155842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egészséges szarvasmarhák étvágyát és takarmánykihasználását fokozó szer előállítására

185842 3 4 lis kezelésénél a gyógyult szervezet regenerálódásaként értelmezett csekély súlygyarapodás jelentkezik. (M.Áo.L., 11, 1956, 201, ibid. 12, 1957, 65, 235, 337, 369, ibid. 13, 1958, 118, 191, ibid. 18, 1963, 227, ibid. 14, 1959, 239). Mivel ez .a súlygyarapodás saját kísérleteim bizonysága szerint olyan mértékű volt, amelyet a gyógyult szervezet regenerálódása nem indokolt, és átlagban meghaladta az egészséges szarvasmarháknál az eddigi tapasztalatok alapján várt mértéket is, feltételeztem, hogy az a széntetraklorid kisfokú májkárosító hatásának, valamint a máj-állapot hormonháztartásra gyakorolt befolyásának együttes következménye. Ezirányban mutettak egyes szórványos, laboratóriuma egereken végzett megfigyelések eredményei is, amelyek szerint az ösztrogén-metabolizmus szorosan összefügg a máj állapotával (Acta Pharm. Hung. 33, 1963, 275), illetve a májkárosítás a szervezetben az ösztrogén-tartalom megszaporodását eredményezi, feltehetően bonyolult, hipertireozis-ciklust megváltoztató hatáson keresztül (BURROWS, H.: Actions of Sex Hormones, Cambridge, 1949, Endocrinol., 36, 1945, 347). A súlygyarapodás általam feltételezett mechanizmusának tisztázásán túl kísérleteket folytattam széntetraklorid-tertalmú készítmények egészséges állatok súlyának gyarapodását fokozó hatásával a hizlalás folyamán. Ilyen kísérletekkel tudomásom szerint eddig más nem foglalkozott. Kezdetben májmételykór kezelésére eddig szokásos széntetraklorid-paraffinolaj keverék lidooáinos kombinációját (146 247 és 147 128 sz. magyar szabadalmak) használtam, egyszeri intramuszkuláris injekció formájában. Ez a beadás helyén keletkező duzzanat és a sok esetben jelentős egyéb helyi reakciók (gennyesedés, tályog, granuloma), étvágytalanság, fájdalmasság, tejhazam csökkenése, stb. miatt láthatóan nem volt ugyan az elérthető legmagasabb, de a következtetésem szerint vártnál egészen meglepően nagyobbnak mutatkozott. A kontroli-állatokkal szemben egyes általam kezelt állatoknál kb. 20%-nyival jobb súlygyarapodás ellenére még további jelentős hátrányok is mutatkoztak, pl. főleg a 'kezelést követő héten még mindig súlycsökkenést figyeltem meg. Az alkalmazott összetétel hátránya volt ezen túlmenően a készítmény fényre érzékeny, instabil volta is. További kísérleteim során azt találtam, hogy a beadástól kezdve ideális ütemű és mértékű, végeredményben 25—30°/0

súlygyarapodást értem el, az elméletileg lehetséges maximális takarmánykihasználás mellett és helyi reakciók nélkül, ha olyan széntetnaklorid-tartalmú injekciót készítettem, amelyben a széntetrakloridhoz 1 : 1 arányban nanraforgómagolajat adtam, s ezen elegyben 2—5 tf%-nyi kloroformot, előnyösen 3%-nyit, továbbá maximum 1 súly %-nyi anaestíhesint és stabilizálószert, célszerűen 0,2 súly% mennyiségben adott fenolt oldani fel. Adott esetben klóramfenikol maximálisan 0,2%-nyi mennyiségét a készítménybe vivő kistérfogatú oldatot vagy szuszpenziót, továbbá ugyancsak kívánt esetben A és D3

vitamin-olaj gyógyszerkezelésben szokásos mennyiségét adtam a keverékhez, főleg fiatal állatok hizlalása esetén. (Ez a közölt mennyiségnek megfelelően 0,5 tf.%-nyi (50 000 NE/ml) A-vitamin-olaj és esetleg ugyanannyi (100 000 NE/ /ml) D3

vitamin-olaj volt). A klóramfenikol bevitelére legjobbnak bizonyult a propiléniglikolos oldat. A készítmény megfelelően stabilnak bizonyult, A készítménnyel, amelyet a nyakoldalon több helyen elosztva, s széntetrakloridra számolva 3,5—4,5 ml pro 100 testsúly-kg menynyiségben beadott egyszeri kezelés formájában alkalmaztam, már a beadáskor nem mutatkoztak fájdalom jelei (elugrás, bőgés), illetve a lefogás izgalmain túlmenő tünetek, s — a továbbiakban is meglepő módon — azt tapasztaltam, hogy duzzanatok, gennyedés, steril tályog, granuloma egyáltalán nem volt észlelhető az egyébként rosszul hízó, étvágytalan és rossz takármárnyértékesítő állatokból találomra kiválogatott nagyszámú (400 db) kísérleti állatnál. Az állatok a kezelést követő második-harmadik napon már jó étvágyat mutattak, 5 nap alatt minden esetben elérték a normális jó étvágynak tekinthető határt, s az ezt követő időszakban, egészen a hízlalási idő végéig egyenletes és jelentős miértekben gyarapodtak a hízlalási idő végéig, anélkül, hogy a normális „jó étvágyú"-nak tekintettnél több takarmányt fogyasztottak volna, vagy valamilyen „javított", illetve értékesebb takarmány adására sor került volna. A kontroli-állatokhoz képest a mért gyarapodás mindegyik állatnál elérte a 25%-ot. A levágott állatok szövettani és húsértékmérő vizsgálatainak bizonysága szerint az így kezelt állatok húsa optimális volt minden megkívánt húsértékmérő szempontból, s a máj, valamint a parenchimás szervek sem mutattak semmilyen szövettani eltérést. A széntetrakloridot nyomokban sem sikerült kimutatni. A találmány szerinti összetételű hízlaló-gyarapítószer egyszeri beadása tehát olyan hústermelést fokozó eljárásnak tekinthető, amely hízásra fogott szarvasmarháknál egyenletes és jelentős mértékű húsgyarapodást eredményez a kezelést követő naptól kezdve, több, vagy jobb minőségű takarmány fogyasztása, vagy egyéb, a hízást elősegítő, de a húsminőségre tekintettel, vagy orvosilag nem kívánatos szokásos kiegészítő, illetve adalék-anyagok adagolása nélkül, amelyek így a teljes hizlalás folyamán mellőzhetők. Az eljárásom szerinti összetételű, rendkívül gazdaságosan előállítható szer előnyei tehát így mutatkoznak. Szabadalmi igénypont: Eljárás egészséges szarvasmarhák étvágyát és takarmánykihasználását fokozó, parenteráli-10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 2