156105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid polimerizálására

156105 21 A kapott polimer az alábbi jellemző tulajdonságokat mutatta: 22 A polimerizáició során 2,,,5% konverzió-fokot értünk el; a kapott polimer az alábbi jellemző tulajdonságokat mutatta: belső viszkozitás 0,8 dl/g szín Pl 98 5 belső viszkozitás •0,90 dl/g B 92 szín Pl 99 hőérzékenység A Pl 3 B 94 AB 13 hőérzékenység A Pl 2,5 szindiotaktikiussági fok 2,30 AB 11 Tg-érték 107 C" 10 színdiotaktifcussági fok 1,85 MGS milliekvivalens/kg száraz Tg-érték 102 C° polimer 512,7 MSG milliekvivalens/kg száraz polimer kén, g/kg száraz polimer 45,5 1,41 11. példa: 15 13. példa: A 9. példában, leírthoz hasonló módon dolgozva, az alábbi anyagokat tápláltuk be folytonos áramban a polirnerizációs reaktorba: vinilklorid; etilklorid, a monomerre számítva 20' súly%; kumol-hidroperoxid, a monomerre számítva 2,53 súly%; kéndioxid, 2,7 súly%; magnézium-metilát (12 súly%-os metanolos oldatban), a monomerre számítva 1,8.2, súly % mennyiségi arányban. A kéndioxidi/kumol-^hidropeiroxid mólarány értébe 2,5, az (R—0)~/S02

mólarány értéke pedig 1 volt. A tartózkodási idő 30 perc, a polimerizációs hőfok pedig —40 C° volt. A polimerizáció során 12',0fl

/o-os konverziót értünk el; a kapott polimer az alábbi jellemző tulajdonságokat mutatta: dl/e belső viszkozitás 0,86 « szín Pl 97,5' B 91,5. hőérzékenység A Pl 4,5 AB ,15' színdiotaktikussági fok 2,3 Tg-éirték 108 C MSG milliekvivalens/kg száraz polimer 48,8 kén g/kg száraz polimer 1,525 12. példa: A 9. példában leírthoz hasonló módon eljárva, az alábbi anyagokat tápláltuk (be a reaktorba folytonos arámiban: vinilklorid,; kumol-lhidroperoxid, 0,01 súly%; kéndioxid, 0,022 súly%; magnézium-metilát (12 súly%-os metanolos oldatban), 0,0148 súly% mennyiségi arányiban. A kéndioxid/kumol-hidiroperoxid mólarány értéke 5, az (R—Q)~/S02

mólarány értéke pedig 1 volt. A tartózkodási idő 480 perc, a polimerizációs hőfok pedig —20 C° volt. Az 1. példában leírthoz hasonló módon eljárva, egy 2;8'90 ml befogadóképességű üveg poli-20 nierizá'Qiós reaktorba az alábbi anyagokat tápláltuk be: 25 S0 35 1345 g/óra vinilklorid, 13,45 g/óra metilakrilát, 1,345 g/óra kumol-^hidroperoxid, 1,412 g/óra- kéndioxid, 0,948 g/óra magnézium-metilát (12%-os metanolos oldatban). A polimerizációs hőfok —30 C° volt. A polimerizáció során 8,50%-os konverziót értünk el. Az így kapott kopolimér 7,0 súly% mennyiségi arányban tartalmazott kopoliimerizált metilakrilát ót; belső viszkozitása 1,20 dl/g volt. Ha az alkalmazott metilakrilát mennyiségét megkétszerezzük, akkor a kapott kopolimér metilakrilát startalma 13 súly% volt. 40 14. példa: A 12,. 'példában leírthoz hasonló módon eljárva, kiinduló monomerként 1340 g/óra vinilkloridot és 40,315 g/óra vinilaicetátot tápláltunk be a reaktorba. A polimerizáció során 3,00% konverzió-fokot értünk el. A kapott polimerben a kopoliimerizált viniilacetát mennyiségi aránya 3 súly%, a termék belső viszkozitása pedlig 1,00 dl/g volt. 45 50 55 60 65 15. példa: ©8 g vinilklorid és 2 g metilakrilát —30 C° hőmérsékleten tartott elegyéhez keverés közben 1 óra alatt 0,150 g kumol4hidroperoxidot, 0,158 g kéndioxidot és 0,101 g magnézium-metilátot (12%HOS metanolos oldatban) adtunk. Az, elegy hőmérsékletét termosztátrfürdő segítségével pontosan a megadott értéken tartottuk. A polimerizáció azonnal megindult és a képződött polimer fokozatosan kicsapódott a reakcióelegylből. Kb. 2 óra múlva a keverést megszakítottuk és a kapott kopolimért a reafccióelegy 10 pH-értékű vizes nátriumhMiro'Xidoldatba való öntése útján elkülönítattük. 6 g kopo-11