155705. lajstromszámú szabadalom • Körkötőgép elektromágneses-mechanikus vezérlésű kötőtűkkel

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. II. 4. (MO—667) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1966. II. 16. (68419) Közzététel napja: 1968. IX. 25. Megjelnet: 1970. III. 28. yf&BK ä«r% * ;Af-»1»i Szabadalmi osztály: 25 a 7—10 Nemzetközi osztály: D04b Decimái osztályozás: Feltaláló: Ribler Erich üzemmérnök, Kenzingen, Neustr. 22. Tulajdonos: Morat Franz G. m. b. H. Stuttgart-Vaihingen, Német Szövetségi Köztársaság Körkötőgép elektromágneses-mechanikus vezérlésű kötőtűkkel A találmány olyan körkötőgép, amely­nél a henger- és/vagy tűágyborda-tűk a tűk elé iktatott tűmozgató platinák által választódnak ki, úgy, hogy a tolóerő, pl. rugóerő hatása alatt álló tűmozgató platinák legmélyebb, illetve hát- 5 só állásukban rugózó pálcikák által rögzítődnek, vagy a lengő elrendezésű tűmozgató platinákat a mozgásukban vezérlő görbe által tartott rugó­erő tartja és egy ellentett irányú hatású rugószál révén ebből a helyzetükből kimozgathatók és a 10 rugózó rudak mindkét esetben vezérlőmágnesek révén működtető helyzetükből ki-, illetve vissza­lengethetők. Kötőtűk kiválasztása egymás felett elrendezett vezérlőmágnesek révén a kötési helyeken önma- 15 gukban ismertek. A több kiválasztó nyomvonal alkalmazásának lényegében az a célja, hogy az egy tü kiválasztására szolgáló időtartamot meg­hosszabbítja. Az a probléma, hogy a mechanikus rész számára különösen finom osztásoknál elég 20 helyet hozunk létre, ennél az elektromágneses­mechanikus kiválasztó berendezésnél nem lép fel. Ilyen megoldást ismertet többek között a 362 787. számú svájci szabadalom. E megoldás- 25 nak az említetten kívül azonban az a hátránya, hogy a fokozódó elhelyezési nehézségek és a kí­vánt sebességek miatt a tűmozgató platinák ki­választására fordítható mechanikus szervek túl­ságosan helyigényesek, s ezért a fokozott köve- 30 telményeknek sem az egyik, sem a másik szem­pontból nem tudnak eleget tenni. Az ismert meg­oldás szerint ugyanis a mágnesek által helyzet­ben tartott és rugóerő ellenében lengő karok ar­ra szolgálnak, hogy a tűmozgató platinák válta­kozva kapcsolódhassanak a lakatköpeny előírt görbéjéhez. Minthogy a tűmozgató platinák moz­gása csak azt követően következik be, hogy a tű­lábak az említett görbével érintkeznek, a tűmoz­gató platinák közvetett működtetése jön létre. Találmányunk célja ezzel szemben, hogy az önmagában ismert mágnesről közvetlenül lehes­sen a rugózó rudacskákat vezérelni, azaz a tű­mozgató platinákat visszatartó erőt felszabadíta­ni, vagy helyzetben tartani, ami e rudacskáknak mint közvetlenül a mágnesek alkatrészeinek a kiképzése révén, lehetségessé válik. A találmány arra irányul, hogy különösen fi­nom osztások esetén kellő távolság legyen a ru­gózó rudacskák között. A kitűzött célt azáltal érjük el, hogy minden kiválasztási helyen legalább két vezérlőmágnest rendezünk el egymás fölött úgy, hogy ezek közül mindegyik minden második, illetve harmadik stb. rugószálacskát vezérel. A rugószálacskák támasztékai tehát két, illetve három stb. víz­szintes nyomon helyezkednek el. Egyik ismert kiviteli alak szerint mindegyik tűmozgató plati­nának legalább két rögzítő bütyke van, amelyek egymás közötti távolsága megegyezik a vezérlő-155705

Next

/
Oldalképek
Tartalom