156003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a foszforsav és tiofoszforsav N-helyettesített amidjainak és észteramidjainak előállítására

3 Az említett vázlatos reafccióképletekfoen sze­replő (VI)'—(XIII) általános képletekben azok az általános jelek, amelyek az (I) általános kép­letben is szerepelnek, az ott adott meghatáro­zásnak megfelelő jelentésűek; a további álta­lános jelek jelentése: X3 haloigénatom, előnyösen klóratom, R4 rövidszénláneú, 1—4 szénatomos, egy vagy több hidroxil-csoportot hordozó alkilgyök, R5 alkil-, áralku- vagy ariigyök, előnyösen azon­ban aril-, pl. fenilgyök, Z2 hidrogénatom vagy a Z fenti meghatározá­sával egyező jelentésű, Z3 halogénatom. Az i(A) reakcióképlet szerinti szintézis pl. az 1 057 119 és 1 05i4 097 sz. német szabadalmi le­írásokban ismertetett eljárással folytatható le (az idézett német szabadalmi leírások (VI) ál­talános képletű foszfamid-dikloridok közöm­bös oldószerben, 2 mól^ekvivalens tríietilamin, mint savlekötőszer jelenlétében tö,rténő reagál­tatását ismertetik). A (B) leakicióképlet szerinti szintézis a J. Org. Chem, 26, 4743 (1961) közleményben ismer­tetett módon kerül lefolytatásra. A (C) reakcióképlet szerinti eljárásmód az alifás hidroxilcsoportok halogénatomokra tör­ténő kicserélésének szokásos módszereivel foly­tatható le. A (D) reakcióképlet szerinti reakció magas hőmérsékletre való hevítés útján, pl. az 554 888 sz. belga szabadalmi leírásban ismertetett mó­don -megy végbe. Az (E) reaklcioképlet szerinti eljárásmód az amidok alkilezésének szokásos módszerei sze­rint, a (D) módszer reakciókörülményeivel ösz­szekapcsolva kerül lefolytatásra. A fenti eljárásmódok során kiindulóanyag­ként alkalmazásra kerülő (VI), (VII), (VIII), (IX), (X), i(XI), (XII) és (XIII) általános kép­letű vegyületek az irodalomból ismert eljárás­módok szerint állíthatók elő. Az (I) általános képletű új ciklusos foszfor­sav- és tiofoszforsav-származékoik előállítási el­járását a találmány értelmében tehát az jel­lemzi, hogy a) valamely (VI) általános képletű foszfor­sav- vagy tioffoszforsavamid-dihalogenidet — e képletben X3 halogénatomot, előnyösen klór­atomot képvisel, Xx és X 2 jelentése pedig meg­egyezik az (I) általános képlet alatt adott meg­határozás szerintivel — egy (VII) általános kép­letű vegyülettel — ahol R1; Y, Z és m jelen­tése megegyezük az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — reagáltatunk, vagy fo) ,e gy (VIII) általános képletű vegyületet — ahol X2 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — egy (IX) általános képletű ciklusos foszforsav­vagy tiofosaforsavamiidihalogeniddel — e kép­letben X3 halogénartom, előnyösen klóratom, Xi, Rx, Y, Z és m jelentése pedig megegyezik 4 az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — reagáltatunk savlekötőszer jelen­létében, vagy c) e gy (X) általános képletű vegyületet — 5 ahol R4 növidszénlánicú, 1;—4 szénatomos, egy vagy több hidroxilcsoportot hordozó alkilgyö­köt képvisel, X1; X 2 , Y, Z és m jelentése pedig megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — halogénezőszerrel 10 reagáltatunk, vagy d) egy (XI) általános képletű vegyületet — e képletben R5 alkil-, aralkil- vagy ariigyököt, elsősorban aril-, különösen előnyösen fenilgyö­köt képvisel, X1; X 2 , Y, Z és m jelentése pedig 15 megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — magasabb, előnyö­sen 10O—250 C° hőmérsékletre hevítünk, vagy pedig e) valamely (XII) általános képletű vegyületet 2C — ahol Z2 hidrogénatomot vagy a Z megha­tározásainak megfelelő csoportot képvisel, R5 jelentése a (XI) képlet alatti X1; X 2 és Z jelen­tése pedig az (I) általános képlet alatti meghatá­rozással egyező — egy (XIII) általános képletű 25 vegyülettel — ahol Z3 halogénatomot, előnyö­sen klóratomot képvisel, Z és m. jelentése pe­dig megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — reagáltatunk savlekötőszer jelenlétében, magasabb, előnyö-30 sen HOO^-aSO C° hőmérsékleten, Az a), b) és c) alatti eljárásmódok szerinti reakciókat előnyösen valamely, a reakció szem­pontjából közömbös oldószerben, pl. rövidszén­láncú alkilhalogenidben, mint kloroformban 35 vagy mietilénkloridban, vagy valamely aromás szénhidrogénlban, mint benzolban vagy toluol­ban, vagy pedig valamely éterben, mint dietil­éterben, vagy dioxánban folytathatjuk le. Sav­lekötőszerként az a) alatti eljárásmód esetében 40 legalább 2 mól-ekvivalensnek megfelelő meny­nyiségben, a b) eljárásmód -esetében pedig leg­alább 1. móPekvivalens mennyiségben alkalma­zunk valamely savlekötő hatású vegyületet, minthogy a reakció folyamán előnyösen a fel-45 szabaduló HX3 sav teljes mennyisége leköten­dő. A savlekötőszer a szakemberek által jól ismert bázisos vegyületek valamelyike, pl. al­kálikarbonát vagy alikáliihidrogénfcarbonát, kü­lönösen azonban tercier amin, mint trietilamin 50 vagy piridin lehet. Az a), b) és c) eljárásmódok szerinti reakció szobahőfokon vagy magasabb, az alkalmazott oldószer foirrpontjáig terjedő hőmérsékleten egyaránt lefolytatható. Az alifás kötésű hidroxilcsoportok halogénatomokra való 55 kicserélésére alkalmas halogénezőszerek a szak­ember számára ugyanicsak ismeretesek. Erre a célra pl. fosizfoírtrihalogenidék, mint foszfortri­klorid vagy foszfortribromid, foszfoTsavhalo­genidek, mint foszforpentaklorid, foszforoxi-60 klorid vagy foszforoxiibromid, kénessav- vagy kénsavhalogenidek, mint szulfurilklorid vagy tionilkloirid, továbbá foszgén és hasonlók alkal­mazhatók, Könnyen kezelhető volta folytán előnyösen tionilkloridot alkalmazhatunk a hidr-G5 oxilcsoportok klóratomokra történő kieserélé-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom