155993. lajstromszámú szabadalom • Mérőelrendezés fizikai mennyiségek valószínűségsűrűségének, távközvalószínűségének és távközgyakoriságának meghatározására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. V. 09. (FU—250) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1966. V. 09. Közzététel napja: 1968. XII. 23. Megjelent: 19*69. XI. 29. 155993 / Szabadalmi osztály: 42 d 1 Nemzetközi osztály: G 01 d Decimái osztályozás: Feltaláló: Strietzel Roland mérnök, Dresden, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Funkwerk Dresden, Dresden, Német Demokratikus Köztársaság Mérőelrendezés fizikai mennyiségek valószínűségsűrűségének, távközvalószínűségének és távközgyakoriságának meghatározására A találmány tárgya mérőelrendezés időfüggvények egy- vagy többdimenziós valószínűségsűrűségének, táVközvalószínűségének és távközgyakoriságának meghatározására. Ezen elrendezéssel megállapítható, hogy milyen gyakorisággal fordul elő a vizsgálandó bemenő mennyiség tetszőleges szélességű amplitúdó távközben. A mérőelrendezést előnyösen lehet alkalmazni véletlen megjelenésű mennyiségek statisztikus tulajdonságainak mérésére a híradástechnika, szabályozástechnika és méréstechnika területén, valamint átviteli rendszerek vizsgálatára és amplitúdó analizátorként. Egy ismert mérési eljárásnál, amely előre meghatározott amplitúdó közökre bontott beérkező amplitúdó értékek gyakoriság eloszlásának meghatározására szolgál, a közök határán azáltal kerülik el a kettős számlálást, hogy van egy kiértékelő berendezés, amely kis küszöbértékekre és nagy küszöbértékekre megszólaló kiértékelő részekből áll és ezek váltakozó sorrendben csatlakoznak egy elosztó érintkezőre és hogy a kiértékelő részek kioldása impulzus útján történik, amelynek homloka olyan emelkedésű, hogy a két küszöbértéket egymásután definiált időbeli távközzel éri el és hogy az első megszólaló kiértékelő rész zárófeszültséget állít elő, amely megakadályozza a szomszédos, esetleg ugyancsak impulzus által 10 15 20 25 30 terhelt kiértékelő rész megszólalását. Ez az elrendezés csak akkor lehetséges, ha megnövelt költségráfordítást biztosítanak és mindegyik amplitúdó közhöz külön kiértékelő részt rendelnek. Az ismert mérési eljárások és elrendezések, amelyek meghatározott és határolt távköz távközgyakoriságánlak mérésére szolgálnak, lényegileg azon alapulnak, hogy egy-egy mindenkori felső és alsó korlát számára szolgáló két amplitúdó diszkriminátor segítségével megfigyelő ablakot valósítanak meg. A vizsgálandó mennyiségnek ezen ablakban történt tartózkodási idejét regisztrálják és használják fel a hozzá tartozó relatív gyakoriság, illetőleg valószínűség meghatározására. Ennek a mérési eljárásnak az a hátránya, hogy a két diszkriminátor küszöbértékének ingadozásai igen erősen hatnak az ablak szélességére és különösen tranzisztorizált kapcsolásoknál a hőmérséklet elhúzás következtében mérési hibákat okoznak. A találmány megvalósításával célunk, hogy körülbelül azonos ráfordítás mellett a mérési pontosságot növeljük. A találmány alapját képező feladat abban áll, hogy mérőelrendezést alakítsunk ki fizikai mennyiségek valószínűségsűrűségének, távfcözvalószínűségének és távközgyakoriságának meghatározására, amelynél elkerüljük az ablakszélesség ingadozásokat, amelyek két diszkriminá-155993