155823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására

155823 létű aldehidet alkálifémsóvá alakítunk, ezt a sót klóra cetonnal kezeljük és a terméket kló­rozzuk vagy brómozzuk- Az aldehidet alkáli­fémsóvá úgy alakítjuk át, hogy valamilyen alkálifémsóihidroxid kis szénatomszámú alkano- 5 los oldatával, pl. etanolos káliumhidroxiddal kezeljük. Az alkáliiénisónak klóracetonnal való reakcióját célszerűen közömbös szerves oldó­szerben, pl. kis szénatoimszámú alkanolban, mint etanolban valósítjuk meg. A termék klórozása JQ végett azt szulfurilkloriddal kezeljük vagy bró­mozása végett brómmal hozzuk reakcióba kö­zömbös szerves oldószerben, pl. éterben vagy réz(II)-brO!middal hozzuk össze etüacetát és klo­roform elegyében, vagy trimetilfemlammónium- 15 perbromiddal kezeljük tetrahidrofurános közeg­ben. A (II) képletű halogénhidrint a (III) képletű atminnal célszerűen úgy reagáltatjuk, hogy a halogénhidrint legalább 1 mól amannál maga- 20 sabb hőmérsékleten, pl. 50—100 C°-on savmeg­kötőszer jelenlétében hevítjük. Alkalmas sav­megkötőszérek pl. az alkálifémkárbonátok, a piridin vagy előnyösen a (III) képletű amin feleslege. Ez esetben a reakciót célszerűen a 25 (III) képletű amin legalább 2 móljával hajtjuk végre a (II) képletű halogénhidrin 1 móljára számítva. A reakcióelegyet célszerűen közömbös szerves oldószer jelenlétében, pl. etanol jelen­létében melegítjük. Azokban az esetekben, ami­kor nincs szükség arra, hogy a savmegkötőszert feloldjuk, nincs feltétlenül szükség oldószerre. A melegítést zárt edényben is végrehajthatjuk, ami különösen akkor előnyös, ha a (III) kép­letű knndulási anyagként könnyen illó amint használunk. A (IIa) képletű epoxidot a (III) képletű amin­nal úgy reagáltathatjuk, hogy az epoxidot az aminnal pl. 50—100 C°-ra melegítjük. Az amint előnyösen feleslegben használjuk. A reakciót azonban közömbös szerves oldószerben, pl. ben­zolban, közönséges hőmérsékleten ós bórtri­fluoridéterát jelenlétében is végrehajthatjuk. A (III) képletű aminként előnyösen izopropil­amint használunk. 45 A (II) képletű halogénhidrin vagy a (Ha) kép­letű epoxid és a (III) képletű amin reakciójá­nak terméke szűbsztituált (I) képletű 2-['2-i(kis­szénatoimKzániúalMlJ-aminor-il-hidroxi-eltilJ-ben­zofurán. Adott esetben a termék melléktermék- 50 ként még a megfelelő 2-[l-"(kisszénatomszámú­alkil)ámino^2-hidroxi-etil]^benzofuránt is tartal­mazza. Ezt a mellékterméket a szokásos mód­szerekkel, pl. a bázisok vagy ezek savaddíciós sóinak fcromatografálásával vagy frakcionált 55 kristályosításával különítjük el. A kapott, 5-helyzetben klórral vagy brómmal szűbsztituált (I) képletű benzofuránok adott esetben végrehajtott katalitikus hidrogénezését célszerűen palládium-katalizátor, pl. palládium- 60 szén alkalmazásával, közönséges hőmérsékleten és nyomáson végezzük el. Előnyösnek bizonyult továbbá, ha a katalitikus hidrogénezést lúgos közegben, pl. * valamilyen alkálifémhidroxid, mint káliumhidroxid kis szénatomszámú alka- 65 25 nolos, mint metanolos oldatában végezzük el. Az 5-helyzetű R3 klór- vagy brómatom hidro­génezéssel végrehajtott eltávolítása után a fo­lyamat megáll. Az (I) képletű vegyületek aszimetrikus szén­atomot tartalmaznak, ennek folytán sztereo­izomér racemátot kapunk. Ezt a raoemátöt adott esetben ismert módon, pl. a sók frakcionált kristályosítása útján az optikai izomerekre bont­hatjuk szét. Az (I) képletű benzofurán-származékok szer­vetlen savakkal, pl. sósavval, brómhidrogénnel, kénsavval, foszforsavval, valamint szerves sa­vakkal, pl. ecetsavval, borikősavval, citromsav­val, toluolszulfonsawal és hasonlókkal sav­addíciós sókat adnak. A találmány szerinti eljárással kapott vegyü­letek erős ^-adrenergikus blokkoló hatást mu­tatnak. Ezért szívbetegségek, különösen szív­aritmia és angina pectoris kezelésére használ­hatók. Az eljárás termékeit gyógyszerként alkalmaz­hatjuk, pl. gyógyászati készítmények alakjában, amelyek e termékeket az enterális, perkutan vagy parenterals adagolásra alkalmas gyógyá­szati szerves vagy szervetlen hordozókkal, pl. vízzel, zselatinnal, arabmézgával, tejcukorral, keményítővel, magnéziumsztearáttal, talkummal, növényi olajokkal, polialMlénglikolakkal, vaze­linnal stb. keverékben tartalmazzák. A gyógyá­szati készítmények szilárdak, pl. tabletta, dra­zsé, szuppozitórium, kapszula alakúak, félszilár­dak, pl. kenőcsök, vagy folyadékok, pl. oldatok, szuszpenziók vagy emulziók lehetnek, Adott esetben sterilizálva vannak és, illetve vagy segédanyagokat, mint konzerváló', stabilizáló, nedvesítő vagy emulgeáló szereket, az ozmózis­nyomás beállítására sókat vagy puffereket és még egyéb, gyógyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. 1. példa: 13 g 5-bróm-2-i(2-klór-l-hidroxi-etil)^6,7,8,9--tetrahidronaftO'[l,2-b]furánt 24 óra hosszat visz­szafolyatás közben 14,4 g {0,2:4 mól) izopropil­aminnal és 100 ml etanollal melegítünk. Ezután az etanolt és ' az izopropilamin feleslegét le­pároljuk és a maradékot éter és nátriumhidr­oxid oldat között eloszlatjuk. Az éteres réteget elválasztjuk, vízzel és sóoldattal mossuk, és víz­mentes nátriumszulfáttail megszárítjuk. A meg­szárított oldatot leszűrjük és szárazra pároljuk. A kristályos maradékot petroléterből (forrás­tartomány: 60—80 C°) átkristélyosítjuk, amiikor­is 4,7 g 5-bróm-)2^(2-izopropilamino-l-hidroxi­-eti^-e^^jg-tetrahidro-niafto![l ,2-b],furánt kapunk sárgás kristályos por alakjában, olvadáspont 122—123 C°. A szabad bázis etanolos oldatát éteres sósavval kezeljük, amikor a megfelelő hidrofcloridot etanolos átkristályosítás után sárgás, 176—178 C°-on olvadó kristályok alak­jában kapjuk. .2

Next

/
Oldalképek
Tartalom