155783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-feniletilamin-származékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. III. 04. (EE—1345) Közzététel napja: 1968. X. 22. Megjelent: 1969. IX. 30. 155783 Szabadalmi osztály: 12 q 1—13 Nemzetközi osztály: C 07 cA Decimái osztály ozás: Feltalálók: Budai Zoltán oki. vegyészmérnök, Benkó Pál oki. vegyészmérnök, Dr. Pallos László oki. vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, Budapest Eljárás /J-feniletilamin-származékok előállítására Az utóbbi években világszerte egyre nagyobb mértékben alkalmazzák az étvágycsökkentő hatású szereket. Ezek között a leginkább hatásosak a 2-amino-l-fenil-propán-származékok. Az irodalomban leginkább az a,a-dimetil-/Hp-klórfenil)-etilaminra vonatkozó szintézisek ismeretesek. Gazdaságossági szempontból ezek közül csupán a 1,296.132 sz. francia szabadalom szerinti eljárás jelentős. A leírás szerint p-klórbenzirkloridból magnéziummal nyerik a megfelelő Grignardr-vegyületet, amelyből acetonnal a.a-dimetil-/^(p-klórfenil)~etanolt kapnak. A karbinolt az ismert Ritter-reákció szerint alkálicianiddal vagy bidrogéncianiddal erős sav jelenlétében, oldószerben, a megfelelő formilamino-vegyületté alakítják, végül hidrolizálják a kívánt termékké. Néhány többé-kevésbé egymástól független szintézisút kínálkozik még az aja-dimetil-/?-feniletilamÍn-származékok előállítására, de ezek nem gazdaságosak. így 2-nitropropánt benzaldehiddel kondenzálva, majd a kapott vegyületet redukálva állítanak elő 1-fenil-2-metil-i2-aminopropanolt, amelynek a kívánt l-fenil^2r-metil-2-amino-propá:riná alakítása foszfor jelenlétében hidrogénjodiddal történik. (J.A.C.S. 70, 1948, p. 955). Más megoldás kulcslépése a /?-klórHot,ia-dimetil-feniletilamin katalitikus redukciója (U.S.P. 2,408.345). Ugyancsak a szintézis zárólépéseként /?-fenil-a,a-dimetil-propionsavamid Hoffmann-féle lebontása révén 10 15 20 25 30 állítják elő a ^-fenil-ca-dimetil-etilamint (Compt. Rend. 213, 1941, p. 58). Mások négy reakciólépésben alakítják ki az a.GHdiszubsztituált-feniletilamin származékokat és a szintézis során lényegében az előbbiekben ismertetett Hoffmann-féle lebontást alkalmazzák (Bull. Soc. Chim. 9, 1942, p. 813). Igen körülményes megoldás az, amely szerint 2-metil-propiofenonból kiindulva benzilbromiddal l,3-difeml-2,2-dimetil-1-propianont állítanak elő (U.S.P. 2,590.079). Ezt a továbbiakban nátriumamid segítségével a megfelelő propionamiddá, majd alkálifém hipohaliddal 1,3-bisz-;(2-fenil-tere.-butil)-ikarbamiddá alakítják. Végül lúgos hidrolízissel 2-fenil-terc-butilamin keletkezik. Előnyös megoldásokat itt is csak a már említett Ritter-reakció (J.A.C.S. 70, 1948, p. 4048) kínálkozik. Valamennyi eddig ismertetett előállítási módszer minimálisan 3— 4 reakciólépésben és alacsony termeléssel oldja meg a vegyület előállítását. Ezzel szemben meglepő módon azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti csatolt rajzon látható (I) általános képlettel jellemzett a,a-éimetil-/?-feniletilaamn-származékok, amely képlenben Rí hidrogént vagy halogént, R2 pedig hidrogént vagy karbalkoxi-csoportot jelent, gazdaságosabban, gyakorlatilag két reakciólépésben, jobb minőségben állíthatók elő oly módon, hogy valamely (II) képletű 3-fenil-izobutén-(l)-et alkálieianiddal vagy hidrogéncianiddal rea-155783