszűrjük és az aeetont a szűrletről lepároljuk. A maradékot 50 ml éterben szuszpendáljuk, jól lehűtjük és a nem reagált kiindulóanyag eltávolítása céljából leszűrjük. A szűrletből az étert lepároljuk és a le nem reagált 3-ibrómpropanolt csökkentett nyomáson 3 Hgmm-en 50—60 C°-on ledesztilláljuk. Az olajos maradékot 100 ml vízmentes benzolban oldjuk és- az oldathoz hűtés és rázás közben 20 ml tionilkloridot adagolunk. A tionilklorid beadagolása közben heves reakció következik be, amelyet a sósavgáz fejlődéssel nyomon követhetünk. 15 perc után a reakciókeveréket 3 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd a nem reagált tionilkloridot és benzolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradék kloroformos oldatát aktívszénnel derítjük, az oldatot szárazra pároljuk és a kapott olajat éterrel extraháljuk. Az éteres átlátszó oldatot dekantáljuk, amikoris bepárliás és hűtés után a kívánt 10^(3-Mórpropil)-2-nitro-ll-oxo-10,ll-dihidro-dibenzö[b,f][l,4]-oxazepint kapjuk, amelynek olvadáspontja 105—107 C°. 13. példa: 1 l-oxo-2,7,9-trinit!ro-di! benzoi[b,f]![l ,4]-oxazepint 3-dimetilamino-propilklorid4iid;rogénkloriddal valamely bázis, pl. nátriumhidroxid jelenlétében a fentiekben leírt eljárás szerint reagáltatjiuk. A kaiinidülási anyagokból az 1., 4. és 5. példa szerinti ekvivalens mennyiségeket használjuk fel. Ily módon a (XIII) képletű 10-(3--dimetilamino-propil)-ll-oxo-2,7,9-trinitro-10,ll-dihidro-dibenza[b,f][l,4]^oxazepint kapjuk, amelynek olvadáspontja 170—172 C° (150 C° felett bomlik). A terméket savas addíciós só, pl. hidrogénkloridsó formájában azonosítjuk. A fenti példában felhasznált kiindulóanyagot a következő eljárással nyerjük: 5 g 2-nitro-ll-oxo-10,ll-dihidro-dibenzo[b,f] [l,4]-oxazepint 50 nil koncentrált salétromsav és 50 ml koncentrált kénsav jéghideg keverékével reagáltatjuk. A. kapott keveréket sötét színű oldat kialakulásáig 60—70 C°-ra melegít-14. példa: 0,65 g 7-nitro-1 l-oxo-10,11-dihidr o-dibenzo [b,f]i[l,4]-oxazepint 15 ml acetonban oldunk. Ehhez 1,15 ml 2,28 n vizes nátriumlhidroxidot adunk, majd keverés közben a fenti oldathoz 1,15 ml 2,28 n nátriumhidroxidot és 0,4 g 3--dimetilamino-propilklorid-hidrogénkloridot keverünk. A reakcióikeveréket 1 óra hosszat vízfürdőről keverés közben visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Forralás után további 1,15 ml 2,28 n nátriumhidroxidot és 0,4 g 3-dimetilainino-propilklorid-hidrogénkloiridot adunk hozzá és a viszszafolyaitó hűtő alatt keverés köziben történő forralást még kétízben megismételjük. Ezután az acetont lepároljuk és a maradékot 4 pH-értékig megsavanyítjuk. Hűtés után a nem reagált kiindulóanyagot leszűrjük és a feltisztult savas szűrletet ammóniával meglúgosítjuk, majd éterrel extraháljuk. Az éter lepárlása után nyert olajos maradékot vízmentes éterben oldjuk, az oldatot szűrjük és vízmentes sósavgázzal telítjük. Az olajos terméket etanol-etilacetát eleggyel trituráljuk és kristályosítjuk. Ekkor a (XIV) képletű 10-(3-dimetilamino-propil)-7-nitro-l l-oxo-10,11-dihidro-dibenzo[b,f]![l ,4]-oxazepin-lhidrogénkloridot kapjuk. A termék olvadáspontja etanol-etilacetát-éter elegyből való átkristályosítás után 198— 200 C°. A kiindulóanyagot a következő módszerrel állítjuk elő: 60 C°-ra előmelegített 10 ml koncentrált salétromsavhoz keverés ködben kis adagokban 1 g ll-oxo-10: ll-dihidro-dibenzo![b,:f] l [l,4]-oxazepint adunk. Az adagolást 10 perc alatt végezzük, amikoris az oldat feltisztul, majd 5 perc eltelte után ismét megzavarosodik. A keveréket 10 percig keverés közben 60 C°-on állni hagyjuk, és 30 percig szobahőmérsékleten toválbbk ever jük, 25 ml jéghideg vízzel való hígítás után a csapadékot leszűrjük és dimetilformamid^etanol elegyből átkristályosítjuk. Az így kapott 7-nitro-ll-oxo-10,ll-dihidro-dibenzo [b,f]i[l,4]-oxazepin olvadáspontja 315—318 C°. 15. példa: 1000 db, egyenként 0,025 g hatóanyagot tartalmazó tablettát a következő komponensekből állítunk elő: 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10
