155905. lajstromszámú szabadalom • Eljárás védőbevonatok kialakításánál felhasználható poliészterporok előállítására

155905 kéktől, amelyek a középértéktől lényegesen eltérnek. Az alkoholízis terméke többnyire a molekulavégeken hidroxil-csoportokat tartalmaz és emelt hőmérsékleten történő keményítés közben a hidroxil-csoportok a termék térhálósítására alkalmasak. A keményítést keményítőszer felhasználásával is elősegítjük, adott esetben pedig a gyorsítókat is alkalmazhatjuk. Keményítőszerként blokírozott izocianát-csoportokat tartalmazó poliizocianátokat, vagy polibutiltitanátot használunk fel. Elsősorban az izocianát csoportjain krezollal blokírozott toluiléndiizocianát trimérje, vagy 1 mól trimetilolpropán és 3 mól fenollal blokírozott izocianát-csoportofcat tartalmazó toluiléndiizocianát reakcióterméke jön keményítőszerként számításba. A keményítőszert, gyorsítót, töltőanyagokat, pigmenteket és tixotropizáló szereket a poliészter olvadékhoz vagy a lehűtött poliészterhez adagoljuk és ilyen esetben az aprítást az adalékolt keverékkel végezzük, de eljárhatunk akként is, hogy a segédanyagokat a poliészter porítása vagy szitálása közben adagoljuk. 1. példa: Keverővel, hőmérővel és Liebig-hűtővel felszerelt háromnyakú lombikba 300 g polietiléntereftalátot, 30 g etilénglikolt, 50 g glicerint és 6 g 175 m2

/g fajlagos felülettel rendelkező aktív sziliciumdioxidot készítünk be és keverés közben kb. 250 C°-ra hevítjük, majd a polietiléntereftalát megolvadásától számítva a reakció keveréket 250—260 C°-on 2 óra hosszat reagáltatjuk. Ezután 0,3 g ólomoxidot adunk hozzá és a reakciókeveréket 250—260 C°-on tovább hevítjük, míg a 100—110 C° lágyuláspont hőmérsékletet elérjük. A kapott terméket a lombikból kiontjuk, lehűtjük, majd 0,2 mmnél kisebb szemcseméretre porítjuk. Ily módon 310 g fluidizációs eljáráshoz használható port nyerünk, amely a fémrészre 0,3 mm rétegvastagságban való felhordás, majd 0,5 óra hoszszat 300 C°-on történő keményítés után a következő tulajdonságokkal rendelkező bevonatot szolgáltatja: keménység 4 H, dielektromos átütési szilárdság 35 KW/mm, felületi ellenállás 2,1015

, dielektromos veszteségtényező 5,10~

3

, sav és lúgállóság: 40%-os kénsavban és 40%-os nátriumhidroxidban két hónapig 20 C°-on való tárolás után a felület külső kinézése nem változik. 2. példa: Keverővel, hőmérővel és Liebig-Jhűtővel felszerelt 3 nyakú lombikba 400 g polietiléntereftalátot, 30 g propilénglikolt és 50 g glicerint bekészítünk és intenzív keverés közben két órán át 250 C°-on hevítjük. Ezután 0,4 g cinkoxidot adunk hozzá és 3 órán át 260 C°-on továbbmelegítjük. A hevítés végén nyert masszát 130—140 C°-ra hevítjük és keverés közben 80 g krezollal blokírozott izocianát-csoportokat tartalmazó toluiléndiizocianát-trimert adunk hozzá. Szobahőmérsékletre való lehűtés után a terméket golyós malomban aprítjuk és átszitáljuk, amikoris a szitamaradékként nyert 0,3 mm feletti szemcseméretű frakciót ismételt őrléshez 5 vissza visszük. A kapott port fluidizációs eljárással vagy elektrosztatikus felszórással 150 C°-ra előmelegített fémrészekre, pl. miniatűr elektromos motorok forgó, vagy álló lemezkötegeire felhordjuk. 10 Ezt követően a 0,3—4),!5 mm vastagságú réteggel bevont gépelemeket 0,5 óra hosszat 200 C°-on hevítjük, amikoris a következő tulajdonságokkal rendelkező bevonatot nyerjük: dielektromos átütési szilárdság 20 C°-on 32 KV/ 15 mm, 150 C°-on 25 KV/mm, 120 óra hosszat vízben való lágyítás után — 28 KV/mm. 3. példa: 20 Keverővel, hőmérővel és visszafolyató hűtővel felszerelt háromnyakú lombikba 100 g polietiléntereftalátot, 10 g propilénglikolt és 0,1 g ólomacetátot bekészítünk és 220 C°-on homogén oldat kialakulásáig hevítjük. A massza 120 C°-25 ra való lehűlés után 50 g 1 mól trimetilolpropán és 3 mól toluiléndiizocianát (amely fenollal blokírozott izocianát-csoportokat tartalmaz) reakciótermékét, 0,01 g ónoktoátot, 2 g szilíciumdioxidot (Aerosil) és 15 g kaolint adunk hozzá, 30 majd a homogenitás eléréséig keverjük, lehűtjük és porítjuk. A kapott port 120—150 C°-ra előmelegített alapra felhordjuk és egy óra hoszszat 200 C°-on keményítjük. Ily módon jó tapadóképességgel és rugalmassággal, kedvező 35 mechanikai, elektromos és kémiai ellenállóképességgel rendelkező bevonatokat nyerünk. 4. példa: 40 Keverővel, hőmérővel és Liebig-hűtővel ellátott háromnyakú lombikba 100 g polietiléntereftalátot, 10 g etilénglikolt és 17 g glicerint adagolunk és a keveréket 2 órán át 250 C°-on hevítjük. Ezután 0,1 g lítiumkloridot adunk hoz-45 Z

á és 3-^5 óra hosszat 270 C°-on 105 C° lágyuláspont eléréséig hevítjük. A masszát 130 C°-ra lehűtjük, majd 20 g polibutiltitanátot és 1,5 g .sziliciumdioxidot (fehér aktív korom) adunk hozzá. A masszát szobahőmérsékletre hűtjük, 50 golyós malomban őröljük. A 0,2 mm alatti szemeseméretű frakciót szórópisztollyal 200 Cc

ig előmelegített alapra felhordjuk. A bevonat keményítését 250 C°-on történő hőkezeléssel 1 óra hosszat végezzük. 55 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás alacsony, célszerűen 80—420 C° 6* közötti lágyuláspontú poliészterpor előállítására etilénpolitereftalátból ismert katalizátorok jelenlétében, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyaghoz a kívánt lágyuláspont eléréséig szükséges mennyiségbben polialkoholokat, mint eti-65 lénglikolt, 1,2- vagy 1,3-propilénglikolt, 1,3-