155953. lajstromszámú szabadalom • Melioráló talajművelő eljárás
3 sek azonban irreverzibiliseik vagyis a szántás következtében elrombolódva, elvesztik ragasztóképességüket. Továbbá ismeretes, hogy az azonos mélységben végzett többszöri szántás a barázdafenéken vízzáró ebeitalpat hoz létre, 5 amelynek vízzáró hatása következtében a szántott réteg túlnedvesedhet és így a talaj további kémiai, fizükai és biológiai kárt szenved. A fenti probléma csökkentésére újabban altalaj lázítókat használnak, amelyek a talaj mélyebb J0 rétegeinek vízbefogadó képességét növelik. Azonban a lazítást minden esetben szántással, tárcsázással vagy egyéb talajművelő eszköz munkájával kell kiegészíteni a szükséges gyomirtás miatt. Ezek a lazítást kiegészítő talajművelő eszközök azonban a lazítás kedvező biológiai hatását lerontják. A szántás következtében a forgatás még további hátrányként a talajt nagymértékben szárítja. A találmány célja a fent felsorolt talajművelő eljárások hiányosságainak és hátrányainak kiküszöbölése és egy olyan melioráló talajművelő eljárás1 kidolgozása, 1 amely főleg kötött tereprendiezett, lejtős és belvizes ásványi talajok művelésére alkalmas. A találmány azon a fel- _ ismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, tehát jó melioráló talajművelő eljárást nyerünk, ha a talajt 30—50 cm mélységben teljes egészében, de forgatás nélkül átlazítjuk és kiegészítő műveletként vegyszeres gyomirtást alkalmazunk. A találmány tehát melioráló talajművelő eljárás, amelynek lényege, hogy a talajt 30—50 cm mélységben, előnyösen teljes réteget lazító szárnyas eszközzel, forgatás nélkül lazítjuk, majd a talajra előnyösen szó- _ rással, a gyomnak megfelelő gyomirtószart juttatunk. A találmány szerint ily módon összekapcsolt lazítás és gyomirtás együttes alkalmazása mind a hagyományos szántásos eljárásnál, mind bármelyik eddig ismert talajművelő eljá- 40 rásnál lényegesen hatásosabb eredményt nyújt. Előnyei agrotechnikai és üzemszervezési vonatkozásban igen jelentősek, az eróziónak kitett lejtős területek mezőgazdasági hasznosítása és a belvizes területek művelési szempontjából 45 egyaránt. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazhatunk totális gyoimirtószent vagy a vetendő növény szerint megválasztott szelektív gyomirtószert is. Előnyös továbbá, ha a réteglazítást 50 megelőzően, vagy azzal egy időben a megművelendő talajt alapműtrágyázzuk. A találmány szerinti eljárást kísérleti példával ismertetjük részletesen. Az eljáráshoz szovjet KM 3—2 jelű szárnyas lázítót alkalmaztunk, 55 amelyet ráhegesztéssel megerősítettünk és alkalmassá tettük ásványi talajok '50 cm mély rétegben történő lazítására. Az ily módon átalakított réteglazí tóval a talajt fellazítottuk, majd megfelelő időpontban a vetés előtt a nö- 60 vényre gyomirtó vegyszert juttattunk. Az így előkészített talajon a vetést tárcsás vetőgéppel végeztük, minden egyéb agrotechnikai művelet — tehát pl. magágykészítés — nélkül. A tárcsás vetőgép alkalmazása kifogástalanul biztosította g5 4 a vetőmag megfelelő mélységre juttatását és egyúttal a műtrágya bekeverését. Fent leírt eljárás — mint azt kísérleteink igazolták — mind agrotechnikai] ag, mind üzemszervezési nézőpontból igen jelentős előnyöket biztosított. A réteglazítás alkalmával fellazult talajban, tekintettél arra, hogy utána sem forgatásra, sem keverésre nem került sor, a gyökerekkel átszőtt morzsák ill. rögök viszonylag eredeti helyükön maradnak. A vertikális irányban megmaradt tarlómaradványok pedig a víz bevezetést igen erősen befolyásolják. A gyökerek feszítőerejének és biológiai ragasztó védőrétegeknek hatására kialakult morzsák nem károsodnak. A találmány szerinti eljárással művelt területen helyükön maradó tarlómaradványok a víz útját állják és mint energiatörők a víz mozgását lassítva az inifiltrációt elősegítik és az eróziós veszélyt jelentősen csökkentik. A kedvező vizgazdálkodási körülmények biztosításával a talaj biológiai beéredése sokkal hamarabb következik be, mint a szántás esetében és ez a biológiai beéredés a réteglazítás mélységén túl is bekövetkezik, tekintettel arra, hogy a réteglazító munkája következtében nem alakul ki a biológiai folyamatokat és az infiltrációt gátló ún. eketalp. A művelés mélységét azonkívül nem befolyásolja az esetleg kedvezőtlen tulajdonságú altalaj sem, mivel a forgatás nélküli művelés következtében az a helyén marad. Minél inkább csökkentjük a réteglazítás és vetés közötti időszakban a talaj tiprását, annál kedvezőbb beéredést tudunk biztosítani és ezért célszerű az alapműtrágyát a réteglazítást megelőzően, vagy azzal egy időiben, vagy a vetéssel a területre juttatni. A melioráló eljárás során a réteglazítást szántóföldi kultúra esetében a betaikasrítáis után kell elvégezni. A róteglazítás hatására az évelő növények jelentős része kipusztul, a réteglazítás és a vetés közötti időszakban kikelt kisebb gyomtakaró a talajvédelem szempontjából védőhatású. A vegyszeres gyomirtást az alkalmazott gyamirtószer hatásának megfelelően, vetés előtt kell alkalmazni. Kivételesen csapadékos időjárás, és erős gyomfertőzöttség esetében szükséges lehet a lazítás és a vetést megelőző gyomirtás közötti időszakban is vegyszeres gyomirtást végezni. A megnövekedett infiltrációs képesség révén a növények által felhasználható többletvíz a talajtól és tápanytagellátottságtól függően 3—4q szárazanyag előállítását fedezi kh-ként. A találmány szerinti eljárással biztosítható hordalékképződés ill. eróziócsokkenés következtében a találmány 40—60%-os sáncolási költségmegtakaríltást jelent. Üzemszervezési szempontból igen jelentős előny, hogy a művelés, tehát a ráteglazítás, összehasonlítva a szántással, függetlenebb a szintvonalak irányától és így a művelést és szervezést nehezítő sávok és szalagok mellőzhetők. A szintvonal irányú művelés kiküszöbölése következtében nincs szükség fardulósá-2
