156096. lajstromszámú szabadalom • Felületi szigetelőképesség leromlását regisztráló műszer

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. XI. 30. Közzététel napja: 1968. XII. 23. Megjelent: 1969. XI. 29. (VI—526) 156096 Szabadalmi osztá'y: 21 e 37 Nemzetközi osztály: G 01 r Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Bán Gábor gépészmérnök és Sándor Györgyné villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Viillamosenergiaipari Kutató Intézet, (VEIKI), Budapest Felületi szigetelőképesség leromlását regisztráló műszer Nagyfeszültségű szigetelők felületének szenynyeződése esetén a szigetelőfelület egyes részein vezetőréteg alakul ki. A hatásos szigetelőfelületnek ilyen lecsökkenése szigetelőátívelésekre vezethet, amelyek súlyos üzemzavarok 5 okaivá •vállhatnak. Az üzemzavarok megelőzésének módszerei: a szigeteiőfonma előnyös kialakítása, a kúszóút növelése, a szigetelők időnkénti tisztítása, vagy felületi hidrofobizálása, félvezető mázzal való io bevonása. A mind műszaki, mind gazdaságossági szempontból optimális megoldás kutatásiánál a különböző módszerekkel kezelt különböző alakú, vagy hosszú szigetelőket üzemi vagy laborató- 15 riumi kísérletek keretében hasonlítják össze. Az összehasonlítás alapja általában az, hogy a kísérleti szigetelőkön egy adott feszültség, vagy szennyeződési fok mellett bekövetkezik-e az átívelés. 20 A szigetelők átívelése bonyolult vegyi, termikus és elektromos folyamatok eredményeképpen jön létre. Ezért az átíveléshez több körülmény véletlenszerű időbeli egybeesése szükséges. Természetes szennyeződés! viszonyok kö- 25 zött végzett kísérletnél ennek folytán a megfigyelt szigetelők általában ritkán ívelnek át, vagyis a megalapozott összehasonlításhoz szükséges idő hosszú lehet. Hasonló okok következtében a laboratóriumi próbák időtartama is 30 meglehetősen hosszú, valamint a kiadódó eredményekből nem mindig lehet egyértelmű következtetéseket levonni. A leírt okok alapján jött létre az a törekvés, hogy a szigetelők, ill. szennyezések összehasonlításánál ne kizárólag az átívelés bekövetkezésének tényét vegyék alapul, hanem a szigetelő veszélyeztetettségi fokát a szigetelőfelületen megjelenő részívekkiel hozzak kapcsolatiba, így alakult ki az a vizsgálati módszer, amelynél a szigetelő föltíelővezetékébe mérőellenállást iktattak és a mérőellenálláson fellépő feszültséglökéseket — amelyek a részívek okozta áramlökésekkel aranyosiak — érzékelő áramkörbe juttatták, amelyek a hozzájuk kapcsolt számláló vagy regisztráló műszer segítségével rögzítették a különböző csúcsértékű áramlökések számát. A szigetelőik állapotónak jellemzésére ezen regisztrátumokat használták fel. Az áramimipulzus-számlálóJkkal néhány éven keresztül több országban lefolytatott kísérletek áltáléban negatív eredménnyel zárultak, vagyis a vizsgálatok során kiderült, hogy' az áramlökések száma nem jellemzi egyértelműen a szigetelő állapotát. E negatív eredmény okát vizsgálva miegállajpítható volt, hogy a szigetelőfelületen keletkező, közel azonos csúcsértékű áramlökéseket eredményező részívek szerepe erősen különböző lehet a részívek fennállásá-156096