155801. lajstromszámú szabadalom • Villamos megszakító

155801 5 '6 szigetelőoszlop belseje között, és mindezeket a tereket nyomás alatti cseppfolyósított dielektromos gázzal töltjük. Így egyetlen tömítés marad az álló és mozgó elem között, és ezt a 4 szigetelőoszlop alján 40 tömszeleneével látjuk el. Ezen a 40 tömszelencén sima felületű 42 kapcsolóhüvelyrúd hatol át, amelyek kopása minimális. A !

2. ábrán ábrázolt kivitel másik, jellemzője az, hogy olyan fajta szivárgást létesítünk, amely szükségtelenné teszi a 38 biztonsági szelep működését. Ez utóbbi amúgy is nehezen közelíthető meg és a villamos megszakítónak abban a •részében van elhelyezve, amely a megszakító zárt helyzetében feszültség alatt van. Ennék megfelelően a 2 megszakítókamra tetején 44 vezetéket helyezünk el, amely 46 visszacsapószelepet tartalmaz, amelyen át a folyadék kizárólag a 48 nyíl irányába folyhat. A 44 cső vagy vezeték szigetelve van és a 28' akkumulátor 26 folyadékterének a visszatérő vezetékét képezi. Hasonlóképpen a 26 folyadékteret a 4 szigetelőoszlop és a 2 megszakítókamra belsejével összekötő 24' vezetékbe is beépítünk egy 50 visszacsapószelepet, amelyen át a folyadék csak az akkumulátorból a megszakító felé folyhat. 52 ürítőcsap, amely a 44 vezeték aljánál van elhelyezve, és ezért íöldpotenciálon van, és könnyen megközelíthető, megszakító belsejét az atmoszférával kötheti össze, hogy megindulásnál a levegő kiszivárogjon. A 28' akkumulátor ez alatt a művelet alatt 54 zárócsappal zárható le. Az 54 zárócsap helyett egyszerű visszacsapószelepet is lehet alkalmazni. Ebben az esetben meginduláskor az 54 zárócsapot nem kell kinyitni. Természetesen ezt a két 52, 54 csapot kombinálhatjuk egyetlen háromjáratú szelepként. A 24' vezetékhez 36 nyomásmérőt és 56 vezetéket kapcsolhatunk hozzá, amelyet cseppfolyósítható dielektromos folyadékforráshoz lehet csatlakoztatni, hogy feltöltsük vele a rendszert. A rendszerbe valahová 57 biztonsági szelepet építhetünk be. Mivel a legtöbb cseppfolyósítható dielektromos gáz sokkal nehezebb, mint a levegő, ha a töltés kezdetekor az 52 ürítőcsapot nyitjuk, biztosítjuk a rendszerben levő összes levegő eltávolítását. A 2. ábrán ábrázolt másik változat a 28' akkumulátor, amelynél a 26 folyadéktér és 32 gáztér nincs egymástól mozgó dugattyúval elválasztva, hanem ehelyett a komprimált gáz pl. nitrogén, rugalmas párnája közvetlenül a 26 térben levő cseppfolyósított dielektromos gázra hat. Az áramkör, amelyet leírtunk, és amely a megszakító belsejét az akkumulátorral és váltakozva az atmoszíférával, vagy a dielektromos folyadékforrással köti össze, biztosítja a folyadék egyirányú áramlását zárt áramkörben és az idegen gázok automatikus kiszivárgását. Az akkumulátort P nyomással {vagy mással), a 3.- ábrán ábrázolt esetben (az akkumulátorrugó P nyomást fejt ki a dugattyúra) terheljük úgy, hogy a cseppfolyósítható dielektromos gáz normál környezeti hőmérsékleten cseppfolyós állapotban marad. Pl. ha a cseppfolyósítható dielektromos gáz kénhexafluorid, S'F6, az akkumulátort legalább 35 kg/cm2

nyomás alatt tarthatjuk normál hőmérsékleti viszonyok mellett, Freonok esetében a nyomás csupán 15—20 kg/ cm2

körül lehet. Ha a hőmérséklet csökken, a villamos megszakítóban levő cseppfolyósítható dielektromos gáz térfogata csökken, és a 46 visszacsapószelep zárva marad, de az 50 visszacsapószelep nyit, és megfelelő mennyiségű cseppfolyósítható dielektromos gáz kerül át az akkumulátor 26 folyadékteréből a megszakítóba. Természetesen a 32 gáztér térfogata is ennek 'megfelelően nő, és a nyomás csökken, de mivel a hőmérséklet csökkent, a dielektromos folyadék cseppfolyós állapotban marad. Abban az esetben, ha a hőmérséklet nő, a villamos megszakítóból az akkumulátor felé következik be áramlása 44 vezetéken át a 48 nyíllal jelzett irányban. Az áramlást általános nyomásnövekedés követi a rendszerben, így a dielektromos folyadék igyekszik cseppfolyós állapotban maradni, annak ellenére, hogy a hőmérséklet emelkedett. Világos tehát, hogy a dielektromos folyadék lassan zárt körben áramlik a hőmérsékletváltozásnak megfelelően. Emiatt az áramlás miatt a folyadékot meg lehet szűrni, és a gázok visszatérnek az akkumulátorba. Ez a rendszer állandó és automatikus tisztítását és légtelenítését eredményezi. Egyes cseppfolyósítható dielektromos gázok esetében, amelyeknek a kritikus hőmérséklete (45 ° = 5 SF6 esetében) közel fékszik ahhoz a hőmérséklethez, amelyet a villamos megszakító egyes részei elérnek, ha napnak vannak kitéve; a nyomás könnyen a kritikus nyomás fölé mehet, azonban előnyös lehet a nyomás részére, ha állandóan a kritikus szint felett tartjuk, hogy megbízhatóan megelőzzük azokat a térfogatváltozásokat, amelyek állapotváltozásokat okoznak. Előnyösen minden esetben az akkumulátor térfogatot úgy alkalmazzuk a cseppfolyósított dielektromos gázt tartalmazó villamos megszakító térfogatához, hogy a hőmérsékletváltozás okozta nyomásváltozások a dielektrikumot mindig cseppfolyós állapotban tartsák, legalább a megszakítónak azon részében, amelyben az ív képződik. Bizonyos freongázoknak is rosszabb dielektromos tulajdonságai vannak, mint. az SF6 dielektromos tulajdonságai. Ilyen freonok alkalmazása a találmány szerinti megszakítóban előnyös lehet, mivel dermedési hőmérsékletük nagyon alacsony, és kritikus hőmérsékletük lényegesen felette van a gyakorlatban tapasztalt külső hőmérsékleteknek. Ezenkívül a cseppfolyósodású nyomásuk viszonylag kicsi, és az éppen alkalmazott fajtától függően a rendszer 15—20 kg/cm2

nyomáson működhet. A 4. ábrán ábrázolt megszakító hasonlít az 1. ábrán ábrázolt megszakítóhoz abban, hogy a 2 megszakítókamra 19 belseje cseppfolyósítható dielektromos gázzal van megtöltve, mint pl. SF6-tal, és 22 kamravég és 20 tömszelence választja el a 4 szigetelőoszlop belsejétől, amely 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3