155902. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú koaxiális detektor

3 155902 4 tápvonal külső vezetője és a belső koaxiális tápvonal belső vezetőjét a középső koaxiális tápvonal külső vezetőjével összekötő fémtár­csa között az érintkezést megakadályozó, a sávközépi hullámhossz néhány százalékánál nem nagyobb hézag van; ugyancsak a külső koaxiális tápvonal belső vezetője és a külső koaxiális tápvonal külső vezetőjét a középső koaxiális tápvonal belső vezetőjével összekötő fémtárcsa között is az érintkezést megakadá­lyozó, azonban egyébként tetszőleges nagyságú hézag van; a mikrohullámú jelet detektáló dióda padig a belső koaxiális tápvonalban van elhelyezve. A lehetséges gyakorlati megoldások egyik kiviteli alakja az ábrán látható. Az ábra a mikrohullámú koaxiális detektor vázlatos hosszmetszeti rajzát mutatja. Az 1 belső, a 2 középső és a 3 külső koaxiális tápvonal közös tengelyű, sugárirányban egymást körülveszik. A detektor a belső koaxiális tápvonal egyik végére szerelt 4 csatlakozóval kapcsolható más tápvonalhoz. A mikrohullámú jelet detektáló 5 dióda a belső koaxiális tápvonalban helyez­kedik el, mégpedig a. 6 belső vezetőt meg­szakítva, azzal sorba kapcsolva. A belső koaxiális tápvonal 6 belső vezető­jét és a középső koaxiális tápvonal 8 külső vezetőjét a 7 fémtárcsa elektromosan össze­köti. Az 1. ábrán a detektáló dióda a 6 belső vezetőt oly módon szakítja meg, hogy a 6 belső vezető a 7 fémtárcsa furatából a belső koaxiális tápvonal terébe nem, vagy csak kis mértékben nyúlik ki. A középső koaxiális táp­vonal belső vezetőjét a belső koaxiális táp­vonal 9 külső vezetője alkotja. A középső koaxiális tápvonal belső és külső vezetői kö­zött a 10 dielektrikum van elhelyezve, mely­nek feladatai a 8 külső vezető mechanikai tartása. A középső koaxiális tápvonal 8 külső vezetője alkotja a külső koaxiális tápvonal belső vezetőjét is. A középső koaxiális tápvo­nal 9 belső vezetőjét és a külső koaxiális táp­vonal 11 külső vezetőjét a 12 fémtárcsa elek­tromosan összeköti. A belső koaxiális tápvonal külső vezetője és a belső koaxiális tápvonal belső vezetőjét a középső koaxiális tápvonal külső vezetőjé­vel összekötő fémtárcsa között az érintkezést megakadályozó hézag van, amely nem na­gyobb a sávközépi hullámhossz néhány száza­lékánál. A külső koaxiális tápvonal belső ve­zetője és a külső koaxiális tápvonal külső ve­zetőjét a középső koaxiális tápvonal belső ve­zetőjével összekötő fémtárcsa között szintén hézag van az érintkezés megakadályozására, melynek nagysága azonban tetszőleges lehet. Detektor áramköröknél fontos követelmény a jó hatásfok. Hatásfoknak az egyenirányítóit teljesítmény és a detektorra jutó mikrohu'lá­mú teljesítmény viszonyát nevezzük. Jó hatás­fok elérése érdekében meg kell akadályozni a mikrohullámú jelnek az egyenáramú oldalon a tápvonalból való kijutását, hogy ez veszte­séget ne jelentsen. E célt elérjük, ha a kö­zépső koaxiális tápvonal hullámellenállását a belső koaxiális tápvonal hullámellenállásának néhány százalékára, a külső koaxiális tápvo­' nal hullámellenállását pedig a középső koaxiá-5 lis tápvonal hullámellenállásának legalább 10-szeresére, továbbá a középső koaxiális tápvo­nal hosszát a sávközépi frekvencián a tápvo­nalban levő hullámhossznak kb. a negyedére választjuk. Ekkor az egyenáramú körbe kijutó 10 mikrohullámú teljesítmény a hatásfok szem­pontjából elhanyagolható mértékű lesz. A mikrohullámú jelnek az egyenáramú ol­dalon a tápvonalból való kijutása más szem­pontból is hátrányos, mivel ez a jel a beren-15 dezésben sugárzás útján a vevőhöz juthat és annak működését zavarhatja. A sugárzás csök­kentése végett a külső koaxiális tápvonal 11 külső vezetőjét a 7 fémtárcsán túlnyúlva a 13 fémtárcsához csatlakoztatjuk. Így létrejön a 20 14 üregrezonátor. Ennek hosszát úgy kell megválasztani, hogy az üregrezonátor rezo­nancia-frekvenciája, illetve több rezgési mo­dus esetén az egyes módusokhoz tartozó re­zonancia-frekvenciák mindegyike a detektor 25 üzemi frekvenciasávján kívül legyen, mégpe­dig úgy, hogy az üzemi frekvenciasávhoz leg­közelebb levő rezonancia-frekvencia értéke legalább 10%-kal térjen el az üzemi frekven­ciasávnak az ehhez a rezonancia-frekvenciá-30 hoz közelebbi szélén levő frekvencia értéké­től. Az egyenáramot a 14 üregrezonátoron ke­resztül vezetjük ki. Az ily módon kialakított 14 üregrezonátor jelentősen csökkenti a mik­rohullámú jel kisugárzását. A sugárzás további 35 csökkentése érhető el, ha a külső koaxiális tápvonalba mikrohullámú csillapító anyagot (például porsavat) helyezünk el. A koaxiális detektornak a találmány sze­rinti kivitele lehetőséget ad a diódának az 40 ismert megoldásoknál előnyösabb befogására. Az ismert koaxiális detektorok elrendezése szerint ugyanis a dióda a koaxiális tápvonal be'ső vezetőiéhez mindkét oldalon valamilyen rugalmas érintkezővel csatlakozik. A rugal-45 mas érintkezőnek hosszú időn keresztül meg­határozott értékű nyomást kell adnia, vagyis nem léphet fel tartós alakváltozás, ami az érintkezés minőségének a romlását eredménye­zi. Az érintkezőknek tehát csak rugalmas alak-50 változást szabad szenvedmiők, ami viszont szá­mottevő méretű érintkezők alkalmazását kí­vánja meg. Emiatt a dióda a mikrohullámon rövidzárként viselkedő szűrőtől elektromosan távol kerül, ami rontja a hatásfokot és csök-55 kenti a sávszélességet. A találmány szerinti koaxiális detektor el­rendezése viszont lehetőséget ad arra, hogy a dióda a be'lső koaxiáUs tápvonalat mikrohul­lámon rövidrezáró 7 fémtárcsához közel kerül-60 jön. ísv a diódában levő félvezető átmenet és a diódát tartalmazó tápvonal mikrohullámú rövidzárja közötti távolság jelentősen csök­kenthető, ami az illesztést javítja és ezáltal a hatásfokot és a sávszélességet nőve1 !. További 65 jelentős előny, hogy a dióda és a 7 fémtárcsa 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom