155899. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés hálózati feszültséggel szinkronizált impulzusok limitált fázistolására

155899 las mértékétől függően változik. A gyújtási pontosság, így a fázistolás pontossága is függ a fázistolás mértékétől. Különösen nagyobb fá­zistolásoknál adódik lapos metszés. Jelentős hátrány az is, hogy a szinkronizáló hálózati feszültség nullátmenetei között a töltőellenál­lás értékétől függő számú impulzus jelenik meg, amelyek közül csak a legelső használ­ható a többi impulzus a legtöbb esetben za­varó hatású. Az áramkör feszültségvezérlése csak egyenáramú erősítő közbeiktatásával tör­ténhet, amelynek stabilitását nehéz megvalósí­tani. Ez a kapcsolási elrendezés sem rendel­kezik több egymástól független szabályzási bemenettel. A találmányunk szerinti kapcsolási elrendez zésnél a fázistolás szabályzásakor nem válto­zik a töltődési időállandó, itt a szabályzás nem RC időállandó megváltoztatásával, ha­nem egy négyszögfeszültség amplitúdójának szabályzásával történik. A szabályzási pontos­ság az egész szabályzási tartományban állandó. A szinkronizáló hálózati feszültség nullátme­netei között mindig csak egyetlen nagyme­. redekségű fázistolt impulzust állít elő, így jól felhasználható automatikai, vezérlő, mérési és egyéb feladatok megoldására. Találmányunk lényege egy olyan kapcsolási elrendezés, amely hálózattal szinkronizált vál­tozó fázishelyzetű impulzusokat állít elő úgy, hogy a fázistolás a hálózati feszültség nullát­menetéhez képest limitálva van. Az —1— nullindikátor áramkör az —Ua — szinkronizáló hálózati feszültség nullátmeneteivel határolt szélességű, állandó amplitúdójú impulzusokat állít elő, amelyek a —3— amplitúdó szabályzó áramkörre kerülnek. Az impulzusok amplitú­dójának szabályzása az —Uc — szabályzó jel­lel és az —Vb— beavatkozó jellel történik. Az amplitúdó szabályzását az önmagában ismert —R3— ellenállásból és —D3— diódából álló vágókapcsolás végzi. A —Dj— és —D5— dióda az impulzusok amplitúdó csökkenését limitálja. A —3— amplitúdó szabályzó áramkörhöz kap­csolódik az önmagában ismert —4— amplitu­dómodulált jelből szélességmodulált jelet elő­állító áramkör, amely a —3— amplitúdó sza­bályzó áramkörből érkező változó amplitúdójú négyszögjeleket változó szélességű háromszög­jelekké alakítja. Ehhez kapcsolódik az —5— jelformáló áramkör, amely a háromszög jele­ket változó szélességű négyszögjelekké for­málja. Ezután következik a —6— differenciáló áramkör, amely a változó szélességű négy­szögjelek differenciálásával a változó helyzetű indító jelekből álló —XJg — kimenő jelet állít elő. Az 1. ábra •az 1. igényponttal meghatározott kapcsolási elrendezést mutatja. A 2. ábra a nullindikátor áramkörnek kivi­teli alakja. A 3. ábra a találmány szeriinti kapcsolási elrendezés egy kiviteli változata, ahol egyes áramkörök szimmetrikus elrendezésűek. Az ábrákon 1. nullindikátor áramkör 2. fázisfordító áramkör 3. amplitúdó áramkör 5 4. ampli tudómodulált jelből szélesség­modulált jelet előállító áramkör 5. jelformáló áramkör 6. differenciáló áramkör Ua szinkronizáló hálózati jel 10 Ua beavatkozó jel Uc szabályzó jel Ud, U/ szabályozó jel Ug , U„ kimenő jel 15 Találmányunk egy a 3. ábrán látható pél­dakénti kiviteli alakját az alábbiakban ismer­tetjük. Az —1— nullindikátor áramkör be­menetére a közelítőleg szinuszos szinkronizáló 20 hálózati feszültség kapcsolódik. Az —1— áramkör egy olyan műveleti erősítő, amely­nek visszacsatoló láncában a —D3 — és —Dio— antiparallel kapcsolt diódák vannak elrendezve. Az —1— áramkör a szokásos jel-25 formáló megoldásoktól eltérően nem túlvezér­léssel működik, és így a kimenetén pontosan a hálózati feszültség nullátmenetéinél nagy meredekségű jelet szolgáltat, amely' a továb­biakban jól felhasználható a nullátmenetekhez 30 viszonyított fázistolású jelek előállításához. Az —1— áramkörhöz közvetlenül kapcsolódik a —2— fázisfordító áramkör, amelynek kimenő jeleivel — a —3— amplitúdó szabályzó áram­kört vezéreljük. A —3— áramkör kimenetein 35 egy-egy hálózati félperiódus hosszúságú négy­szögimpulzus sorozat jelenik meg. Az impul­zusok amplitúdóját a —D3— és —D4— dió­dákból és R3 és R4 ellenállásokból álló önma­gában ismert vágókapcsolás az —U&— beavat-40 kozó feszültséggel szintén megváltoztatható az amplitúdók nagysága. A —Dj— és —D2 — diódák feladata, hogy megakadályozzák a —Ti— és —T2 — tranzisztor kollektorán a fo­kozatok működéséhez szükséges egyenfeszült-45 ség leosztódását. Jelentőségük különösen akkor van, amikor a működésből kifolyólag az —U4 — beavatkozó feszültség kisebb értéket vesz fel mint a —Tx — és —T2 — tranzisztor kollektor feszültsége. A —D5 — és —D6 — Zener diódák 50 a —Uc — szabályzó feszültség értékét a Ze­ner feszültséggel kisebbítik, és így a —Dx — és —iD2 — diódákkal együtt biztosítják, hogy a négyszögjelek amplitúdója egy kritikus ampli­túdó alá akkor se csökkenjen, ha az —U&— 55 beavatkozó feszültség zérus értéket vesz fel. A —3— áramkörhöz kapcsolódik a —4— ampli­. tudómodulált jelből szélességmodulált jelet elő­állító áramkör. A —D7 — és —D8 — diódák az —IUÍÍ— és —17/—• pozitív sziabályzófeszültség 60 hatására nyitva vannak akkor, ha a —4— áramkör bemenetére nem érkezik jel. Negatív négyszögjel hatására azonban ezek a diódák lezárnak és megkezdődik a —Q— és —C2 — kondenzátorok töltő dése az —Ud— és —U/— 65 pozitív feszültségre. Amint azonban a feszültség 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom