155818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epoxigyanták előállítására

3 155818 4 atomokkal és alkoxicsoportokkal, melyek lánchosszúsága 2—18 szénatomig terjedhet. Halogéneknek a fenolokban való jelenléte esetén a triglicidilizocianurát bázisú kikeményített gyanták önmagában már meglévő azon tulajdonsága, hogy nem gyúlékonyak, tovább fokozódik. Többgyűrűs aromásokból származtatott fenolok, különösen a- vagy /J-naftol vagy ezek helyettesítő termékei is számításba jöhetnék. Egyértékű tiófenolként elsősorban a nem helyettesített tiofenol vehető tekintetbe. Alkalmazhatók továbbá olyan tiofenolok is, melyek 1—18 szénatomig terjedő alkilmaradékokat tartalmaznak, különösen az izomer metiltiofenolok. A tiofenolok ezenkívül a reakciókörülmények között inert csoportokat ill. atomokat is tartalmazhatnak, mint pl. klór- vagy brómatomökat ill. nitrocsoportokat vagy alkoxicsoportokat, melyek 1—18 szénatomig terjedhetnek. A találmány szerint alkalmazandó fenolok ill. tiofenolok egyenként vagy mint keverék is alkalmazhatók. A triglicidilizocianurát és a fenolok ill. tiofenolok között végbemenő reakció mintegy 1/2—4 órát, többnyire 1—3 órát vesz igénybe, és többek között az alkalmazott fenol ill. tiofenol reakcióképességétől függ. Tiofenolokkal általában rövidebb reakcióidők érhetők el, mint a megfelelő fenolokkal. A reakcióhőmérséklet általában 110 és 150 C° között van. Maga a reakció nyitott edényekben, célszerűen keverés mellett végezhető el. Általában először a triglicidilizocianurátot megolvasztják és ezután adják hozzá a fenolt ill. tiofenolt. A hevesebben reagáló tiofenoloknál gyakran ajánlatos, ezeket adagokban a reagáló keverékbe bevezetni, míg a fenolok egyszerre is beadagolhatok, ill. a triglicidilizocianurát és a fenol keveréke együtt melegíthető fel a reakcióhőmérsékletre. A reakció befejeződése arról ismerhető fel, hogy ettől kezdve az epoxidoxigéntartalom állandó marad. A találmány szerinti eljárás során nyert gyanták szobahőmérsékleten lágyak, és ebben az állapotban több mint egy évig eltarthatok. Amennyiben kivételes esetekben kristályosodási jelenségek lépnének fel, úgy ezek rövid felhevítéssel megszüntethetők. A találmány szerinti eljárással kapott gyanták epoxidekvivalensei mintegy 123—158 között vannak, mely mintegy 13;—10,2% epoxidoxigéntartalomnak felel meg. A találmány szerint előállított gyanták szerves oldószerekben, — mint aceton, butanon, ciklohexanon, metilciklohexanon, dioxán, tetrahidrofurán, dinietilszulfoxid, toluol, xilol, ecetészter, butilacetát — oldódnak. A találmány szerint előállított gyanták a szokásos keményítőszerekkel epoxidgyantákká dolgozhatók fel. Keményítésük történhet pl. az ismert karbonsavanhidridekkel vagy aminokeményítőkkel, vagy Lewis-savak katalitikus hatására is. Ilyen keverékek alkalmazhatók öntőgyantákként is, valamint felhasználhatók oldószerekben feloldva bevonatok készítésére vagy impregnálásra. 5 Mivel a kapott termékek jó tapadó tulajdonsággal rendelkeznek különböző anyagokkal szemben, így közvetlenül felhasználhatók ragasztóként is. Jól alkalmazhatók pl. nem porózus anyagok összekötéséhez, mint pl. fé-10 me'k, üveg, porcelán és más hasonló anyagok. A találmány szerint nyert lágy gyanták önmagában ismert módon vegyíthetők színező vagy töltőanyagokkal, ilyenek például kvarcliszt, üvegliszt, üvegszál, azbesztszál, csillám, 15 alumíniumoxid, titánoxid, cirkonoxid, őrölt dolomit, báriumszulfát. A találmány szerinti lágy gyanták viszonylag magas viszkozitása miatt a hozzáadott töltőanyagok ülepedése aligha lép fel. 20 Ha a találmány szerinti termékeket öntőgyantákká dolgozzák fel, akkor célszerű keményítőként karbonsavanhidrideket használni. Számításba jöhetnek pl.: hexahidroftálsavanhidrid, tetrabidroftálsavanhidrid, ftálsavanhid-25 rid, metiltiklohexándikarbonsavanhidrid, dodecenilborostyánkősavanhidrid, piromellitsavanhidrid, endometiléntetrahidroftálsavanhidrid, metiléndometiléntetrahidroftálsavanhidrid, metilendometiléntetrahidroftálsavanhidrid, és mások. 30 Az alkalmazott karbonsavanhidridek mennyiségét úgy kell megválasztani, hogy egy epoxidcsoportra 0,6—1,2 előnyösen 0,8—0,9 karbonsavanhidridesoport essen. A nem modifikált por alakú triglicidilizo-35 cianuráttal szemben az így kapott öntőgyanták már 60 C°-nál feldolgozhatók. E hőmérsékleten hosszabb időn át is alacsony viszkozitásúak maradnak. Különösen előnyösnek tekinthető az a tény, hogy az ily módon előállított 40 formadarabok azonos elektromos jellemzők és a Martens-hőniérséklet alig érezhető csökkenése mellett jelentősen feljavult mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a technika jelenlegi állása szerint ismert módon több-45 értékű fenolokkal modifikált gyanták. 1. példa: a) egy 500 ml térfogatú háromnyakú lombik-50 ba, mely hőmérővel és keverővel rendelkezett, 150 g kristályos triglicidiTizocianurát (epoxidoxigéntartalma 15,2%, technikai keverék alacsony és magas hőmérsékleten olvadó komponensekből) adagoltunk, és fűtőbúra segítségé-55 vei 120 C°-ra hevítettünk. Az olvasztott triglicidilizocianurá'thoz 11 g tiofenolt csepegtettünk 1/2 óra alatt állandó keverés mellett. A hőmérsékletet 120 C°-on tartottuk, a tiofenol hozzáadása után még 2 óra hosszat állandó 60 hőmérsékleten keverést végeztünk. Termékként lágy gyantát nyertünk, melynek epoxidoxigéntartalma 13% volt, mely megfelel 123 epoxidekvivalensnek. b) Az előbbiekben leírt kísérletet megismé-65 teltük azzal a különbséggel, hogy 11 g tioo