155996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás proghrombin visszanyerésére prothrombin-tartalmú adszorbensekről

155996 viszont a nyers prothrombin-oldatok olyan nagymérvű felhígulását okozza, amely közvet­len frakcionálás'ufcát lehetetlenné teszi. Így el­vész az adszorpciós módszerek egyik legna­gyobb és legfontosabb előnye, az előállítani ki- 5 vánt enzimfehérje betöményítése, és csak ke­rülő úton valósítható meg. Jóllehet a bárium­szulfát-adszorbensről citrát-oldatokkal való le­oldás mentes a fenti hátrányoktól, a citrates eluátumok szerves oldószeres frafccionálását 10 már laboratóriumi méretben is megnehezíti, ipari méretben pedig gyakorlatilag kivihetet­lenné teszi a nagymennyiségű citrát-ion jelen­léte. A prothrombin és a citrát-^ionok affinitá­sán és a tömeghatás-törvényen alapuló eme 15 visszanyerési mód ezenkívül korántsem kvan­titatív, így kedvezőtlenül befolyásolja a hoza­mokat. A találmány célja olyan eljárás biztosítása, amely kiküszöböli az ismert megoldások hátra- 20 nyait és a prothrombin visszanyerését egyszerű és könnyen kivitelezhető technológiával gazda­ságosan teszi lehetővé. Találmányunk alapj felismerés, hogy prothrombin-tartalmú adszorbensekről a pro- 25 thrombin bizonyos szulfát-sók vizes oldatával közvetlenül és kvantitatíve visszanyerhető, a vizes oldatból a sókoneentráció növelésével ki­csapható és izolálás után gyógyászati célra is alkalmas tisztaságú thrombin-készítménnyé ala- so kítliató. Ez a felismerésünk azért meglepő, mert ismeretes, hogy a sósav alkáli-, ammóni­um- vagy magnéziumsója teljesen hatástalan a prothrombin adszorbensekről való visszanye­rése terén, jóllehet a prothrombin oldékony- £5 sága kitűnő ezekben a sóoldatokban. Nem volt tehát 'előre várható, hogy a prothrombin visz­szanyerése szulfátsók vizes oldatával az eddig ismert eljárásoknál lényegesen hatékonyabban és technológiailag könnyen kivitelezhetően va- 40 lósítható meg. A találmány javított eljárás prothrombin visszanyerésére prothrombin- tartalmú adszor­bensekről, amely abban áll, hogy a kísérő fe­hérje-szennyezésektől mentesített adszorbenst 45 kénsav alkáli-, ammónium- és/vagy magnézium­sójának vizes oldatával eluáljuk 0—0,105 mól/ /liter citrát-ion jelenlétében, majd az adszor­bensről így leoldott protihrombint a vizes ol­datból a sókoneentráció növelésével kicsapjuk so és izoláljuk. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint a prothrombin visszanyerésére a kénsav alkáli-, ammőnium­és/vagy magnézium-sóját 0,2!—12,5 mól/liter kon- 55 centrációbain használjuk, és a leoldást 0—40 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahő­mérsékleten végezzük. Az adszorbensről leol­dott, majd attól elkülönített nyers prothrom­binit vizes oldatából a szulfát-ionok konoent- 60 rációjának növelésével célszerű kicsapni és izolálni. A találmány szerinti eljárás értelmében cél­szerűen úgy járunk el, hogy a kísérő fehérje­szennyezésektől előzetesen élettani konyhasó- 65 val és desztillált vízzel kimosott és elkülöní­tett adszorbenshez szobahőmérsékleten kb. 2,0 mólos ammóniumszulfát oldatot adunk 0,01— 0,05 mól/liter citrát-ion. jelenlétébem, az adszor­benst az oldószerrel szétdörzsöljük, majd 2 órán át fcevertetjük, [Ezután a prothrombin-tar­talmú eluátumot az adszorbenstől elkülönítjük, majd a leoldást újabb oldószer-mennyiséggel megismételjük; az adszorbens elkülönítése után a két eluátumot egyesítjük és a prothromhint azonos térfogatú telített ammóniumszulfát-ol­dat hozzáadásával kicsapjuk, majd elkülönítjük és a sók eltávolítása után izoláljuk, A találmány szerinti eljárásnak az ismert prothrombin-visszanyerési módszerekkel szem­ben fő előnye az, hogy hatékonyabb azoknál, és lényegesen egyszerűbb, technikailag könnyen kivitelezhető és gazdaságos módon teszi lehe­tővé a prothrombin leoldását. A találmány szerinti eljárás foganatosításiára az alábbi kiviteli példákat adjuk meg,. 1. példa: 2 liter oxalátos marhaplazmából a prothrom­bint Belitser és mtsa módszerével báriumHszul­fátra adsziorbeáltlatjuk, majd az adszorbenst centrifugálással elkülönítjük, és előbb élettani konyhasóval, majd desztillált vízzel kimossuk. Ezután 60 ml 2, mólos ammómiumszulfát-olda­tot adunk hozzá és szobahőmérsékleten 1 órán át kevertetünk. Az eluátumot centrifugálással elkülönítjük, majd a leoldást 40 ml oldószerrel megismételjük. A két eluátumot egyesítjük 'és szobahőmérsékleten 0,02 mól/liter citrát-iont tartalmazó, azonos térfogatú telített ammóni­umszulfát-oMatot adunk hozzá. Az így kicsapott prothrombint azonnal centrifugáljuk, desztil­lált vízben oldjuk és váltott desztillált vízzel szemben szulfát-ionmentesre dializáljuk. A di­alizátumból 2—4 C°-ra való lehűtés után a prothrombint másfélszeres térfogatú, —20 C° hőmérsékletű acetonnal kicsapjuk és megszá­rítjuk. A végtermék súlya — a kiindulási plaz­ma minőségétől függően — 60—1120 mg/liter plazma, aktivitása a nemzetközileg legáltaláno­sabban használt N. I. ;H. (National Institute of Health) egységekben 120—60 E/mg. A hozam: 6C0O—12'OiQO E/liter plazma. 2. példa: 2 liter 10 C° hőmérsékletre hűtött oxalátos .marhaplazmához ugyanilyen hőmérsékletű, 800 ml 2;%-os nátrium-oxalát-oldiatot, majd 200 ml 10%-os báriumklorid-oldatot adunk és 30 per­cig kevertetünk. Ezután hűtőszobában üleped­ni hagyjuk az adszorbenst, majd a levet le­szívatjuk és további felhasználásra félíetesz­szük, A báriumoxalát-prothrombin csapadékot centrifugáljuk és sorrendben a következő mo­sásoknak vetjük alá: a) 3 x 100 ml élettani konyhaséoldattal; b) 1 x 100 ml 9%-os konyha­sóoldattal; c) 2'X'IOO ml desztillált vízzel. Az egyes mosások után a mosólevet centrifugálás-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom