155792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oximkarbamátok előállítására

155792 4 A felhasználható izocíanátok közül kiemeljük a metil-, etil- és butil-izocianátot. A leírt reakciókat célszerűen valamely iners oldószer jelenlétében folytatjuk le. Az iners oldószerek közé soroljuk célszerűen a követke- 5 zőket: szénhidrogének, mint benzin, benzol és toluol, klórozott szánhidrogének, mint széntetraklorid és klórbenzolok, éterek, mint dietiléter és dioxán, észterek, mint etilacetát, ketonok, mint aceton és nitrilek, mint acetonitril. JQ A reakció gyorsítása céljából a reakciókeverékhez kisebb mennyiségben amint, pl. dietil-, trimetil- vagy dimetilanilint adunk. . . A reakció hőmérséklete tág határok között változtatható. Általában 0—150 C°, célszerűen 15 20—100 C° között dolgozunk. A reakció lefolytatásánál általában kb. ekvimolekuláris mennyiségű kiindulóanyagokat alkalmazunk. A reakciókeverék feldolgozását a a szokásos módon végezzük, pl. az oldószer vá- 20 kuumban való ledesztillálásával, vagy a kivált végtermék leszívatásával. Az új oximkarbamátok általában szilárd, jól kristályosítható anyagok. A (b) szerinti eljárást közelebbről a (VI) re- 25 akcióvázlaton szemléltetjük. A reakciókomponensként használható karbaminsavkloridok közül példaképpen a metil-, dimetil-, etil- és propilkarbaminsavkloridot nevezzük meg. 30 A reakciókat előnyösen az előzőekben felsorolt szerves oldószerekben végezzük. A reakció közben felszabaduló sósav megkötésére a szokásos savkötő anyagokat használjuk. Ezekhez tartoznak előnyösen az alkálihidr- 35 oxidok, alkálikafbonátok, mint nátriumhidroxid és káliumkarbonát, trialkilaminok, mint trietilamin, dialkilanilinök, mint dimetilanilin és piridin. " A reakciót a fentiekben megadott hőmér- 40 séklettartományban végezzük. A reakció lefolytatásánál a kiindulóanyagokból kb. ekvimolekuláris mennyiségeket használunk. A képződött reakciókeverék feldolgozása a szokásos módon -történhet. 45 A találmány szerint előállítható hatóanyagok erős inszekticid és atkaölő hatást mutatnak, emellett fi to toxikus tulajdonságuk és melegvérűékre gyakorolt toxicitásuk csekély. A hatóanyagok gyorsan kifejtik hatásukat és a kifej- 50 tett hatás hosszantartó. Ennek folytán a hatóanyagok jó eredménnyel használhatók káros szívó és harapó rovarok, kétszárnyúak, valamint atkák (Acarina) leküzdésére. A szívórovarökhoz tartoznak lényegében a 55 levéltetvek (Aphidae), mint a zöld őszibaracklevéltetű (Myzus persicae), a fekete bab- (Dóralis fabae), ezenkívül a pajzstetű, pl. oleander pajzstetű (Aspidiotius" hederae), a hólyagoslábúak (Thysanöptera), mint a Hercmothripa íe- 60 morális és a poloskák, pl. répa- (Piesma quadra ta), házipoloska (Cimex lectularius). A harapórovarokhoz tartoznak elsősorban a pillangóhernyó (Lepidoptera), mint a káposztamoly (Plutella maculipennis), a gyapjaspille 65 "(Lymantria dispar), a bogarak (Coleoptera), pl. a gabona- (Sitphilus granarius = Calandra granaria), burgonyabogár (Laptinotarsa decemlineata), továbbá a talajban élő férgek, mint pl. a drótférgek (Agriotes spec), cserebogárpajor (Melolontha melolontha); a svábbogarak, mint a német svábbogár (Blatella germanica), továbbá az egyenesszárnyúak, pl. a tücsök (Gryllus domestieus), termeszek és a hártyásszárnyúak, mint a hangyák. A kétszárnyúak csoportja lényegében a legyeket, mint a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), földközitengeri gyümölcslégy (Cecatitis capitata), házilégy (Musca domestica), a szúnyogokat, pl. sárgaláz- (Aedes aegypti) szúnyogfajtákat foglalja magában. ' Az atkákhoz (Accri) tartoznak főként *a szövőatkák (Tetranychidae), mint a bab- (Tetranychus telarius — Tetranychus althaeae vagy Tetranychus urticae) és a gyümölcsfa-szövőatkák (Paratetranychus pilosus = Panonychus ulmi), gubacsatkák, pl. a ribiszkegubacsatka (Eriophes ribis) és a Tarsonemidák. Az alkalmazási céltól függően az új hatóanyagok a szokásos oldat-, emulzió-, szuszpenzió-, por-, paszta- és granulát-formájú készítményekké átalakíthatók. Ezeket ismert módon állíthatjuk elő, pl. a hatóanyagokat a hígítószerekkel, vagyis folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal elkeverjük. Adott esetben felületaktív szereket, vagyis emulgálóés/vagy diszpergálószereket is alkalmazhatunk. Ha hígítószerként vizet használunk, úgy oldásközvetítőként adott esetben szerves oldószert alkalmazunk. Folyékony oldószerekként lényegében a következők jönnek számításba: aromások (pl. xilol, benzol), klórozott aromások (pl. klórbenzolok), paraffinok (pl. ásványolaj frakciók), alkoholok (pl. metanol, butanol), erősen poláros oldószerek, mint dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint víz. Szilárd hordozóanyagként felhasználható anyagok az alábbiak: természetes kőzetlisztek (pl. kaolinok, agyagföldek, talkum, kréta) és szintetikus ásványi lisztek (pl. finomdiszperz kovasav, szilikátok). Emulgálószerként nem-ionos és ainionos emulgátorokat, mint polioxietilén-zsírsavésztert, polioxietilén-zsíralkoholétert (pl. alkil-arü-poliglikolétert, alkilszulfonátokat és ari'lszulfonátokat), diszpergálószerként pl. lignint, szulfitszennylúgot vagy metilcellulózt alkalmazunk. A találmány szerinti hatóanyagokat a készítményekben más ismert hatóanyagokkal is felhasználhatjuk. A készítmények általában 0,1 és 95 súlyszázalék hatóanyagot, előnyösen 0,5 ás 90% közötti hatóanyagot tartalmaznak. Az adagolásra alkalmas készítmények hatóanyagkancentrációja széles határok között változtatható. Általában 0,00001%,—20%, előnyösen 0,01—5% koncentrációt állítunk be. A hatóanyagokat önmagukban, készítménnyé feldolgozott formában, vagy készítményekből készített alkalmazási formákban használjuk fel. Ezek használatra kész oldatok, • emulgálható koncentrátumok, emulziók, szuszpenziók, per-2