155903. lajstromszámú szabadalom • Eljárás proton-donor típusú szerves vegyületek vizes oldatokból történő extrakciójára

3 155903 4 el. A proton-donor vegyületek jellemző tulaj­donsága abban áll, hogy képesek olyan vegyü­letképzésre, amelyekben a hidrogénatom vala­mely fématommal, mint például nátrium, ká­lium, stb. van helyettesítve. A metilhexilketon molekula a proton-donor típusú vegyületekkel képez asszociátumokat, így azok a vízből a szer­ves fázisba vihetők át. A találmány szerinti eljárás proton-donor tí­pusú; .szerves anyagok, főként fenol és fenol­homológok vízoldatokból történő extrakciójára azzal jellemezhető, hogy oldószerként metil­hexilketon vagy metilhexilketon és vele elegye­dő oldószerekből, mint szerves halogénvegyü­letekből, kaprilalkoholból és benzolból álló oldó­szerelegyeket használunk. Különösen előnyös ex­trakciós oldószerként, illetve oldószerelegyként a szebaeinsav gyártásnál melléktermékként kép­ződő metilhexilketon-kaprilalkohol elegy alkal­mazása. Az extrakciós folyamatba bevitt metil­hexilketont adott esetben akként regeneráljuk, hogy a távozó extraktumot a kivonatolt anyag kémiai jellegének megfelelően lúgos vagy savas vizes oldattal kezeljük és az így megtisztított metilhexilketont pedig a folyamatba vissza­vezetjük. Méréseket végeztünk a gyakorlatban eddig legjobban bevált oldószerekkel — a fenoszolván eljárásnál alkalmazott butilacetáttal, diizopropil­éterrel és benzollal — összehasonlítva azokat a találmány tárgyát képező metilhexilketonos el­járás oldószerével. A mérési adatainkból tűnik ki a szóbanforgó eljárás műszaki többlethatása. 1. A fenol megoszlási hányadosa (k) a metil­hexilketon felé sokkal jobb, mint a többi oldó­szernél. Metilhexilketon k = 67,8 (400 mg fenol/liter koncentráció esetén). A megoszlási hányados kissé csökken a fenol­tartalom csökkenésével: k = 49,4 (10 mg fenol/ liter koncentrációnál). Butilacetát k — 49 (400 mg fenol/liter koncent­rációnál). A megoszlási hányados kissé csökken a fenol­tartalom csökkenésével: k = 46,3 (10 mg fenol/ liter koncentrációnál). Diizopropiléter k=20 maximálisan. Benzol k = 2,3 maximálisan. A jobb megoszlási hányados azt jelenti, hogy azonos folyadékarány és kiindulási, koncentráció mellett ugyanazon készülékben azonos tisztasági fokhoz megfelelően kevesebb oldószerre van szükség. 2. A metilhexilketon nehezen gyullad és így sokkal kevésbé tűzveszélyes, mint a butilacetát, diizopropiléter és a benzol, összehasonlításkép­pen közöljük a lobbanáspont adatokat: Metilhexilketon 52 C° Diizopropiléter —37,8 C° Benzol —.10,7 C° Butilacetát 28,9 C° Irodalmi adatok: Weissberger: Orga­, nie Solvents. Sec. Ed. 1955. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 (zártterű Pensky— Martens készülék­ben mérve. Saját mérésünk.) 3. A metilhexilketon vízben gyakorlatilag old­hatatlan. Ez azt jelenti, hogy az extraktorból távozó tisztított szennyvíz (raffinátum) gyakor­latilag elhanyagolható mennyiségű metilhexil­keton oldószert visz el magával. Vagyis nincs szükség oldószer visszanyerésre, szemben a feno­szolván eljárással, ahol igen energiaigényes desztillációval nyerik vissza a butilaeetátot a szennyvízből. összehasonlításképpen közöljük az oldószerek vízben való oldékonysági adatait: Butilacetát Diizopropiléter Benzol 1,0 % 0,0 % 0,08% Irodalmi adatok: Marsden: Solvents and allied subst. Manual. 1954. Metilhexilketon 0,082 s% (Saját mérésünk.) 4. További igen nagy előnye a találmány által javasolt oldószernek, hogy — mivel lúggal nem reagál — egyszerű lúgos (NaOH) visszaextrak­cióval regenerálható, azaz egy lépésben, hidegen kinyerhető belőle a fenol, nátriumfenolát for­májában. Ezzel szemben a fenoszolván eljárás­nál a butilaeetátot igen költséges desztillációval választják el a fenoltól. 5. A metilíhexilketon oldószer nem mérgező, szemben például a benzollal, amely közismerten igen mérgező, így a benzol alkalmazhatóságát igen megnehezíti az egészségügyi és vízügyi hatóságok előírásai. 6. A metilhexilketon oldószer hazai ipari mel­léktermék, ezért értékesítése gazdaságos. A találmány tárgyát képező oldószerrel tör­ténő extrakció során meggyőződtünk arról, hogy az oldószer jó emulziót ad, de ez könnyen szét­válik az ülepítő részben, tekintet nélkül a folya­dékarányra. A következő kiviteli példák proton-donor tí­pusú vegyületeknek találmány szerinti extrak­cióját ismertetik. A példákból megállapítható az elérhető többlet műszaki hatás mértéke, s a velejáró egyéb előnyök is. 1. példa: A kísérlethez ipari szennyvizet használtunk, melynek adatai a következők: A betáplált szennyvíz fenol tartalma: XQ = = 6062,5 mg/liter fenol. A szennyvíz 150 mg/liter ammóniumszulfátot is tartalmazott. A berendezés méretei: mind a keverő, mind az ülepítő 280 ml térfogatú üvegedény, a keverő edényben felsőszívású csőcentrifugál keverő volt, melynek fordulatszáma 750/perc. Az extraktorba bejövő térfogatáramok: 65 szennyvíz metilhexilketon WA = 3,34 liter/óra WB = 0,582 liter/óra I

Next

/
Oldalképek
Tartalom