156096. lajstromszámú szabadalom • Felületi szigetelőképesség leromlását regisztráló műszer
3 nak időtartama szerint. Három alapvető típus különböztethető meg: a) A szigetelőfelület kiszáradt zónái mentén keletkezhetnek igen röviid (10—ilOO /ns nagyságrendű) ideig fennálló szikrákisülések, amelyek a velük soribalkapcsolódó nagy felületi ellenállás folytán nem képesek zárlati ívbe átfejlődni. E kisülések minimális energiatairtalmukniál fogva nem befolyásolják a szigetelő termikus állapotát, s így a szigetelő átívelése szempontjából közvetlenül nem tekinthetők veszélyesnek. b) A szigetelők bizonyos szennyeződési állapotában kialakulhatnak a szigetelőernyők, vagy bordák nagy légiközeit áthidaló részívek, amelyek egyrészt a légszikraközök átütési feszültségének polaritásfiüggése, másrészt a sotribakapcsolódó szigetelőfelületre kifejtett szárító hatás miatt félperiódiusnyi időnél nagyobb szünetekkel követik egymást. Ezek az átívelések már képesek bizonyos mértékű hatást gyakorolni a szigetelő termikus állapotára, . azonban — az egyes átívelések között jelentős szünetek következtében — közvetlenül nem vezetnek átívelést. .c) Szennyezett felületű szigetelőkön az átívelés mindig az úgynevezett talppointvándorlás folyamatának eredményeképpen jön létre, amikor a szigetelőernyők között keletkező ív a talppontok környezetének száradása, ül. a villamos erőtér alakulása következtében az ernyők szélére fut ki. Mivel az ívtalppontok megfelelő mértékű elmozdulásálhoz több félperiódiusnyi idő kell, nyilvánvaló, hogy a szigetelő átívelésre való hajlamosságának. kimutatására a több félperióduson keresztül égő részívek regisztrálása alkalmas. A találmány tárgya eljárás1 szennyeződött felületű nagyfeszültségű szigetelők szigetelőképességének minősítésére, amelynek során a vizsgált szigetelő felületén átfolyó áramot mérjük. A találmány abban van, hogy az üzemi feszültség félperiódusnál nagyobb időtartalmú részívek által keltett áramlökések gyakoriságát mérjük. A találmány szerinti eljárással előállítható mérőműszernél, ahol a vizsgálandó nagyfeszültségű szigetelő és annak földelő vezetéke között mérőellenállás van elhelyezve, amelynek sarkai érzékelőáramkör bemenetére csatlakoznak, míg ez utóbbi kimenete regisztráló vagy jelzőszerkezethez, van kapcsolva, a találmány lényege abban van, hogy az érzékelő áramkört az üzemi frekvenciára hangolt rezgőkör képezi, amelynek bemeneitén amplitúdó korlátozó szerv, pl. glimmlámpa van csatlakoztatva. A találmány szerinti mérőműszer kialakítható oly módon is, hogy a rezgőkör induktivitását bemenő transzformátor tekercselése képezi. A találmány szerinti eljárás a részívek különböző szerepének felismerésén alapul. Lényege az, hogy a részívek következtéiben a szigetelő felületi áramában jelentkező impulzusok közül ki kell szűrni a több félperiódiuson keresztül tartó impulzusokat, s csupán ezeknek az időbeli gyakoriságát kell regisztrálni. 4 Az érzékelő elem feladata az, hogy ha a szigetelő felületén átfolyó arámiban legalább két, egymást követő félperiódusiban megjelenő és 5 ms-mál hosszabb talpiriiejű impulzusok lépnek 5 fel, ezeket és a működtető segédáramikör számára biztonságosan érzékelhető áramköri változást szolgáltasson. Ugyanakkor azonban tetszőleges számú és amplitúdójú, de az üzemi periódusú áram nem egymás után következő fél-10 perioidusaiban fellépő impulzusokra az érzéikielő elemnek nem szabad reagálnia. A fenti követelményeknek elegettevő érzékelőelem általában csak bonyolult elektronikus kapcsolássál valósítható meg. A találmány tár-15 gyát képező megoldásnál az érzékelő elem kapcsolásának alapgondolata az a felismerés, hogy egyébként azonos amplitúdójú impulzusok esetén az érzékelendő impulzusosoiportok kiszűrése a félharmonikustartalom alapján történhet. Az 20 érzékelendő impulzuscsoportok spektrumában ugyanis az üzemi periódusú összetevő sokkal nagyobb amplitúdóval szerepel, mint azon impulzus csqportokéban, amelyekre az érzékelő elemnek nem szabad reagálnia. Ha tehát vala-25 milyen vágóikapicsolással biztosítjuk a szigetelésletörés folyamata szempontjából fontos áramimpulzusok azonos amplitúdóját, akkor az imp'ulzusicsoportokat egy, az üzemi periódusra hangolt soros rezgőkörre bocsátva az érzéke-20 lendő impulzuscsoportok a rezgőkör kondenzátorán lényegesen nagyobb amplitúdójú feszültség'lengést eredményeznek, mint az érzékelni nem kívánt impulzusok. A rezgőkör kondenzátorára pl. egy olyan kapesolódiódát kapcsolva, -5 amelynek megszólalási feszültségét csupán az érzékelendő impulzusok által a kondenzátoron kiváltott feszültség amplitúdója haladja még, ezen impulzuscsoportok fellépését az érzékelő elem két kimenő kapcsa közötti rövidzár meg*° jelenése jelzi. A limitáló elemből, (pl. előfeszített dióda, Zener-dióda, glimmlámpa) soros rezgőkörből és a rövidrezárö tagból (kapcsoló-dióda, tirátron) álló áramkör eleget tesz a fenti követelményeknek. 45 Az érzékelőelem szelektivitását jelentősen növeli az a megoldás, amikor a szigetelő felüléti árama egy célszerűen megválasztott áttételű olyan transzformátor primer tekercsén folyik át, amelynek szekunder kapcsaira kondenzátort 50 kapcsolunk. A kondenzátor kapacitásának megfelelő megválasztásával elérhető, hogy a transzformátor-ikondienzátor rendszer üzemi frekvenciára hangolt rezgőkört képezzen. A szelektivitás ennél a megoldásnál azért nagyobb, mert 5- a kondenzátoron megjelenő feszültséglengés csillapítása az egyszerű rezgőkörös megoldásnál kapott csillapításnál lényegesen kisebb és így az érzékelő elern érzékenyebben reagál az üzemi frekvenciájú harmonikusra. 60 Az érzékelő elem szelektivitását növeli a kondenzátor és a rövidrezáró tag közé kapcsolt kettős egyenirányító kapcsolás is, amellyel biztosítható, hogy az egyes impiulzusicsoportok kiválasztása azok kezdőpolaritásától függetlenül 65 történjék. 2