155977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátorok előállítására

3 szilárd keveréket közvetlenül vetjük alá hidro­génes redukciónak. A gyakorlatiban a találmány szerinti eljárást célszerűen az alábbi módon valósítjuk meg. Rezsó vizes oldatát, amely diszpergált állapot- 5 ban tartalmazza a hordozót, és amelyet szükség esetén előzetesen semlegesítettünk, felmelegít­jük, és lúgos reagenst (nátrium- vagy kálium­-hidroxid, nátrium- vagy káliumkarbonát; nát­riumhidroxid és nátriumkarbonát vagy kálium- 10 hidroxid és káliumkarbonát elegye) adunk hoz­zá, hogy a hordozóra lecsapjunk egy oldhatat­lan rézvegyületet. A hordozó és az oldhatatlan rézvegyület elegyét a folyadéktól elkülönítjük és a lúgosság megszűnéséig vízzel mossuk majd 15 dekantáljuk, szűrjük, szárítjuk, alkálifémkromát oldattal impregnáljuk, és végül a szokásos el­járásokkal formázzuk (őröljük és pasztillázzuk). Az így előállított katalizátort ezután hidrogén­nel redukáljuk, célszerűen 150 C° és 180 C° 2o közötti hőmérsékleten. A redukciót bármilyen megfelelő készülékben le lehet folytatni. Álta­lában célszerű ugyanabban a kemencében redu­kálni, ahol a katalizátort végül fel fogjuk hasz­nálni az alkohol diehidrogénezésére. 25 A találmány szerinti katalizátorok egy elő­nyös kiviteli alakja 0,4—2 súly% króimoxidot (Cr2 0 3 ) tartalmaz az összes rézre (CuO-ként kifejezve) számítva és krómra (Cr2 0 3 ^ként ki­fejezve) számítva. ^0 Azt találtuk továbbá, hogy a fentebbi mó­don előállított katalizátorok eredményesen fel­használhatók mindazokban a hidrogénezési re­akciókban, ahol a réz-alapú katalizátorok álta­lában hatékonyak. Itt közelebbről telített aide- 35 hidek vagy ketonok hidrogénezési reakcióiról van szó a megfelelő telített alkoholokká, vala­mint telítetlen aldehidek vagy ketonok hidro­génezési reakcióiról a megfelelő telített vagy telítetlen alkoholokká; az utóbbi esetre példa, 40 amikor furfurolt furfurilalkohollá hidrogéne­zünk. A fentebb ismertetett katalizátor ok segítségé­vel végrehajtott hidrogénezési reakciók lehet­nek szakaszosak (pl. autokláviban) vagy folyto- 45 nosak. A folytonos eljárást általában előnyben részesítjük.. A hidrogénezési reakcióknak a katalizátorok­kal végzett folytonos megvalósításához az aláb- 50 bi módon járhatunk el. A katalizátort 100 C° és 250 C° közötti megfelelő konstans hőmérsék­leten tartott olyan csőalakú kemencébe helyez­zük, amelyen keresztül folytonosan átáramoltat­juk hidrogén és a hidrogénezendő vegyület gő- 55 zeinek előzetesen felmelegített elegyét. A ke­mencéből való távozáskor a hidrogénezett ter­mék gőzeit kondenzáljuk, és a hidrogén fölös­legét a kondenzátumból elkülönítjük, majd ventillátorral ismét hozzákeverjük a hidrogéné- 60 zendő vegyület gőzeihez. Ezt az elegyet fel­melegítjük, majd friss hidrogénnel pótoljuk az elfogyott hidrogént. A hidrogén tisztaságát a reakoióelegyben a megfelelő értéken tartjuk olyan módon, hogy 65 4 a kondenzátorban lefelé áramlás közben extra­háljuk a szennyezett hidrogén szükséges meny­nyiségét. A friss hidrogént bárhol bevezethet­jük a rendszerbe a szennyezett hidrogén elve­zetési pontja és a hidrogénezendő vegyület gő­zeiből és hidrogénből álló elegy melegítésére szolgáló berendezés csatlakozási pontja között. Azt találtuk továbbá, hogy a folyékony fázis­ban végzett hidrogénezési reakciók esetén lehe­tőség van arra, hogy a katalizátorként is hasz­nált oldhatatlan rézvegyületet használjuk hor­dozóként a krómoxid számára, és így nincs szükség arra, hogy diatomaföld- vagy szilicium­dioxid-típusú inert hordozót alkalmazzunk. A fentiek következtében, a jelen találmány szerint egy vízoldható rezsó vizes oldatát lúgos reagenssel kezeljük, hogy oldhatatlan rézvegyü­let-icsapadéikot képezzünk, ezt a csapadékot el­különítjük, mossuk, nedvességtartalmát csök­kentjük, alkáliifémikromát-oldattai impregnáljuk, és hidrogén segítségével redukáljuk előzetes hevítés nélkül. Végül a fentieken túlmenően azt találtuk, hogy alkálifémkromát helyett a megfelelő bi­kromátot lehet használni a katalizátor készítése­kor, mind inert hordozós, mind hordozó nélküli katalizátor készítése esetén. A bikromát súlyát, hasonlóan a kromát súlyához, olyan módon szá­mítjuk, hogy a végtermékként nyert katalizátor a kívánt mennyiségű krómoxidot tartalmazza, vagyis előnyösen 0,4—2% Cr2 0 3 -at az összes rézre (OuO-ként kifejezve) és krámra (Cr2 0 3 ­ként kifejezve) számítva. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi ki­viteli példákat adjuk meg. 1. példa: Kicsapó kádba beadagolunk 410 liter olyan réznitrát oldatot, amely literenként 220 g rezet, vagyis összesen 90 kg rezet tartalmaz, majd a vizes oldat térfogatát vízzel 2650 literre egészít­jük ki. Ezt az oldatot 80 C°-ra melegítjük keve­rés közben, majd beadagolunk 90 kg diatoma­földet, amelyet 14 liter 58%-os salétromsav hoz­záadásával semlegesítünk. A hőmérsékletet ez­után 96 C°-jra növeljük, majd ezt követően na­gyon gyorsan (ikb. 10 perc alatt) beadagolunk 300 g/liter koncentrációjú nátronlúgot rézhidr­oxid kicsapása céljából, amíg az oldat feno­ftaleinnel vörös szjínátcsapást nem ad; ehhez kb. 408 liter lúgoldatra van szükség. A hőmér­sékletet további néhány percen keresztül is 96 C°-on tartjuk, majd az oldatot lehűtjük. A csapadékot kónikus mosóba vezetjük, ahol vízzel mossuk. A mosást 1000 liter/óra sebes­séggel kezdjük, majd óránként 500 literrel nö­veljük a mosóvíz mennyiségét, amíg el nem ér­jük a 4000 liter/óra teljesítményt. Összesen kb. 63 m3 vizet kell felhasználni ahhoz, hogy olyan katalizátort kapjunk, amelynek lúgossága 1 kg száraz katalizátorra számítva 0,0i08 g, NaOH-ként kifejezve. A mosás időtartama 17 óra. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom