155707. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés perklór-metil-markaptán előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. XII. 17. (NE—385) Közzététel napja: 1968. VII. 25. Megjelent: 1,970. III. 28. 155707 \ Szabadalmi osztály: 12 o 23—24 12 a Nemzetközi osztály: C07c5 B 01 d Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Kovács Miklós vegyészmérnök, 25%, Dr. Pfeifer Gyula vegyész< mérnök, 25%, Andriska Viktor vegyészmérnök, 10%, Dr. Ráskai Béla vegyészmérnök, 10%, Ravasz Oszkár vegyésztechnikus, 10%,- Róna Vilmos vegyészmérnök, 10%, Dr. Szabados István gépészmérnök, 10% Tulajdonos: Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém Eljárás és berendezés perklór-metil-merkaptán előállítására A perklór-metil-merkaptán több fontos növényvédőszer, valamint a triklór-tio-csoportot tartalmazó olajadalékok alapvető nyersanyaga, amelyet széndiszulfit klórozásával állítanak elő, katalizátor — általában jód — jelenlétében, 0— 5 25 C° hőmérsékleti tartományban. A reakció a következő egyenletek szerint játszódik le: CS2 + 3 Cl 2 - Cl—S—CC13 + SC1 2 I. 2 CS2 + 5 Cl 2 - 2 Cl—S—CCI3 + S2 C1 2 II. A reakciók bizonyos körülmények között szén-- 10 tetraklorid képződéséhez vezetnek: CS2 + 3 Cl 2 - CCI4 + S2 C1 2 III. Az utóbbi reakciót — amely a széntetrakloridgyártás alapját is képezi — elősegíti a magasabb hőmérséklet, a nagyobb klórfelesleg és bizonyos 15 katalizátorok jelenléte olyannyira, hogy szélső esetben kizárólag széntetraklorid képződik. Az I. reakció során képződött kénklorid, amelynek forráspontja 59 C°, könnyen átalakul 138 C° forráspontú dikén-dikloriddá: 20 2SC12 ~ S2CI2 + CI2 IV. Ezenkívül a kénklorid mint klórozó ágens a perklór-metil-merkaptán továbbklórozását eredményezheti: ' SC12 + Cl—S—CCI3 - CCI4 + S2CI2 V. 25 A klórozás során nyert reakcióelegy szétválasztása csupán desztillációs úton nem lehetséges, mert a dikén-dikloridot a perklór-metil-merkaptántól ä mindössze 10 C° forráspontú különbség miatt még nagy hatásfokú kolonnával sem lehet 30 kielégítően elválasztani. Ujabb kutatások azeotrop-képződésről számolnak be,, ami eleve kizárja a desztillációs szétválasztás lehetőségét. Emiatt desztillációval csupán a széndiszulfidból, kéndikloridból álló könnyű párlatot választják el, míg a desztillációs maradékot, amely a perklór-metil-merkaptánt és a dikénr dikloridot tartalmazza, kémiai úton dolgozzák fel. Erre számos eljárás ismert, amelyek mindegyike a kénkloridok kémiai átalakításán (hidrolízisén, alkoholízisénstb.) alapszik. A legegyszerűbb vízgőz-desztillációs módszer is technológiai nehézségekkel jár, mert a kénkloridok hidrolízise során nagy mennyiségű kéndioxid és sósav-gáz keletkezik, amely korróziós nehézségeket okoz és a kondenzációt is megnehezíti. Emellett a gőzfázisban szilárd kén válik ki, s ez a berendezésben eltömődéseket okoz. Oxidációs közégben pl. klór jelenlétében végzett hidrolízissel elkerülhető ugyan a kénkiválás, mert vízoldható kénvegyületek keletkeznek, azonban a műveletek számának növelése, valamint korrózió miatt ez az eljárás is költséges és jelentős mennyiségű savas szennyvíz keletkezik. Az eddig alkalmazott eljárások a III—V. alatti káros mellékreakció lehető csökkenése érdekében stöchiometrikus arányú klórozást alkalmaznak, amelynek utolsó fázisa — a klór oldhatóságának csökkenése miatt — nagyon lassan játszódik le. Ezért a kielégítő hozam elérése érdekében hosszú tartózkodási idő, továbbá a reakció-elegy-155707
