155921. lajstromszámú szabadalom • Berendezés altalaj öntözésére

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. XII. 22. (BA—2015) Közzététel napja: 1968. XI. 22. Megjelent: 1969. X. 30. 155921 4 ^ Szabadalmi osztály: 45 £ 25/06; 84 a 13/00 Nemzetközi osztály: A 01 g 25/06; E 02 b 13/00 Decimái osztályozás: 631.347.2 626.81/.85 £W# 4.ny4fVV^/féf. 4tAtm Z0f m4 >&f m (CU, &d) Bácsi Elek oki. gépészmérnök, Sulyok-Schulek Béla oki. mérnök, Budapest Berendezés altalaj öntözésére 1 A mezőgazdasági termelés minőségi és meny­nyiségi fokozásának régóta isimert előfeltétele, a kellő mértékű és megfelelő módon megvaló­sított öntözés. Általánosan elfogadott tétel, hogy a különféle öntözési módok között a legnagyobb 5 előnnyel jár az altalajöntözés. Az ismert nagy előnyök mellett eddig még nem terjedt el kellő­képpen ez az öntözési mód, aminek az oka ab­ban rejlik, hogy az eddigi megvalósítás-okban alkalmazott megoldások súlyos hátrányokkal io járnak. Az eddig ismert megoldásokban ugyanis vízszintesen, vagy kis eséssel fektetett csőháló­zatot használtak. Ennek csövei vízáteresztő fa­lúak, vagy pedig a falaikon nyílások vannak, amelyeken keresztül a víz a talajba szivárog. 15 Ha az ilyen csőhálózattal elvégzett altalaj ön­tözéskor az átnedvesített terület határát meg­rajzoljuk, pl. lándzsa-hegyre emlékeztető ala­kot kapunk. A fővezetékből a szántóföld ned­vesítendő területére beágazó csővezetéknek a 20 becsatlakozás helye közelében levő része ugyan­is nagyobb nyomás mellett több vizet ereszt át a lyukacsossága, vagy a nyílásai folytán víz­áteresztő falán keresztül, mint a messzebb fek­vő része, ahol egyfelől a közeg súrlódása kö- 25 vetkeztében, másfelől a vezetékből már eltá­vozott víz folytán előállott nyomáscsökkenés révén a vízszivárgás vontatottabb ütemű. Csök­kenthető ugyan ez a jelenség azzal, hogy a cső­vezeték átmérőjét növeljük, ez azonban roha- so mosan emelkedő költségek miatt csak a gaz­daságosság rovására vihető keresztül. E jelen­ség mértéke a becsatlakozás helyétől számított távolsággal nő. Ismeretes az a megállapítás, hogy az ilyen csőrendszerrel az altalaj öntö­zése csak korlátozott csőhossz mellett vihető keresztül úgy, hogy a talaj egyenletesen ned­vesedjék át, ami mellett még elengedhetet­len követelmény, hogy a csöveket igen gondo­san fektessék le, a meghatározott esési viszo­nyok szemmeltartásával, továbbá, hogy a vizet a mindenkori talaj kötöttség függvényében a legcélszerűbb mennyiségben adagolják. A nagy­üzemi gyakorlati megoldásokban e feltételek kielégítési alig lehetséges. Ezért ez a megoldás csak kis területek, pl. kert-, vagy üvegház­ágyasok, öntözéséhez szánta a feltaláló-, amit már az a körülmény is megszab, hogy az ön­működő, folyamatos és előre meghatározott vízmennyiség adagolásáról a megoldás nem gondoskodik. Egy másik megoldás olyan veze­tékrendszer leírását tartalmazza, amelyet a ta­lajba ásott árkokból vagy henger alakú üregek­ből képeznek ki, utána pedig kaviccsal, vagy hasonlóval töltenek meg, a kiindulási vízgyűj­tőüreg vízellátását pedig a csapadékra, ill. — önműködő szabályozásnélküli — kézi, vagy cső­vezetékes vízszállításra bízzák. Mindezek a mű­veletek nagyon munkaigényesek és nehéz fizi­kai munkát jelentenek. Itt a vízszivárogtatás-155921

Next

/
Oldalképek
Tartalom