156042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fenilacetamid-származékok előállítására
3 etoxi-, n^propoxi-, n-butoxi- vagy izobutoxi-gyököt, illetve klór-, fluor-, vagy bróm-atomot jelent. R5 és Rg rövidszénláncú alkilcsoportként mindenekelőtt metil- vagy etilgyököt képvisel, de különösen ha Rg hidrogénatomot jelent, úgy R5 helyettesítőként n-propil-, izopropil-, ri-butil-, izobutil-, terc.butil-, n-pentilvagy izopentilgyök is tekintetbe jön. R7 és Rs jelentése rövidszénláncú alkilcsoportként például metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek.butil-, n-pentil-, izopentil-, neopentil- vagy n-hexil-gyök, míg a kapcsolódó nitrogénatommal együtt R7 és Rs például 1--pirrolidinil-, piperidino-, hexahidro-lH-azepin-1-il-, oktahidro-l^azocinil-, morfolino-, 1-piperazinil-, 4-metil-l-piperazinil-, 4-etil-pipeirazinil-, 4-izopropil-l^piperazinil-, hexahidro-lH-1,4-diazepin-l-il- vagy 4-metil-hexahidro-lH -1,4-diazepin-l-il-gyököt képez. Az I. általános képletű amidok előállítása céljából valamely II. általános képletű észtert — e képletben Ry rövidszénláncú alkilcsoportot jelent, míg Rí, R2 , R3, R/„ R5 és R 6 jelentése az I. képletnél megadott — ammóniával vagy egy III. általános képletű aminnal reagáltatunk, utóbbiban R7 és Rs jelentése az I. képlet szerinti. A reakciót pl. 20 C° és 150 C° közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A III. általános képletű vegyület és az alkalmazott oldószer forráspontja szerint a reakciót szükséges esetben zárt edényben folytatjuk le. Reakcióközegként kívánt esetben a III. általános képletű vegyület feleslege szolgálhat, vagy használhatunk valamilyen szerves oldószert, így pl. metanolt, etanolt, propanolt, izopropanolt, acetont vagy butanont. A II. általános képletű észterek maguk is új vegyületek. Ezeket a megfelelő, ugyancsak új savakból állíthatjuk elő önmagukban ismert módszerekkel, de savas reakcióközeg esetén felemelt hőmérséklet alkalmazását kerülni kell. A II. általános képletű észtereknek megfelelő szabad savakat észterezés céljából pl. inert szerves oldószerekben, így pl. éterben rövidszénláncú diazoalkánokkal reagáltatjuk; vagy ugyancsak inert oldószerekben, így pl. metilénkloridban vagy benzolban az N,N-dimetilformamidnak az észterkomponensként kívánt rövidszénláncú alkanolokkal képezett acetátjaival (azaz 1,1-dialkoxitrimetilaminokkal) visszük reakcióba [lásd H. Brechbühler, H. Büchi, E. Hatz, J. Schreiber és A. Eschenmoser, Ang. Chemie 75, 296 (1963), valamint H. Vorbrüggen, ibid 296—297]; vagy pedig N.N-dimetilformaldehid-dineopentil-acetál (1,1--dineopentiloxi-trimetilamin) jelenlétében rövidszénláncú alkanolokkal reagáltatjuk TI ásd H. Büchi, K. Steen és A. Eschenmoser, Ang. Chem. 75, 1176—1177 (1963)]. A II. általános képletű észterek alapjául szolgáló szabad savakat továbbá sókká, pl. al-4 kálifénnsókká is átalakíthatjuk és ezeket rövidszénláncú alkanolok reakcióképes észtereivel, pl. dimetilszulfáttal, dietilszulfáttal, metiljodiddal, etiljodiddal, propilbromiddal vagy 5 butilbromiddal reagáltathatjuk. A reakciót valamilyen alkalmas reakcióközegben, így pl. vízben vagy egy közömbös, adott esetben vízzel elegyített szerves oldószerben hajtjuk végre, a reakciókomponensek oldhatósága szerint. 10 Az enyhe reakciókörülmények között savas reakeióközegiben véghezvihető észterezésre példaként említjük a megfelelő sav reagált a tását egy olyan reakcióc-leggyel, amely az észterkom-15 pomensként kívánt rövidszénláncú alkanolból és tionilkloridból áll. Az említett reakcióelegy előállításánál csakúgy, mint a szóbanforgó savakkal történő reakciójánál előnyös a maximális —5 C° reafcoióhőniérsóklet betartása (lásd M. 20 Brenner és W. Huber, Helv. Chim. Acta 36, H109—.1(1115 [;19i5i3]),. A II. általános képletű észterek alapjául szolgáló savak is új vegyületek. Előállításuk céljából például az R^ R2, R 3 és R 4 meghatározá-25 sainak megfelelően helyettesített difenilaminokból indulhatunk ki, ezek közül egyesek ismertek, míg a további vegyületek az ismertekkel analóg módom előállíthatók. Ezekből 2-klóracetilkloriiddal végzett reakció útján előbb meg-30 felelően helyettesített .2-klór-N-fenil-acetaiüliideket állítunk elő, melyekből alumíniumkloriddal 160 C° hőmérsékletre történő hevítéssel, vagy alkalmas oldószerek, így tetraklóretán vagy nitrobenzol jelenlétében ÍOO—150 C°-ra hevítve S5 helyettesített l-Tenil-3HÍndolinonokat kapunk. A fenilgyökön, illetve fendlgyökökön elhelyezkedő helyettesítő, illetve helyettesítők faj-tája és helyzete szerint emellett adott esetben izomérelegyeket kapunk, melyeket el kell választani. A 40 helyettesített l-fenil-2-indolinonokat pl. vizes-alkamolos nátriumhidroxid oldattal forralva a kívánt savakká (melyeknek észterei a II. általános képletnek felelnek meg) hidrolizálhatj'uk. Ezekben az R5 és R 6 helyettesítők hidrogénatom 45 mot képviselnek. Az R5 helyén rövidszénláncú alkilcsoportot és R6 helyén hidrogénatomot tartalmazó megfelelő savakhoz pl. úgy jutunk, hogy az előbb említett reakció-sorozatban a klóraoetjlklorid helyett más rövidszénláncú alkanoil-50 kloridot alkalmazunk. Egy vagy két rövidszénláncú alkilcsoportot vagy benzilgyököt (melyek azután a savakban és a II. általános képletű észterekben R5, illetve R g helyettesítőként szerepelnek) az előbb említett és az B.lt R 2 , R3 és 55 R4 meghatározásainak megfelelően helyettesített l-fenil-i2-indolinonok 3-as helyzetébe is bevihetünk oly módon, hogy ezeket az aktív metiléncsoporttal rendelkező vegyületeket pl. nátriumhidriddel vagy nátriumamiddal dimetil'foirm-60 amidban mono- vagy dinátriumvegyületté alakítjuk át és az utóbbiakat megfelelő mennyiségű rövidszénláneú alkilhalogeniddel vagy ben. zilhalogeniddel1 reagáltatjuk. Benzilgyököt úgy is bevihetünk az említett, helyettesített 1-fenil-65 -2-indolinonok 3-as helyzetébe, hogy ezeket a 2
