156013. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos anyagok folyadékkal való kezelésére

156013 10 módon kör- vagy gyűrűskeresztmetszetű hoszszanti 52. rudat szerelünk az 52a résen keresztül a 1Í3 fáinak az 50 nyílás alsó részét határoló részére. A 12 falnak a 49 nyílás felső szélét határoló részéhez az 53a hasítékon keresztül az 53b beállítócsavarok segítségével körkeresztimetszetű, hosszanti 53 rudat erősítünk, melynek az ellenkező vége mellett fekvő oldalára két keresztirányban nyúló köralakú '54 rudat hegesztünk. Hasonló módon az 55a réssel kiképzett 55 rudat az 55b beállító csavarok segítségével a 13 falnak az 50 nyílás felső szegélyét határoló részéhez rögzítjük és ennek a rúdnak az egyik, az átellenes végek melletti oldalához két keresztirányban nyúló körkeresztmetszetű 54 rudat erősítünk. Az elhelyezés olyan, hogy az 54 rudak közötti és az 56 rudak közötti távolság valamivel kisebb, mint a megfelelő 49 és 50 nyílások hossza. Ilyen módon az 51—156 rudak, ül. szervek a 49 és 50 nyílások számára legömbölyített peremeket létesítenek és ily módon az áthaladó szálas anyag minden esetleges csomósodását biztonsággal elkerülhetjük. Mivel a 49 nyílás a lil ház belépő nyílását alkotja, az 54 rudak a házon kívül vannak elhelyezve, míg az 50 kilépő nyílásnál a rudak a házon belül vannak. Az 52 rudak kisebb méretű kialakításának szerepét a továbbiakban fogjuk részletesen ismertetni. Amint azt az 1. és 2. ábra világosan szemlélteti, a 11 házon belül két pár 57, 58, ill. 50, 60 terelőlap van, melyek lényegileg sík lemezből készülnek, Az 57 és 58 terelőlapok felső végükkel a 11 ház 19a fedélrészéhez, míg az 59 és 60 terelőlapok a 19b fedélrészhez vannak erősítve. Az egyes terelőlapok alsó végükön felfelé vannak hajlítva és ilyen módon 57a, 58a, 59a és 60a vályút vagy csatornát alkotnak. A kialakításnak megfelelően minden egyes pár terelőlapnál a kialakított vályú ellentétes irányban lefelé lejtős, így pl. az 57a és 60a vályúk a ház M mellső fala, az 58a és 59a vályúk pedig a ház 15 hátsó fala irányában lejtenek. Ezeknek a terelőlapoknak a szerepét is a későbbiekben részletesen ismertetni fogjuk. A 2. ábra szerint a 11 ház 14 mellső falán viszonylag nagyméretű 61 nyílás van, mélyet rendes körülmények között a 62 ajtó zár le, mely nyitható és így a ház belsejében javítás, karibantartás stb. célból könnyen hozzáférhetünk. A 61 nyílással szemben a ház 15 hátsó falán 63 nyílás van, melyet átlátszó üveg vagy műanyag 64 ablakkal zárunk le, hogy a ház belsejét az üzemelés során ellenőrizni lehessen. Konkrét esetben, amennyiben a 10 berendezést cigarettaszűrők előállítására alkalmas káéhoz, lágyító adagolására kívánjuk használni, a 42 táptartályban és a 45 tartályban levő folyadék bármilyen megfelelő összetételű lágyítószer lehet, így alkalmazható triacetin-dibutilftalát, metilftalil-etilg'likolát vagy hasonló. Mivel a lágyítót egyenletesen kell rájuttatnunk a szálas kóera, annak teljes szélességében, valamint teljes vastagságában, így a kócot szokványosán szalag-képző fúvókán (külön nem szemléltetjük) vagy egy sor rovátkákkal kiképzett, a kóc szétbontására alkalmas görgőn (ugyancsak nem szerepelnek a rajzokon) vezetjük keresztül, mi-5 előtt azt a 11 házzal körülvett applikátor kamrába továbbítanánk. Miután a kóicot ilyen módon szétnyitottuk, a 49 és 50 nyíláson vezetjük keresztül az A nyíl irányának megfelelően előre meghatározott, kb. 50—150 m/perc sebesség-10 gel. Ugyaniakkor a 31 motor a 20 tárcsát percenkénti 1000—,10000 fordulatszámmal forgatja, a folyékony lágyító beadagolása pedig a 40 szivattyú segítségével 10—300 g/perc mennyiségben történik a 39 tápvezetéken, a 35 csövön 15 és a 38 fúvókákon keresztül a tárcsának a 23 mellső lap és a 21 hátsó lap által határolt belsejébe. A tárcsa forgó mozgása következtében a folyékony lágyító a centrifugális erő következtében áthatol a 71 nyílásokon és a tárcsá-20 ból folyékony cseppek formájában a tárcsa forgási tengelyére merőleges síkban, vagyis a kóc mozgási pályájára merőlegesen szóródik ki. A tárcsába adagolt lágyító mennyiségének, a szalag lineáris sebességéneik és a tárcsa forgási 25 sebességének egymáshoz való viszonyát előre úgy kell megválasztani, hogy a lágyító cseppek, amelyek felfelé távoznak, a 18 aknát határoló lapokból neki csapódjanak a kóeszalag alsó felületének, más cseppek pedig keresztülhatolnak 30 a kócon, mivel azt előzetesen szétbontották. Ilyen módon nem csupán azokat a szálakat borítjuk lágyítóval, amelyek a kóc alsó és belső részében helyezkednek el, hanem azonos módon a legfelül elhelyezkedő szálak burkolását 35 is biztosítjuk, mivel azok a cseppek, amelyek kellő energiával rendelkeznek, hogy áthatoljanak a kóc teljes vastagságán és a szalag felülete fölé jutnak, ezt követői eg visszahullanak a szalag felső felületére. Ilyen módon biz-40 tosítjuk a lágyító egyenletes eloszlását a szalagot alkotó összes szál vonatkozásában. A fentiekben ismertetetteket vázlatosan a 4. ábra szemlélteti, melyben a szálas anyagot vagy szalagot M-mel, a folyékony lágyítócseppeket 45 P-vel és magát a szórótárcsát D-vel jelöljük. Magától értetődően a találmány szerinti kialakításnak megfelelően lehetséges olyan tárcsákat alkalmazni, amelyek szerkezete bizonyos 50 vonatkozásban eltér az 1. és 2. ábrán szemléltetett 20 tárcsától. A találmány egyik kiviteli változata szerint a 3. ábrán szemléltetett eltérő kialakítású 20a tárcsa hasonlít a 20 tárcsához annyiban, hogy lényegileg csésze alakú 55 és kerületén azonos távolságban elhelyezett 71' sugárirányú nyílások vannak a 22' gyűrűs falán. Ugyanakkor azonban a 20a tárcsa mellső részét a 65 lap zárja le, mely eltávolíthatóan van rögzítve a befelé nyúló 66 peremhez, pél-60 daképpen a 66a csavarok segítségével, és azon a központi 67 belópőnyílás van kiképezve. Előnyösen a 20a tárcsa a 68 fúvókával áll működési kapcsolatban (a 3. ábrán szaggatott vonalakkal jelöltük), mely a 18 aknán belül van 65 elhelyezve és amely a folyékony lágyító anya-5