155874. lajstromszámú szabadalom • Védőelrendezés villamos tekercselt berendezés - különösen transzformátor - menetszigeteléseinek túlfeszültség elleni védelmére

3 155874 4 Ezek a módszerek azonban csak bizonyos hálózati adottságok mellett alkalmazhatók, to­vábbá gazdaságos alkalmazásuk gyakran védet­len szakaszokat eredményez, tehát úgynevezett „katasztrófa zóna" keletkezik és ha ezen belül történik a villámcsapás, a sérülés valószínű. A külső védelmi elrendezések, — még kon­centrált elemek esetében is — külön-külön fő­szigetelést — földhöz képesti szigetélést — tesz­nek szükségessé. A több helyen szükséges fő­szigetelés újabb hibaforrás és jelentős költ­séget, valamint járulékos helyigényt jelent. A találmány tárgyát képező megoldás a me­netszígetelések védelméről olyan, a tekercselt villamos berendezésen belüli eszközökkel gon­doskodik, amelyek a berendezés tekercselési és szigetelési módjától függetlenül alkalmazhatók, már meglevő berendezéshez is illeszthetők, emellett ugyanakkor elválaszthatatlan egységet képeznek a védett berendezéssel, így külön szabadtéri szigetelést nem igényelnek. " A találmány szerinti megoldás a következő meggondoláson alapul. Szükséges, hogy az üzemi feszültség gyakor­latilag teljes értékében jelentkezzék a védendő berendezés kapcsain, ugyanakkor ki kell küszö­bölni a túlfeszültségnek, a menetszigetelésekre gyakorolt káros hatását. A menetszigetelések túlfeszültség igénybe­vétele csökkenthető azáltal, hogy a védendő be­rendezés tekercselését egy feszültségosztó ki­sebb feszültségű kapcsaira csatlakoztatjuk. Eh­hez azonban olyan speciális feszültségosztó szük­séges, amely a menetszigetelést veszélyeztető feszültségeket nagymértékben leosztja, alsó tag­ján viszont az üzemi feszültség gyakorlatilag teljes értékével megjelenik. Az ilyen feszültségosztó megvalósítására mó­dot ad az a tény, hogy a melletszigetelésekre a túlfeszültségeknek az üzemi frekvenciánál nagy­ságrendekkel nagyobb frekvenciájú összetevői a veszélyesek. Ha tehát olyan, erősen frekven­ciafüggő, , kapacitív és induktív tagokból álló feszültségosztót képezünk ki, amely a menet­szigetelésekre veszélyes nagyfrekvenciás össze­tevőkre nézve nagy osztási arányú osztóként, az üzemi periódusú feszültségekre nézve pedig kö­zel 1:1 osztási arányú osztóként viselkedik, akkor az alsó taghoz kapcsolt, vagy esetleg an­nak részét képező tekercselés menetszigetelésé­nek védelmét megoldottuk anélkül, hogy ez a védelem a berendezés üzemi viselkedését ká­rosan befolyásolná. Á, feszültségosztó elvi kapcsolása az 1. ábrán látható. Az osztó felső tagját az Lx induktivitású tekercs induktivitása és a műszaki kényszerű­ségből szükségképpen velejáró d soros kapaci­tás, az alsó tagot pedig C% kapacitás képezi. A hatásosság érdekében a feszültségosztó tag­jait úgy kejl kivitelezni, hogy Ci kapacitás mi­nél kisebb legyen, valamint,.hogy a menetszige­telésekre veszélyes frekvenciasávban a kapott Üm : U2 vagyis (üi + U2 ) : U2 feszültség osztási arány U2 feszültség nagyságát a kellő értékre csökkentse, továbbá, hogy az üzemi frekvencia­tartományban az osztót terhelő, a védendő te­kercselést jelképező Z2 impedancia figyelembe vétele mellett is Ux feszültség értéke az U 2 fe­szültséghez viszonyítva gyakorlatilag elhanya­golható legyen. Gyakorlati szempontok figyelembevételével végzett számítások és mérések szerint, Ci kapa­citás gyakorlatilag megvalósítható minimális ér­téke mellett az I^ induktivitás és C2 kapacitás (kondenzátor) minimálisan szükséges értékei olyan méretekkel valósíthatók meg, hogy az osztó tagjai a találmány értelmében a berende­zés külső méreteinek növelése nélkül, a beren­dezés csatlakozó kapcsain belül elhelyezhetők. Az ilyen elhelyezés azzal az előnnyel jár, hogy a védendő berendezés főszigetelése egyúttal — legalább részben — sz osztó tagjainak főszige­teléseként szolgálhat. A találmány szerinti megoldásnál teljesen el­marad a védetlen szakasz, tehát még szikraköz jellegű túlfeszültséglevezetők alkalmazásakor sincs katasztrófazóna. A gyakorlati kivitelezésnél az áramút figye­lembevételével célszerű az osztó felső tagját képező hí induktivitású tekercset a. védendő berendezés bevezető szigetelőinek belsejében a C2 kapacitású kondenzátort, illetve kondenzáto­rokat pedig ugyanezen szigetelőtest alsó részé­ben vagy az alsó része körül elhelyezni. Annak, érdekében, hogy a szükséges 1^ induk­tivitás értéket kellő szigetelés mellett minimális ohmos ellenállással és méretekkel érhessük él, előnyös a tekercs induktivitását nagyfrekven­cián is hatásos vasmaggal {pl. ferrittel) növelni. A túlfeszültségvédelmi szempontból szükséges kapacitás értékek hagyományos olaj-papír di­elektrikummal is megoldhatók. Nagy dielektro­mos állandójú dielektromos {pl. keramikus) anyag alkalmazásával a C2 kapacitású konden­zátor helyigénye csökkenthető. A feszültségosztó kapacitív tagja — amellett, hogy a túlfeszültségvédelmet hatékonyabbá teszi — a tekercselt villamos berendezések üzem köz­beni mágnesező teljesítményét legalább részben, de előnyösen teljesen kompenzálhajta és ezzel a hálózat meddő teljesítmény igénye, és követke­zésként a hálózati veszteség csökken. A védelemhez szükséges kapacitás és induk­tivitás értekének meghatározásánál a tekercselt villamosberendezés földhöz képest levő szigete­lésére a megengedett legnagyobb Usz lökés­feszültségből (szigetelési szintből), a védelmi eszköz feszültség-idő jelleggörbéjéből (V-sec ka­rakterisztikából) és a légköri eredetű túlfeszült­ség hullám várható homlokmeredekségéből kell kiindulni. Ezen kiindulási adatok birtokában, a C2 kapacitás és -L^ induktivitás szükséges leg­kisebb értéke modellméréssel vagy számítással meghatározható, - ,, ••, .•••.-,. Példaként a számítás • • egyik egyszerűsített módját mutatjuk be, ahol a védőeszköz helyén 10 IC 10 25 SO 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom