155965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás betonacél korrózióállóvá tételére

3 155965 4 fúvókát eltömik; az áthúzás vagy mártásos eljárás viszont túlságosan sok, festéket igényel. — A viaszemulzió^bevonatok porlasztással könnyen felhordhatok ugyan, azonban az acélbetétek tapadását káros mértékben csökkentik, és ezáltal erősen megnövelik a lehorgonyzási hosszt. A találmány alapja az a felismerés, hogy a betonacél-betétek felületére felvitt hőre lágyuló műanyagok 140 mikron rétegvastagság alatt nem mutatják a tartós folyás jelenségét a beépített állapot esetén fellépő összetett igénybevétel hatására. Ez a felismerés azért meglepő, mert közismert, hogy a hőre lágyuló műanyagok egyszerű vagy összetett igénybevétel hatására viszkoelasztikusan deformálódnak, ami a műanyag folytonosságának megszűnését okozhatja; emellett nyíróigéinybevételekkel szemben ellenállásuk általában igen kicsi. Ezért az volt várható, hogy a hőre lágyuló műanyagbevonatok a fenti célra nem alkalmazhatók, mert az acélbetétek és a beton felülete között tartós folyást szenvednek és kenőhatást fejtenek ki. Felismerésünk meglepő voltát az a körülmény is bizonyítja, hogy az azonos műanyagból készült hasonló vastagságú — tehát 140 mikronnál vékonyabb — fóliák mind egyszerű, mind összetett igénybevétel hatására viszkoelasztikus deformációt szenvednek. A találmány tárgya eljárás betonacél-betétek korrózióállóvá tételére, amely abban áll, hogy a betonacél-betétre 60—140 mikron közötti vastagságú, legfeljebb 50 súly% mennyiségben hidraulikus kötőanyagot, célszerűen portlandcementet tartalmazó hőre lágyuló műanyagbevonatot viszünk fel. A bőre lágyuló műanyag előnyösen poliamid vagy polietilén, de bármilyen hőre lágyuló műanyag is lehet adalék nélkül vagy adalékkal. A találmány szerinti módon korrózióállóvá tett betonacél-betétek főbb előnyei a következők: a) A szállítás és tárolás során megfelelő korrózióvédelmet biztosítainak. Egy évnél tovább tartó, szabadban való tárolás után a bevonat acélbetéteken semmiféle rozsdanyom sem keletkezett. Ebből az következik, hogy beépített állapotban az acélbetét a gyakorlatban megkívánt 50'—1100 éven át változatlan marad kedvezőtlen körülmények között is. b) A bevonat az acélbetétekről nem válik le; hajlító-, hajtogató- és szakítóvizsgálatok esetén elválás csak a törési felület (kontrakciós zóna) közelében figyelhető meg. c) Kihúzó (tapadó) vizsgálatok eredményei szerint a bevonat az acélbetéttel teljesen együtt dolgozik; ezért beépített állapotban gyakorlatilag nem csökkenti le a betét és a betonfelületek közötti tapadást a tiszta acélfelületek tapadásához képest. d) A korrózióvédő bevonat felhordása az acélbetétek gyártástechnológiájába könnyen beilleszthető, nem hely- és munkaigényes művelet. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az •alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa: ,,E"-jelű feszített beton födémgerendák acélbetétjére 25—40 súly% portlandcement adalékot tartalmazó poliamidport (11-es típusú) hordunk fel célszerűen elektrosztatikus úton. A lerakódott porrétegből a 90'—120 mikron vastagságú bevonatot indukációs melegítéssel alakítjuk ki. Az így kapott betonacélbetéttel a szokásos módon állítjuk elő a feszített beton födémgerendát. Hasonló megoldásban, eltérő betonkeresztmetszettel és feszítőhuzal-szánimal kialakíthatók más tartótípusok is, amelyek előnytelen körülmények között (párás, nedves, savas ipari légtér) is beépíthetők anélkül, hogy a betonacélbetéteken utólagos korrózió lépne fel. 2. példa: Feszített beton lámpa- és távvezetékoszlopokhoz felhasznált acélbetétekre a huzalgyártás végén lehűlés közben elektrosztatikus úton poliamidport (11-es típusú) hordunk fel, majd indukációs utómelegítéssel alakítjuk ki a korrózió ellen védő 80—120 mikron rétegvastagságú bevonatot a huzal felületén. Az így kialakított műanyagréteg jó elektromos szigetelőképessége következtében megvédi a lámpaoszlopok és távvezetékoszlopok betonacél^betétjeit a kóboráramok által okozott korróziós károktól. 3. példa: Különféle házgyári beton és könnyűbeton homlokzati és belső falpanelok, elemek hegesztett hálóacélbetétjére 30—50 súly% portlandcement adalékot tartalmazó polietilén-port hordunk fel elektrosztatikus úton és a bevonatból a háló ellenállás-fűtéses melegítésével alakítjuk ki a korrózió elleni védőréteget, 110—140 mikron vastagságban. 4. példa: „TU" és „L" típusú feszített betonaljak nagyátmérőjű (0 5,0 mm) "rovátkolt acélbetétjeit poliamid és 15—30 súly% portlandcement porszerű keverékével vonjuk be 90—120 mikron vastagságban az 1. példa szerinti módon. Az így kialakított bevonat kitűnően tapad, és jó elektromos szigetelőképessége miatt meggátolja a villamosvasúti vontatás során a kóboráramok kialakulását, illetve korrózió fellépését. 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 2