155867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széndiszulfid előállítására

3 mp-en keresztül érintkeztetjük egymással, majd az átalakulatlan kenet kondenzáljuk és a reaktorba visszavezetjük, és a képződött széndiszulfidot az egyéb gázalakú reakciótermékektől, főleg a kénhidrogéntől ismert módon, adszorpció & és deszorpció útján elkülönítjük és desztillációval tisztítjuk. Kiindulási anyagokként rövidszénlánoú olefinek, pl. etilén, propilén vagy butének használhatók külön-külön vagy egymással elegyít- 1° ve, pl. azok a könnyű olefin-komponensek amelyek kőolaj párlat ok desztülációjakor és/ vagy krakkolásakor fejtermékként távoznak, vagy felhasználhatók diolefinek, így butadién, izoprén, piperilén stb. is. A találmány szerinti 15 eljárásban kiindulási anyagként használt szénhidrogéneket nem kell előzőleg különösebben megtisztítani; technikailag tiszta termékek, pl. a nyers desztillálás olyan termékei, amelyeknek fő részét olefinek és/vagy diolefinek képezik, valamint tiszta szénhidrogének is felhasználhatók kiindulási anyagként. A megfelelő hőmérsékletet a már megadott hőmérséklet-tartományon belül választjuk meg. A gyakorlatban előnyösen 600—750 C°-on dol- 25 gazunk ahhoz, hogy maximális átalakulást érjünk el. A kenet legalább 550 C°-ra előmelegítjük, mielőtt érintkezésbe vinnént a szénhidrogénekkel, amelyeket vagy szobahőmérsékleten, vagy " pedig 200 C°-ra vagy még magasabb hőmérsékletre való felmelegítés után adagolunk be a reaktorba. A találmány szerinti eljárás, esetében nem kell atmoszférikusnál nagyobb nyomáson dolgozni. Nagyüzemi berendezésben azonban előnyös lehet 10 atm-ig terjedő össznyomáson dolgozni. Az olefin és a kén mennyiségi aránya lénye- 40 gilég a sztöchiometrikus aránynak fejel meg. Egyes esetekben előnyös kénfélesleget alkalmazni ahhoz a mennyiséghez viszonyítva, amely a felhasznált szénhidrogéneknek széndiszulfiddá és kénhidrogénné való átalakulásához el- 45 méletileg szükséges. Ezekben az esetekben a felesleg általában 1—50%; a gyakorlatban azonban nincs szükség felső korlátozásra, mert az átalakulatlan kén tisztítás nélkül visszavezethető a reaktorba. 50 A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint lehetőség van arra, hogy az olefint a reaktorba való bevezetés előtt hígítsuk, mégpedig inert gáz, pl. nitrogén segítségével. Ez az eljárásváltozat széndiszulfid 55 ipari előállítása szempontjából lehet érdékes; az eljárás hatékonyságát az olefin hígítása nem befolyásolja hátrányosan. Megállapítottuk továbbá — és a találmány szerinti eljárás egy további előnyös . foganato- 60 sítási módja ezen alapszik —, hogy .a reakció hőmérlege megjavítható, ha a kenet a reaktorba való betáplálás előtt a kívánt végtermékek .egy részével, vagyis széndiszulfiddal, kénhidrogénnel vagy azok elegyével hígítjuk. E hígítás ré-, 65 4 Vén a kén parciális nyomása az előmelegítés hőmérsékletén észrevehető mértékben csökken, és így hőtani szempontból megjavul a reakcióközeg viselkedése. A hígítószerként felhasznált széndiszulfidot és/vagy kénhidrogént vagy ismert széndiszulfidelőállító berendezésből, amelyben pl. kiindulási anyagként metánt használnak, vagy pedig a találmány szerinti berendezésből, amelyben kündulási anyagként olefineket vagy diolefineket használunk, adagolhatjuk be. Az utóbbi esetben elegendő a termelésnek csak egy töredékét folytonosan visszavezetni a kén bevezetésére szolgáló vezetékbe. A körfolyamatba vitt rész össztérfogata széles határok között ingadozhat, és a találmány szerinti eljárás ilyen kivitelezési módja esetén nem képez kritikus tényezőt. Megállapítottuk azonban, hogy előnyös a széndiszulfidot, a kénhidrogént vagy ezek elegyét 100 súlyrész kénre számítva 10—150 súlyrész mennyiségben alkalmazni. A gyakorlatban célszerűen úgy járunk el, hogy az olefint és az előmelegített és adott esetben széndiszulfiddal és/vagy kénhidrogénnel hígított kenet folytonosan tápláljuk be az ellenálló anyagból előállított reaktorba, amelyben a hőmérséklet legalább 550 C°. Az átalakítást vagy izotermikus módon foytatjuk le •— ebben az esetben a megadott hőmérsékletet belső vagy külső fűtéssel tartjuk fenn —, vagy pedig adiabatikusan végezhetjük, amikor a reakcióelegy a reakciókomponensek érintkezésbe hozatala után a megadott hőmérséklettartományban marad további hőhozzávezetés nélkül. A reaktor belső tere inert szilárd anyagot, pl. Rasching-gyűrűket tartalmazhat, amelyeknek az a feladata, hogy kedvezőbbé tegyék a gázalakú reakciókomponensek közötti érintkezést. A kilépő gőz, amely lényegileg kenet, széndiszulfidot és kénhidrogént tartalmaz, ezután leválasztóba vezetjük, amelyben az átalakulatlan kén cseppfolyósodik, majd a gőzt mosókba vezetjük, amelyekben a gázokat megszabadítjuk a kén utolsó nyomaitól is. Ezután a széndiszulfidot kondenzátorban és adott esetben fázisleválasztóban fogjuk fel. Ezután a maradékgázokat, amelyek főleg kénhidrogént és kondenzálatlan széndiszulfidot tartalmaznak, abszorberek és deszorberek rorozatán vezetjük át, amelyekben a kénhidrogént leválasztjuk, miközben a széndiszulfidot ismét kinyerjük és az első frakcióval egyesítjük, miután azt a kéntől és az oldott kénhidrogéntől megszabadítottuk. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: Krómacélból készült reaktorcsőbe folytonosan bevezettük 2730 súlyrész 600 C°-ra előmelegített kén és 303 súlyrész 200 C°-ra előmelegített propilén elegyét. A sztöchiometrikushoz 2