155924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2',4',5'-triklórfenoxi)-etalon előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1967. I. 10. Közzététel napja; 1968. XI. 22. Megjelent: 1969. X. 30. (BU—419) 155924,,. ttíl\'-l\. Szabadalmi osztály: 12 o 5—10 Nemzetközi osztály: C07c, Decimái osztályozás: Feltalálók: Vásárhelyi Endre oki. vegyészmérnök, 70%, Magyari Sándor oki. vegyészmérnök, 20%, Nagy Mihály vegyésztechnikus, 10%, Budapest Tulajdonos: Budapesti Vegyiművek, Budapest Javított eljárás 2-(2',4',5'-tríklórfenoxi)-etanoI előállítására Az ariloxialkanol vegyület-csoportba tartozó 2-(2',4',5'-triklőrfenoxi)-atanol hasonlóan az ilyen típusú vegyületekhez egyes növényi szervezetékben in vivo 2,4,5-triklórfenoxieoetsawá oxidálódik. Az ariloxialkanolok ismert hormonhatásuk alapján bizonyos növényi kultúrákban gyomirtóiszerként hasznosíthatók. Az ariloxialkanolok ismert előállítása úgy történik, hogy a megfelelően szubsztituált fenolokat alkilénoxid származékokkal reakcióba viszik. A 726 939 sz. angol szabadalmi leírás szerint triklórfenolt és 17% mólfeleslegben alkalmazott etilénklórhidrint moláris mennyiségű vizes nátriumhidroxid oldatban forrás közben reagáltatnak, a kapott terméket pedig etiléterrel extraháljak. A 929 484 sz. német szabadalmi leírás szerint triklórfenolból és etilénoxidból 170 C°-on 14 att nyomáson NaOH vagy H2SO4 katalizátor jelenlétében közel elméleti hozammal nyernek 2-(2',4',5'-triklórfenoxi)-etanolt. Az ismert eljárásokban kiindülóanyagként használt triklórfenolt legelőnyösebben 1,2,4,5--tetraklórbenzolból oldószeres közegben lefolytatott lúgos hidrolízissel állítják elő. Ez utóbbi módszer hátránya az, hogy egyrészt optimális ese+b°n 90%-os hozamot biztosít, másrészt a felhasznált oldószer, pl. egy- vagy többértékű alkanol a reakciókörülményektől függően a képződött 2,4,5-triklárfenolt részben alkariléterré átalakítja. A találmány célja 2-(2',4',5'-triklórfenoxi)-etanol előállítása követlenül tetraklórbenzol-5 ból, a közbenső termékként kapott triklórfenol elkülönítése nélkül. Azt találtuk, hogy a kitűzött feladat sikeresen megoldható, ha az 1,2,4,5-tetraklórbenzol lúgos-metanolos közegben nyert hidrolizátumát 10 valamely ásványi savval semlegesítjük, ehhez etilénklárhidrint adunk és a reakciót emelt nyomáson (6—14 atm nyomás alatt) 110—150 C°-on lefolytatjuk, majd a reakcióelegyet ismert módon feldolgozzuk. A semlegesítésre 15 használt célszerűen ásványi sav mennyiségét az elméletileg szükséges mennyiséghez képest legfeljebb 15%-os feleslegre állítjuk be. A reakciókomponensként használt etiléniklórhidrint pedig a kiindulóanyagra számítva előnyö-20 sen 80—110 mólszázaléknyi mennyiségiben alkalmazzuk. Az etilénklórhidrinnel történő reakciót előnyösen 125—140 C°-on végezzük. . Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a •metanolos közegben a triklórfenol mellett 25 képződött 2,4,5-triklóranizol is az etilénklórhidrinnel reakcióba lép. így az ismert eljárás hozama tetraklórbenzol kiindulási anyagra számítva jelentős módon ^megnövelhető, mivel egyébként a 2,4,5J t:riklórfenol szokásos izolálá-30 sa során a melléktermékként nyert anizol 155924