155832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexitek 1,6-di-p-aminobenzolszulfonamid származékainak előállítására
155832 7 8 ben a hozam csökken és a termék elszíneződik. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet még 20—25 percig keverjük 165—170 Cc -on, majd állni hagyjuk amíg lehűl szobahőmérsékletre, és gyantaszerű tömeggé dermed. A terméket 150 ml acetonban felvesszük, mikoris oldódni kezd, majd porrá esik szét. Egy órán át 0 C° körüli hőmérsékleten tartjuk, majd szűrjük, hideg acetonban mossuk és 60—70 C°-on szárítjuk. 5 g terméket kapunk, op.: 238—240 C°. Az elemzési adatok szerint a reakció folyamán az izopropilidén csoport az anyag nagy részéről leszakadt, de még 1,12—1,16% szenynyezi a terméket. Az izopropilidén-csöport teljes eltávolítása céljából az 5 g nyersterméket szobahőmérsékleten feloldjuk 100 ml 20°/<ros sósavban. Az oldatot aktív szénnel derítjük, szűrjük. A szűrletet In nátronlúg oldattal pH 7-re állítva kicsapjuk. A semlegesítést 20 C°ot meg nem haladó hőmérsékleten, keverés közben végezzük. A csapadékot 1—2 órai hűtés után szűrjük, hideg vízzel kloridmentesre mossuk, majd metanollal fedjük és 60—70 C"on szárítjuk. Hozam. 3,6 g nyers 1,6-didezoxi-1,6-di(4-szulf onaimidonfenilamido)-D-mannit (kitermelés dianhidromannitra számítva az elméletinek 76%-a). Op.: 246—249 C°. Ha e nyerstermiéket átkristályosítjuk glioerinformaiból (1 g-ot oldva 80—100 C°-on 5 ml-ben), vagy dimetilformamidos oldatából (1 g per 10 ml) kicsapjuk vízzel (30 ml), akkor 60—70%-os hozammal kapunk tiszta imannit-N/*-diszulfamidot, op.: 248—250 C°, elemzési eredmény: C = = 44,22—44,28; H = 5,47—5,39; N=ll,62—11,50; S = 13,12—13,19%. Elméleti értékek: Ci8 H260 8 N 4 S2-re számítva C = 44,15; H = 5,31; N= 11,42; S = 13,05%, 4. A 3. példában leírt módon nyert 1,6-didezoxi-l,6-di(4-szulfonamido-fenilamino)-D-mannitott sósavas sóvá alakítjuk oly módon, hogy 10 g anyagot melegítéssel 30 ml tömény sósavban oldunk és szűrés után néhány órán át hűtőszekrényben tartjuk. A kivált sósavas sót szűrjük és metanollal mossuk. Hozam 5 g l,6-didezoxi-l,6-di(4-szulfonamido-fenilammo)-D-mannit-diiklórhidrát, op.: 210—212 C°. Elemzési eredmény: C = 39,22—39,30; H = 5,23—5,20; N = 9,76—9,69; S = 12,12—12,10; Cl=ll,78— 12,136%. Elméleti értékek: C18 H 2 g0 8 N 4 iS2• 2BC1-re számítva C = 38,37; H = 4,97; N = 9,94; S = = 11,36; Cl = 12,61%. 5. Az 1. és 2. példában leírt eljárással nyert 1,6-didezoxi-l ,6-di(4-aminobenzolszulf onamido)-D-,mannitból 1 g-ot 40—45 C°-on 20 ml glicerinformáiban oldunk, melyben 15 perc alatt teljesen feloldódik. Az oldatot szűrjük, majd 100 ml deszt. vízzel hígítjuk. Az így nyert oldatot a gyógyászatban szokásos módon solutióvá vagy intravénás ill. intraimusculáriás injekcióvá dolgozzuk fel. 6. Az 1. és 2. példában leírt eljárással nyert 1,6-didezoxi-l ,6-di(4-aminobenzolszulfonamido)-D-tmannitból 1 g-ot 60—80 C°-on 6 ml glicerinformáiban oldunk és szűrés után 50 ml deszt. vízzel hígítjuk. Az így nyert oldatot az 5. példában leírt oldathoz hasonlóan gyógyászati készítményekké dolgozzuk fel. 7. A 3. példában leírt eljárással nyert 1,6-didezoxi-l,6-di(4HSZulfonamido-fenilamino)-D-mannitból 1 g-ot 60—80 C°-on 20 ml glicerinformáiban oldunk. Szűrés után az oldathoz 20 ml deszt, vizeit adUnk és az így nyert oldatot a gyógyszerészetben szokásos módon gyógyászati készítményekké dolgozzuk fel. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás (I) általános képletű p-aminöbenzolszulíonamid származékok és sóik előállítására (mely képletben X jelentése valamely (II) vagy (III) általános képletű gyök, R jelentése hidrogénatom, vagy aoetil-gyök) azzal jellemezve, hogy valamely (IV) általános képletű hexitbe vagy annak valamely funkcionális származékába az 1- és 6-helyzetben X gyököt viszünk be, a hidroxi-csoportokon adott esetben jelenlevő védő-csoportokat lehasítjuk, kívánt esetben egy R hidrogénatomot acetil-gyökre lecserélünk, vagy egy R acetil-gyököt hidrolízissel eltávolítunk és kívánt esetben az ily módon kapott terméket sójává alakítjuk, vagy a szabad bázist sójából felszabadítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja X helyén valamely (II) képletű gyököt (ahol R jelentése az 1. igénypontban megadott) tartalmazó (I) képletű vegyületek előállítására azzal jellemezve, hogy valamely (V) általános képletű vegyületet vagy a hidroxi-csoportokon védett származékát vagy sóját valamely (VI) általános képletű vegyülettel hozunk reakcióba, (mely képletben Hal jelentése halogénatom és Z jelentése amino-, nitro-, alkilamino- vagy acilaminocsoport), a hidroxi-csoportokfoan adott esetben jelenlevő védő-csoportokat lehasítjuk, majd kívánt esetben a Z csoportot amino-osoporttá alakítjuk. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a reakciót savmegkötőszer jelenlétében hajtjuk végre. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy savmegkötőszerként valamely alkálihidroxidot, alkálikarbonátot, alkálihidrogénikarbonátot, vagy szerves bázist alkalmazunk. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja X helyén valamely (III) általános képletű gyököt (mely képletben R jelentése az 1. igénypontban megadott), tartalmazó (I) képletű vegyületek előállítására azzal jellemezve, hogy valamely 1,2-5,6-dianhidro-hexitet, vagy valamely (VII) általános" képletű vegyületet (ahol X1 jelentése halogénatom, vagy szulfonsavészter-gyök) — melynek célszerűen legalább két hidroxi-osoportja védett állapotban van — valamely (VIII) általános képletű vegyülettel (ahol R jelentése az 1. igénypontban megadott) hozunk reakcióba, a hidroxi-csoportok adott esetben jelenlevő védőcsoportjait el-10 15 20 25 3( 35 40 45 50 55 60 4
